Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

253 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 254 E rendszeres külső ellenőrzést a tagszövet­kezetek elhatározása szerint a területi szövetsé­gek hathatósan elősegítik a szövetség mellett létrehozott és működő revizori irodáik útján szolgáltatásként, az igénybe vevő szövetkezetek költségére. A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek területi szövetségeinél eddig 49, a kisipari szövetkezetek területi szövetségeinél, a KI­SZÖV-ök és a szakmai szövetségek mellett 27 iroda jött létre az általános fogyasztási szövet­kezetek területi szövetségeinél, a MESZÖV-ök mellett már mindenütt létesült revizori iroda. Az irodákat a szövetkezetek tartják fenn. Természetesen a revizorok megállapításai akkor válnak hatályosokká, ha a szövetkezetek felügyelő bizottsága és vezetősége magáévá te­szi őket és az észlelt hiányosságok orvoslására megfelelő intézkedéseket foganatosít. Az említett kormányhatározat elő is írja, hogy a revizori irodák igénybe vett szakértőinek írásba foglalt megállapításait a szövetkezet felügyelőbizottsá­ga, valamint a vezetőség 30 napon belül köteles megtárgyalni és az intézkedéseket megtenni. Ezeket a legközelebbi közgyűlés elé kell terjesz­teni, amely köteles őket megvitatni és megfe­lelő határozatokat hozni. Mint láthatjuk, a kormányhatározat inten­ciói szerint a belső ellenőrzést kiegészítő, azt ha­tékonyabbá tevő, kötelező rendszeres külső el­lenőrzést a szövetkezeti önkormányzaton belül kell megoldani. Éppen ebben van az ereje, új­szerűsége. A revizori irodák rendszeres számsza­ki szolgáltató tevékenysége az egyes helyeken mutatkozó törvénytelenségek, visszaélések el­hárításával vagy megelőzésével jól szolgálja — ebben az értelemben — a szövetkezeti mozgalom kellő önvédelmét is! A másik fontos közgyűlési bizottság a dön­tőbizottság. A törvényjavaslat a szövetkezet és a tagok között keletkezett munkaügyi és kárté­rítési jellegű vitás kérdésekben a rendezés jo­gát a döntőbizottság hatáskörébe utalja. Koráb­ban e vitás kérdésekben a szövetkezeti ágaza­tokban különféle megoldásokkal próbálkoztak, ilyenek voltak a „vezetőség bizottsága", a „köz­gyűlés különbizottsága", stb. De egyik sem vált be, egyszerűen azért, mert a tagsági vitákat a vezetőségnek alárendelt bizottságra bízták. Ez nem felel meg a szövetkezeti demokrácia köve­telményeinek. A törvényjavaslat, okulva az ed­digi tapasztalatokon, a döntőbizottságot a köz­gyűlési bizottság rangjára emeli. A döntőbizott­ság határozatai ellen — a kisebb jelentőségű ügyek kivételével — a bírósághoz lehet fordulni. A harmadik nagyon fontos közgyűlési bi­zottság a szövetkezeti nők érdekképviseletére létrehozott nőbizottság. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek 90—95 százalékában már meg­választották a nőbizottságokat 22—24 ezer tag­gal, 572 fogyasztási szövetkezetben 6710 taggal tevékenykednek a nőbizottságok, s a kisipari szövetkezetekben is mindenütt megválasztották őket. Azt mondhatjuk: a szövetkezetekben és szövetségeikben létrejött a nőbizottságok egysé­ges, átfogó rendszere! A szövetkező nők képvi­selete minden szinten biztosítva van. Szövetkezeteink életében igen nagy szere­pet töltenek be a nők mind a termelésben, mind a társadalmi életben. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek tagságának 38 százaléka nő, a tényleges munkát végzőknek pedig 60—70 szá­zaléka. Több százezer asszony és lány dolgozik a közös munkában besegítő családtagként. A kis­ipari szövetkezetekben a tagság 55, a fogyasztási szövetkezetekben 40, az utóbbinál az alkalmazot­tak 60 százaléka nő. A nők munkája a szövet­kezetekben alapvető fontosságú. Egységes szö­vetkezeti mozgalmunk virágzása elképzelhetet­len a nők nagyarányú részvétele, s kezük szor­galmas munkája nélkül. A nőbizottságok feladata: segítsék elő szö­vetkezeteinkben, hogy a nők a termelésben be­töltött szerepüknek, lehetőleg számarányuknak megfelelően vegyenek részt a vezetésben. Se­gítsék a nők között végzett politikai felvilágo­sító munkát. Vállaljanak részt a nők között vég­zendő ismeretterjesztő, szociálpolitikai munká­ban. Lássák el a nők érdekvédelmével kapcsola­tos feladatokat, olyan kérdésekben, mint pél­dául az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvé­nek megfelelő érvényesítése a szövetkezetekben. Továbbá: a munkahelyeken a szociális normák betartása, a nőkkel szemben nem egy helyen ta­núsított indokolatlan fenntartások megszünteté­se, a nők előmenetelének, anyagi-erkölcsi meg­becsülésének érvényesítése, stb. Egyszóval: a nőbizottságok segítsék elő, hogy pártunk Központi Bizottsága 1970 évi feb­ruári határozata szellemében a nőkérdéssel való rendszeres, intenzív foglalkozás valóságosan is társadalmi üggyé váljék valamennyi szövetke­tünkben. A kezdeti kézzel fogható és biztató eredmények után ezzel kapcsolatban még ugyan­csak sok a tennivaló, különösen a nők gazdasági és szociális helyzetének javítása, kiváltképpen pedig a társadalmi közgondolkodás alakítása te­rén. Kedves Elvtársak ! Szövetkezeti mozgalmunk klasszikus hagyományai közé tartozik a kölcsö­nös segítés és önsegélyezés elve. Ennek értékes hagyományai vannak hazai szövetkezeti moz­galmunkban is. E gondolat megfelelő helyet ka­pott az előttünk fekvő törvényjavaslatban, amely a gazdasági és társadalmi célok eredményesebb megvalósításában, a kölcsönös támogatás sok­rétű kibontakozását bátorítja egyrészt a szövet­kezet és tagjai, másrészt a szövetkezetek között. A szövetkezetek egymás közötti kölcsönös támogatása nem új hazai szövetkezeti mozgal­munkban. A kisipari és fogyasztási szövetkeze­tekben már hosszabb idő óta a Kölcsönös Támo­gatási Alap — az úgynevezett KTA — formá­jában ölt testet. Korábban azonban a túlköz­pontosított tervutasításos irányítási rendszer­ben, a szövetkezeti szövetségek — akkori hatás­körükkel élve — előírták a támogatás befizetési kötelezettségét és központi döntésekkel átcso­portosították a szövetkezetek pénzügyi eszközeit. A több éves szövetkezetpolitikai vitákban kialakult álláspont és a múlt évi kormányhatá­rozat szerint ezentúl a kölcsönös támogatásra szánt saját pénzeszközöket a tulajdonos szövet­kezetek demokratikus döntése alapján lehet és szabad igénybe venni. E szövetkezeteknél a jogszabály szerint az adózott nyereségből képzett tartalék egy részét 11 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom