Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

213 Az Országgyűlési- ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 214 gépek árszintje 1971-ben, tehát egy év alatt, 120—140 százalékra növekedett. A gépek és berendezések állandósult áremelkedése igen érzékenyen érinti a fixáras termékeket előállító sütőipart és tovább rontja a szűk fejlesztési alapokból létrehozható kapacitások műszaki színvonalát. A belföldi gépellátás itt érintett problémái a felhasználókat bizalmatlanná teszik a hazai gépgyártással szemben. Ugyanakkor bizonytalan kimenetelű fejlesztésekhez szükséges gépek minősége és szállítási nehézsége arra kényszeríti a vállalatokat, hogy ha lehet, importból szerezzék be a szükséges berendezéseket. A sütőipari gépellátás problémájával kapcsolatosan felmerül az új üzem létesítésének, illetve építésének nehézsége is. Az a tény, hogy öt évvel ezelőtt még egy tonna kapacitású üzem létrehozása 7—800 ezer forintba került, 1969-ben már ugyanez az egy tonna egymillióba, 1970-ben pedig 1 200 000 forintba.került egy tonna kapacitás. Félő, hogy a gépek és az építési költségek állandó emelkedése nem teszi lehetővé a szükséges és előre betervezett kapacitásbővítést és műszaki fejlesztést. Egyébként sem ösztönzi a vállalatot a nagyarányú beruházás, mert az új belépő eszköznövekedés után befizetési kötelezettségek — amortizációs költség, eszközlekötési járulék — az önköltségnövekedésre olyan hatással vannak, amelyek állandóan csökkentik a vállalat nyereségét. Napjainkban van példa arra is, hogy a korszerű új üzem költségeinek aktiválásakor veszteségessé vált az addig jól működő vállalat. A nyereségcsökkenés a vállalat felosztható részesedési alapjára is kedvezőtlen, s ez a dolgozókra nemcsak anyagi, hanem morális kihatással is van. Ezen tény a fluktuációt és a szakmunkáshiányt is tovább növeli az iparágban. A sütőipar egészében folyamatosan bekövetkező nyereségcsökkenés természetszerűleg a hatékonysági mutató romlását is eredményezi. Ez a romlás nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy a végrehajtásra kerülő bérfejlesztés nagyobb része a progresszív adózás felsőbb sávjába kerül, hanem a mutató visszaesése következtében a bázis bérszínvonal mértékét is csökkenteni kell. így a tényleges bérszínvonal különbözete megnő és ez határozottabban jelentkezik a progresszivitásnál. Előzetes számítások szerint egyes vállalatoknál még bérfejlesztés nélkül is — a hatékonyság csökkenése miatt — progresszív bérfejlesztési adót kell fizetni. Az ilyen befizetések fedezetéül szolgáló részesedési nyereség rész azonban erre csak az átlagos személyi jövedelemszint csökkenése mellett vagy egyáltalán nem nyújt fedezetet. Feltétlenül szükségesnek látszik tehát a közgazdasági szabályozók egyes elemeinek módosítására olyan megoldást találni, amely az érintett vállalatoknál az erőteljesebb műszaki fejlesztés mellett is biztosítja a jövedelmezőség emelkedését, a beruházási kedv fenntartása érdekében is. A már elmondott tárgyi feltételek mellett évek óta a szubjektív munkaerőprobléma jelenti az egyik legnagyobb gondot. Közismerten a sütőiparban még ma is zömmel éjszakai munka folyik, rendkívül sok a túlóra, különösen ünnepek előtt. így azután szinte természetesnek látszik, hogy a sütőipar nem vonzó a fiatalok részére, akik könnyebb munkával is hasonló jövedelemhez jutnak. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor a jövőben a sütőipar munkájáról esik szó, annak ellenére, hogy csak pár problémát vetettem fel, ez irányba is vegyék figyelembe a jelenlegi helyzetet és segítsenek a megoldásban mindenki megelégedésére. Lehet, hogy egy kissé hosszasan foglalkoztam és taglaltam a sütőipar problémáját, de úgy érzem, hogy ezt nemcsak az iparág érdekében tettem, hanem az összlakosság érdekében. Miután nálunk a kenyér politikai kérdés — így a megoldás köz- és államérdek. Kérem a kormányt, hogy az alábbi felvetéseim alapján a sütőipar problémáinak enyhítése érdekében a következő javaslataimat vegyék figyelembe. 1. A gépellátás javítása érdekében kötelezzék a gépgyártó vállalatokat korszerű sütőipari kisgépek gyártására, az árak stabilizálására, valamint az átfutási idők lerövidítésére. Ha ez nem lehetséges, akkor a felmerülő import gépbeszerzések esetleges elősegítése érdekében szükséges lenne a kedvezőbb vámtételek biztosítása. 2. Az amortizáció befizetésével kapcsolatban javasolom, hogy az amortizációs alap teljes egészében az iparnál kerüljön felhasználásra, továbbá, hogy az újonnan beszerzett gépek és berendezések után meghatározott ideig — úgy mint egyes környező országokban — ne kelljen eszközlekötési járulékot fizetni, amely ösztönzően hatna a műszaki fejlesztés növekedésére is. 3. Az iparág dolgozóinak személyi jövedelem szabályozása, illetve jövedelem növelése érdekében javasolom a bérszabályozás egyes rendelkezéseinek felülvizsgálását, illetve az iparágra vonatkozó módosítását még ez évben úgy, hogy lehetőség nyíl ion arra, hogy a sütőipari dolgozók is részesedjenek évről évre olyan mértékű bérfejlesztésben, amilyen mértékben azt a kormány programja előirányozta. Befejezésül ismételten kérem a kormányt az általam felvetett kérdések jóindulatú támogatására, illetve megoldására. Megyénk lakossága a kapott segítséget az elkövetkező időszakban még eredményesebb munkával fogja viszonozni, amely a költségvetések végrehajtásánál fog jelentkezni. Az 1970. évi költségvetésről szóló jelentést és a pénzügyminiszter elvtárs kiegészítését reálisnak, őszintének tartom, a magam részéről elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javasolom. (Nagy taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Szólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Az elhangzottakra Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A zárszámadással kapcsolatos vita és néhány hozzászólás summázásaként két gondolat érlelődött bennem. Az egyik: a kétnapos vita bizonyí-