Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

259 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 260 vetkezetek alapszabályszerű működése felett a tanácsok gyakorolják. A törvényjavaslat tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyeket törvényességi felügyeleti jogkörben meg lehet tenni. Egyre kevesebb helyen tapasztalható, hogy a helyi szervek a törvényesség betartásának felügyeletén túlmennének, a szövetkezetek önállóságát sértenék, a gazdálkodás operatív vitelébe és irányába beavatkozva túllépnék hatáskörüket. Állami beavatkozás rendszerint ott fordult elő teljesen indokoltan, ahol a hatóságok a termelőszövetkezetek vezetésének és belső ellenőrzésének erőtlenségét látva, a megfontolatlan szövetkezeti lépéseket kívánják megelőzni. Tisztelt Országgyűlés! Ez az esztendő nemcsak azért jelentős a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésében, mert most kerül megalkotásra az egységes szövetkezeti törvény. Hanem azért is, mert tíz esztendeje annak, hogy sikeresen befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakítása, s ezzel a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Ezúttal csupán vázlatosan szeretnék az azóta elért fejlődés és fellendülés néhány főbb vonására utalni. Az elmúlt tíz év alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető gazdasági és társadalmi tényezői lettek a magyar falunak. Termelőszövetkezeteink többségére ma már elmondhatjuk, hogy a szó szoros értelmében véve nagyüzemek. Termelésükben, különösen 1968 óta, jelentősen előrehaladt a specializálódás. A termelőszövetkezetek — szakosodásuk ellenére — sokágú nagyüzemek maradnak. Részben a gazdasági élet jár ilyen következménnyel, részben pedig az az érthető törekvésük, hogy termékeiket minél nagyobb mértékben maguk dolgozzák fel és értékesítsék. A termelőszövetkezetek munkaerő-helyzete az utóbbi években lényegében stabilizálódott. Ennek folytán javult a tagok foglalkoztatottsága, munkakedve, s az egy tagra jutó foglalkoztatás mértéke a tíz évvel ezelőtti 170 munkanapról 220—230 tízórás munkanapra nőtt. A termelőszövetkezeti termelés, méginkább az árutermelés gyors ütemű fejlődése igen bíztató. A közös gazdaságok az elmúlt évtizedben évi átlagban 5,4 százalékkal növelték bruttó, s 5,3 százalékkal nettó termelésüket. Az évtized második felében, 1965—1970 között az egy foglalkoztatottra jutó termelés 64, a részesedés pedig 51 százalékkal emelkedett. Javultak a hozamok, nőtt a termelés biztonsága. Magyarországon az idén értük el és haladtuk túl a 17 mázsás holdankénti búzatermés-átlagot, ami hektárban számítva meghaladja a 30 mázsát. Ebben igen nagy része van a termelőszövetkezetek jó munkájának, hisz a 17,7 mázsa holdankénti búzatermés-átlagon belül 17,3 a termelőszövetkezeteké. Kukoricatermelésünk hozama a 10 évvel ezelőttihez képest megkétszereződött. A jó, acélos búzából elért rekordterméssel, valamint az utóbbi két esztendőben 20 mázsa körüli holdankénti — hektárban számítva 30 mázsán felüli — kukorica átlagterméssel beléphettünk a világ legjobb búza- és kukoricatermesztő országainak körébe. A júliusi és augusztusi, hosszan tartó nagy I szárazság ellenére — úgy látszik — a tervezett körül mutatkozik a kukoricatermés. De szükség is van erre, hisz 8,5 milliós sertésállomány takarmányozásáról kell gondoskodnunk, amely ugyancsak a legmagasabb állomány mezőgazdaságunk történetében. Az eredményekben jelentős szerepe van annak, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folyó úgynevezett „kiegészítő" tevékenység, más szavakkal: az ipari tevékenység a vártnál gyorsabban fejlődött. E téren több új jelenséggel találkozunk, amelynek egy részét támogatnunk és szabályoznunk kell, másik részével szemben pedig fel kell lépnünk, mint nem kívánatossal. S erről az ipari tevékenységről szeretnék egy kissé bővebben szólni. A gazdaságirányítási reform éveiben, mint ismeretes, egyik halaszthatatlan tennivalónak tekintettük azoknak az intézkedéseknek a feloldását, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemeket — az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket — pusztán az „alaptevékenységre", tehát a növénytermesztésre és állattenyésztésre korlátozták. Ennek megtörténte után gyorsan kibontakozott az alaptevékenységet kiegészítő ipari jellegű takarmánykeverés, gépjavítás, építkezés, elsődleges élelmiszerfeldolgozás, továbbá a mezőgazdasági termékek közvetlen forgalmazása, a helyi jellegű szolgáltató tevékenység, szállítás stb. A termelőszövetkezetek, de az állami gazdaságok is gazdálkodásuk komplett fejlesztésére törekednek: termelésüket a mechanizmus-reform bevezetése óta szélesebb profil és az önálló elszámolás fejlettebb feltételei között szervezik. Az iparosításnak, a műszaki fejlesztésnek és a korszerűsítésnek ugyanis törvényszerű velejárója a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása, továbbá az ipari tevékenységek fejlődése a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az iparilag fejlettebb tőkés és szocialista országokban ez egyaránt tapasztalható. A fejlődés mai fokán ez a korszerű nagyüzemi gazdálkodás sikeres végzéséhez, a bővített újratermelés zavartalan viteléhez elengedhetetlen. Termelőszövetkezeteinkben is hasonló irányú fejlődés bontakozott ki. A termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységének bővítését a jövőben is támogatni, ösztönözni kívánjuk. Termelésük szélesebb körű fejlesztése helyes irányvételnek bizonyult. Ennek révén a nagyüzemi élelmiszertermelés és -értékesítés növelése, a lakossági igények jobb kielégítése, a helyi adottságok és egyéb kapacitások megfelelő hasznosítása, s mindenekelőtt a munkaerő folyamatos, jobb foglalkoztatása — változatlanul fontos célkitűzésünk. Ez csak úgy valósítható meg, ha a termelőszövetkezetek fő tevékenységéhez, termelési profiljához szervesen hozzátartozónak — úgy is mondhatnám, az „alaptevékenység" meghosszabbításának tekintjük a gépjavítást, az építést, karbantartást, a termeléshez kapcsolódó egyéb szolgáltatást, továbbá az élelmiszerfeldolgozást és a közvetlen termelői értékesítést is. Vagyis mindazt, ami az élelmiszer-gazdasági vertikumon belül a nagyüzemi gazdálkodás sikeres végzéséhez elengedhetetlen. Következésképp a korábban, főleg az élei-