Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

235 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 236 jelenlegi és a távlati társadalmi-gazdasági szerepét, legfontosabb működési elveit; — a szocialista állam és a szövetkezetek helyes kapcsolatát, szocialista fejlődésünk elért színvonalának, valamint gazdaságirányítási rendszerünk követelményeinek megfelelően; — továbbá a szövetkezetek és önkéntesen létrehozott társadalmi, érdekképviseleti, mozgalmi szerveik, a területi szövetségek és országos tanácsaik viszonyát. E kérdések magas szintű jogi szabályozására feltétlenül szükség van, mégpedig több okból. A három nagy szövetkezeti ágazat szövetkezetei— a mezőgazdasági, az ipari, valamint a fogyasztási szövetkezetek — széles hálózata kiépült és a szövetkezetek alapvetően megerősödtek az elmúlt évek során. A szövetkezetek azonban élő és dinamikusan fejlődő szervezetek, különösen a gazdasági reform kedvező körülményei között. A korszerűsödő igények szerint formálják tevékenységüket és belső életüket. Szövetkezeteink napjainkban még közismerten különböző fejlettségi szinten állnak. Nagyfokú a differenciáltság közöttük. Fejlődésük fő tendenciája azonban teljesen egyértelmű; az újabb fellendülés időszakát élik. Tevékenységi körük bővítésével, belső önkormányzati életük fejlesztésével mind jobban megfelelnek tagjaik, valamint a társadalom támasztotta követelményeknek. Ennek tényét .sokrétűen ismerjük. E körülmények között alapvető szövetkezeti és társadalmi érdek fűződik ahh©z, hogy törvényszintű jogszabály is segítse elő a meglevő szövetkezetek magas Szintű és nagyobb hatékonyságú szövetkezeti életén'ek kibontakozását. A szövetkezeti mozgalom azonban olyan értelemben is a kibontakozás újabb stádiumábanvan, hogy a meglevő szövetkezetek jelentősen kiterjesztik tevékenységi körüket és ugyanakkor nagy számban új szövetkezetek jönnek létre. "Utalok például arra, hogy az ÁFÉSZ-ek a hagyományos területükön túl — mivel helyesen megszűnt a korábbi „területi elhatárolás" — tagsági és egyben lakossági érdekből terjesztik ki tévé-, kenységüket a városokban is, a kereskedelmi centrumokban. Korábbi nagy múltú hagyományaik felújításával fellendülőben van a munkások fogyasztási - szövetkezése. Hazánk nagyszabású lakásprogramja megvalósításában a lakásfenntartó szövetkezetek mellett a folyamatban levő negyedik ötéves terv során egyre nagyobb szerepet töltenek be az új típusú lakásépítő szövetkezetek. Mind nagyobb számmal alakulnak garázsszövetkezetek és üdülőszövetkezetek is. örömünkre szolgál, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ vezetői között ez év tavaszán kötött megállapodás —• gazdaságpolitikánk és a korszerű szövetkezetpolitikai elveink megvalósítása érdekében — a munkások fogyasztói érdekeinek védelmére, igényeik jobb kilégítésére és lakáskörülményeik megjavítására mindjobban megvalósul a szakszervezetek helyi szervei és a fogyasztási szövetkezetek mind hatékonyabb együttműködése alapján. Az ifjúmunkások azonos igényei kielégítését elősegíti a KISZ országos vezetősége és a SZÖVOSZ közötti hasonló megállapodás realizálása. A felvázolt tények azt tanúsítják, hogy a szövetkezés hazánkban valóban élő mozgalom s lakosságunk közel felét érintő sokrétű társadalmigazdasági folyamat. Azt is tanúsítják, hogy a különböző szövetkezetek a termelés, a fogyasztás és a szolgáltatások terén, összefüggésben a szövetkezeti kis- és középvállalati előnyökkel, tényleges tagsági és lakossági igényeket elégítenek ki. örömmel állapítjuk meg azt is, hogy lakosságunk részéről megvan a készség arra, hogy közvetlen személyes és anyagi részvételükkel, szövetkezeti kollektív erőfeszítéssel működjenek közre az életkörülményeiket közvetlenül befolyásoló szükségleteik mind korszerűbb kielégítésében. Ez pedig társadalmi méretekben nagy erőforrás, mert még hatékonyabbá teszi szocialista államunk társadalmi-gazdasági törekvéseinek megvalósulását. Szükség van tehát arra, hogy szocialista államunk törvényben szabályozza a szövetkezés legfontosabb kérdéseit, s ezzel biztosítsa, hogy a szövetkezetek még inkább társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően töltsék be szerepüket és még inkább váljanak szocialista rendszerünk szerves részévé. Tisztelt Képviselő Elvtársak ! Szükségesnek tartjuk ugyanakkor a legfontosabb szövetkezeti kérdések egységes szövetkezeti törvényben történő szabályozását. Mégpedig a többi között a következő okokból. Kétségkívül tény, hogy a különböző ágazatokba tartozó szövetkezetek fő vonásai és működésük legfőbb elvei azonosak, célszerű tehát ezek azonos jogi szabályozása. E jogi szabályozásnak számos pozitív kihatása van több vonatkozásban. Elősegíti például a gazdasági élet különböző szféráiban tevékenykedő szövetkezetek, tehát a termelő típusú és a fogyasztási típusú szövetkezetek tényleges szerepük szerinti megítélését. Módot nyújt továbbá a különböző szövetkezeteknek a közös célokon és érdekeken nyugvó hatékony együttműködésük kifejlesztéséhez. Az egységes szövetkezeti törvényben megvalósuló szabályozásra azért is szükség van, mert a különböző szövetkezetek jogi szabályozásában jelenleg bizonyos egyenlőtlenség és hézagosság található: A mezőgazdasági szövetkezetek -tevékenységét az 1967. évi III. törvény szabályozza, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek jogi kérdéseit pedig a kormány 1969. évi határozatai szabályozzák. Célszerű tehát, hogy valamennyi szövetkezeti ágazatnak egy és közös jogforrása legyen, mégpedig az előttünk levő, a szövetkezetekről szóló törvény. Helyeseljük e magas szintű jogszabály kerettörvény jellegét. A valamennyi szövetkezetet érintő fő kérdésekben a tervezet egységes és félreérthetetlen eligazítást ad. Ugyanakkor azonban nem zárja le a szükséges további jogi szabályozást. Módot nyújt tehát arra, hogy a később megalkotandó törvényerejű rendeletekben szabályozzák az egyes szövetkezeti ágazatok eltérő sajátosságait is. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy az előkészítés során elhangzott számos olyan javaslatot, amely a szövetkezeti sajátossá-