Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1787 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1788 illetve egyéb védőeszközök mértékét, másfelől erőteljesebben kell segíteni távlati műszaki fejlesztési és gazdaságpolitikai céljainkat azért, hogy a jó vállalatok pótolják a jelenleg dotált, gazdaságtalan termelés kiesését. Az ilyen támogatások ugyanis a struktúra folyamatos, kedvező átalakulását, a fejlesztési koncepciók megvalósítását gyorsítják. Az 1969. évben ezeknek az elveknek figyelembevételével változtattuk meg a támogatási rendszert. A támogatásokra fordított összeg ebben az évben 5 százalékkal, az iparban 10 százalékkal csökken. Ezt a gyakorlatot tovább kívánjuk folytatni az 1970. évi költségvetés összeállításánál is. Tisztelt Országgyűlés! Nézzük meg, hogyan alakult az elmúlt évben a beruházásokkal és a készletekkel való gazdálkodás. Àz utóbbi években a gazdasági feszültségek egyik forrása a felhalmozás alakulása volt. Az 1968. évben arra törekedtünk, hogy a beruházási piac egyensúlyzavarait enyhítsük, adjunk lehetőséget arra, hogy a beruházási javak kínálata felzárkózzék a kereslethez. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen már hosszabb idő óta a beruházási terv a népgazdaság erőforrásaihoz mérten túlzott volt. Szűk volt az építőipari kapacitás a kereslethez képest. Építőanyaggal és szerelvénynyel nem tudtuk az igényeket kielégíteni. Az egyensúly hiánya dráguláshoz és az építési idő elhúzódásához vezetett. Ennek hatásai még most is jelentkeznek. Ezért eredményként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy a beruházási színvonal 1968-ban nem haladta meg az 1967. évit. A beruházási piac egyensúlya felé tett első határozott lépés az volt, hogy mérsékeltük az induló új állami, egyedi nagy beruházások számát, a beruházási hitelezés terén pedig erősen szelektív, sőt helyenként szigorú pénzpolitikát folytattunk. Ez bizonyos rendeződést tett lehetővé a beruházási tevékenységben, a teljes egyensúlyhoz azonban még néhány évre van szükség. Addig is következetesen kell eljárnunk a beruházási ciklus lerövidítése és a beruházási tevékenység további javítása érdekében. A beruházási tevékenység szerényebb növekedését népgazdasági szinten a beruházási hatékonyság fokozásával kell kompenzálni. Az egyedi nagyberuházások a népgazdaság legfontosabb, de egyben a legnagyobb befektetést igénylő létesítményei. Az elmúlt év végén 90 ilyen nagy létesítmény kivitelezése folyt, átlagértékük megközelíti az egymilliárd forintot. A múltban e beruházásainkat köztudottan jelentékeny többletköltségek és a befejezési időpontok késedelme jellemezte. Ügy látszik a reform intézkedései nyomán az előirányzatokhoz képest komolyabb többletköltségekkel a továbbiakban már nem kell számolnunk, annál is inkább, mert a többleteket a beruházóknak saját forrásaikból kell fedezni. A megvalósítás üteme azonban továbbra is lassú. 1968. évben 14 nagy objektum teljes befejezését terveztük, de ez csak ötnél következett be. A késedelem ebben az évben is fokozódik és ez azzal fenyeget, hogy a nagy létesítmények közel fele egy teljes évvel később lép majd működésbe, mint amikorra azt eredetileg terveztük. Mi az oka a megvalósítás vontatottságának, a késedelmeknek? Már korábban is megállapítottuk, hogy a fő ok a beruházási piacon — főleg az építési kapacitásoknál — levő feszültségekben található meg. Az építőipar, a szerelési kapacitások nem fejlődtek elég gyorsan ahhoz, hogy a szükségleteket az ország egész területén minden szakmában és minden fontos létesítménynél kellően ki tudják elégíteni. Említésre méltó az az ok is, hogy a legnagyobb beruházások ütemes, gyors megvalósítása az átlagosnál sokkal bonyolultabb előkészítési és kivitelezési organizációs folyamatot igényel, aminek még megfelelő módon a rendkívül nagy számú, egymás munkájához szorosan és kölcsönösen kapcsolódó fő- és alvállalkozók együttműködése még nem felelt meg. A nagy beruházási feladatok zöme speciális felkészültségű nagy építési vállalataink vállán nyugszik. Ezeknek a kapacitása azonban gyorsan és gazdaságosan már csak alig bővíthető, e szervezetek száma is véges és csak igen lassan szaporítható. Szükséges tehát, hogy e nagy létesítményeink számát semmiképpen se szaporítsuk, inkább ésszerű mértékben a népgazdasági szempontból legfontosabb, halaszthatatlan objektumokra mérsékeljük. Ennek a célnak a szolgálatában már 1968-ban is csak 14 új nagyberuházás munkálatait kezdtük el, 1969-ben pedig az új kezdések száma tovább csökken. Az ily módon fokozódó koncentrációtól sokat várunk. A folyamatban levő objektumok kilátásait a közelmúltban felmértük és megállapítottuk, hogy megvalósítási ütemük az egyidejűleg munkában levők számának csökkenésével egyre gyorsítható. A kivitelezésükre alkalmas építőipari és szerelőipari szervezetek egyre jobban képesek a nagy munkákra koncentrálni. Ez azt is jelenti, hogy egy meghatározott időszak alatt végső soron nem kell lemondanunk fontos, nagyberuházások megvalósításáról, hanem ésszerű ütemezésükkel lehet biztosítani az optimális kivitelezési időt. Az 1968. évben az előzetes számításokhoz képest kevesebb állami és némileg több vállalati beruházás valósult meg. Az állami beruházások mintegy 50 százalékos részarányt képviselnek. A beruházási hitelkérelmek zöme intenzív jellegű, nagy hatékonyságot ígérő és viszonylag kevés ráfordítást követelő vállalati javaslat. Tekintettel arra, hogy 1968-ban először a már folyamatban levő beruházások hiteligényeit kellett kielégíteni, az új beruházási hitelek hatóterülete szűk volt. Számos vállalatnál az önállóság megnövekedésével, a hosszabb ideje elhalasztott kiegészítő, járulékos és komplettáló beruházások kerültek előtérbe, amelyek többek között a belső szállítás, raktározás, szociális ellátás színvonalát növelik. Biztató az a kép, amelyet a bankhitelből finanszírozott beruházásokról 1968-ban, illetve 1969 első öt hónapjában nyerhettünk. A nyújtott hitelek körében felismerhető a vállalatok korábbinál gondosabb, mérlegelő fejlesztési állásfoglalása: a benyújtott hiteligények zöme magas hatékonyságú fejlesztést ígér. A 170 hosszú lejáratú hitel 50 százalékánál több mint 20 százalékos eszközarányos nyereség ígérkezik, ami kétszerese