Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

239 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 240 A falusi lakosság áruellátásában kiemelkedő szerepük van az általános értékesítő és fogyasztási szövetkezeteknek. Az országot járva, egyre gyakrabban látjuk a nagy áruházakat, egyre több olyan vendéglátóipari egységet, amelyeket az általános értékesítő és fogyasztási szövetkezetek irányítanak. Az ipari szövetkezetek az általuk előállított, különösen sok kézi munkát igénylő áruféleségek termelésével nyújtanak nagy szolgálatot népgazdaságunknak. A falusi lakosság és ezen belül is a nők foglalkoztatottságával a vidéki ipari szövetkezetek nagyon nagy szolgálatot tesznek. Mindezek bizonyítják azt, hogy a szövetkezetek hazánkban hosszútávon életképesek, a termelésben, a foglalkoztatottságban nélkülözhetetlenek. A feltételek ma megteremtődtek ahhoz, hogy a szövetkezeti mozgalmat hatékonyabban kapcsoljuk a szocialista államérdekkel. Kiforrtak szövetkezetpolitikánk azon elvei, amelyek a mozgalom jövőjét is világosan lefektetik. Elengedhetetlen ma már az, hogy ilyen nagyságrendű egységek, mint a szövetkezetek, saját helyzetüknek és a törvényes rendnek megfelelően, önigazgatással ne rendelkezzenek. A szocialista demokráciát ezzel is mintegy kiszélesítjük. A törvényjavaslat részleteiben talán legközelebb az 1967. évi III. törvénnyel, a termelőszövetkezeti törvénnyel áll. A javaslatot áttanulmányozva, nagyon sok egyezőséget tapasztaltunk. Viszont a mai feltételeknek megfelelően, szerény véleményem szerint sok olyan probléma került ezzel a törvénnyel a helyére, ami a szövetkezetek életében, irányításában bizonytalanságot eredményezett. A vállalati gazdálkodás szélesítésében jelentős előrelépések történtek. Viszont ezáltal a szövetkezeti demokrácia egyáltalán nem csorbult. A törvényjavaslat 20. §-ában lefekteti, hogy a szövetkezet legfőbb testületi szerve a közgyűlés, amely évente legalább egyszer köteles összeülni. Nagyon helyesnek tartom e pont ilyen mértékű meghatározását, mert sok esetben és helyen nagy nehézségeket okozott a közgyűlés többszöri megtartása, helyhiány, egyéb problémák miatt. Viszont, ha szükséges, a vezetőség többször is összehívhatja a közgyűlést. Ugyancsak helyesnek tartom a közgyűlés határozatképességéhez a több mint 50 százalék megjelenését. A szövetkezeti demokrácia ezzel sem károsodik, de à gyakorlati élethez e tekintetben közelebb kerültünk. Őszintén el kell mondani, hogy nagy nehézségeket okozott a közgyűléseken a kötelező kétharmados jelenlét, öreg tagjaink, akik különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben nagy nagyságrendet tesznek ki — a szövetkezet tagságának több mint egyharmadát — nem mindig tudtak a közgyűlésekre eljönni. A bizottságok létrehozásánál a három kötelező bizottság törvénybe iktatásával ugyancsak a legteljesebb mértékben egyetértek. A demokratizmus kiszélesítésében előrelépés, hogy a bizottságok a közgyűlésnek tartoznak beszámolni munkájukról. Nagyon lényeges pontnak tartom a 34. § (3) bekezdését, amely szerint a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú és azonos védelemben részesül. Ezzel a fontos politikai tétellel, amelyet a törvénytervezetben kimondunk, egyszer s mindenkorra lezártuk azt a kérdést, ami a szövetkezeti tulajdont átmeneti tulajdonnak mondotta, a kisárutermelő magántulajdon és az össznépi tulajdon között. A szövetkezeti tulajdonnak a jövőben is meghatározó szerepe van. A szocialista tervgazdálkodás hazánkban az állami vállalatok és szövetkezetek együttes fejlesztésén alapul. A tagsági viszonnyal kapcsolatban, a tagfelvétel, hogy a vezetőség hatáskörébe került, ezzel nézetem szerint leegyszerűsödött a kérdés. A régebbi gyakorlatban a szövetkezet vezetősége javasolta a tagot a közgyűlésnek felvételre, de a közgyűlés, ha csak fél év múlva volt megtartva, akkor ez alatt a felvételt kérő tag bizonytalanságban volt, felveszi a közgyűlés avagy sem. Nagyon lényeges és fontos résznek tartom a törvénytervezet 72—73. §-át, amely szerint „a szövetkezetben tagsági viszony alapján végzett munka egyenrangú a társadalmi tulajdon más formája keretében végzett munkával, a munkában töltött idő alapján járó jogok szempontjából a szövetkezeti tagként és munkaviszonyban végzett munka egy tekintet alá esik". Ebből következik, hogy a szövetkezeti szektorban a végzett munka utáni juttatások az állami szektorban végzett munka utáni juttatásokkal azonos szintre emelkedjen. Ma még nagy különbség van az állami szektor javára, társadalmi és szociális juttatás területén. Nagyon kevés ma még az a szövetkezet, ahol üzemi konyha van, ahol üzemi orvos áll a tagság rendelkezésére, ahol a szövetkezetnek saját bölcsődéje, napközi otthona van. A szövetkezeteknek, de különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagságának öregebb korosztálya várja a tsz-tagok nyugdíj-korhatárának és nyugdíjaztatásának lerendezését. Idős termelőszövetkezeti tagtársaim, akik alapító tagjai voltak a termelőszövetkezetnek, a mozgalmat a nehéz időben sem hagyták cserben, mivel kevés nyugdíj évet tudtak szerezni. Ma oly kis összegű nyugdíjat kapnak, amelyből sajnos nagyon szűkösen élnek. Felvetődik részükről nagyon gyakran, hogy a mezőgazdaság fő termelési eszközét a közösbe adták, több segítséget, támogatást várnak. Sajnos nem minden szövetkezet áll olyan anyagi erő birtokában, hogy jelentős összegekkel tudja tagjait szociális támogatásban részesíteni. Több tízezer tsz-tagtársam kérését tolmácsolom most, akik kérik kormányunkat, hogy az anyagi lehetőségek, ha megengedik, egyik elsődleges kérdésként kezeljék kérésüket. Kérik továbbá, hogy a nyugdíj összegét az 50—60 életév alatt teljesített munka alapján és ne a 60—65 év között teljesített munka után állapítsák meg, amikor már sok esetben egészségi állapotuk megromlik, munkateljesítményük csökken. Az érdekképviseleti szervek — ahogy a tervezetben van — a szövetkezetek érdekeit szem előtt tartva kell hogy dolgozzanak, munkálkodjanak. Nem szabad azt megengednünk, hogy az érdekképviseleti szerv felettesi vagy felügyele-