Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3023 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3024 sor. Az árvédelmi töltések építésével egyidőben kell végrehajtani a folyó szabályozását is, mert amíg a szabályozási munkák végrehajtására nem kerül sor, addig új árvédelmi töltések megépítése nem lehetséges. A felmérések szerint a Sajón mintegy ötven kilométer hosszban lenne szükség folyószabályozási munkára, amelynek költsége százhuszonötmillió forint lenne. A felsorolt munkák elvégzésével a vízgyűjtő területről érkező csapadék jelentősebb kártétel nélküli levezetése biztosítható lesz. Ismereteim szerint a Sajó szabályozásának tanulmánytervei és bizonyos szakaszok ármentesítési és szabályozási résztervei el vannak készítve, vagy most vannak, kimunkálás alatt. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy a Sajó ármentesítésére vonatkozó javaslatomat tegye megfontolás tárgyává, hogy a Sajó ármentesítése a negyedik ötéves terv során rendezést nyerjen. Tisztelettel kérem az Országos Vízügyi Hivatal elnökét javaslatom támogatására, amit indokol az a tény is, hogy a Sajó-völgy az ország egyik legiparosodottabb része, s nem lehet közömbös, hogy ezen ipartelepek és az ipartelepek mellé épült városok, települések árvízvédelmi biztonsága milyen fokú. A Sajó-völgyében esetlegesen keletkező elöntések a termelésben is milliárdos kiesést okoznának. Az ipartelepeken kívül a Sajó-völgyében levő mezőgazdasági üzemek is nagy károkat szenvednének, ami a borsodi iparvidéken élő lakosság amúgy sem kielégítő ellátását nagymértékben rontaná. Az elmúlt évek során az ipari üzemek több millió forint értékben járultak hozzá azokon a legfontosabb helyeken az árvízvédelmi töltések kiépítéséhez, ahol már eddig is fennállt a közvetlen árvízveszély. A Borsodi Hőerőmű Vállalat a Sajószentpéter—Mucsony közötti töltésszakasz kiépítésére 7,8 millió forintot, a Borsodi Szénbányászati Tröszt a Szuha-patak torkolatánál levő terület ármentesítésére 8,9 millió forintot fordított. A Borsodi Vegyikombinát a sajószentpéter—mucsonyi öblözetében • levő töltésszakaszt építi ki megfelelő biztonságúra a közeljövőben. Gondolom, és bízom benne, hogy a felsorolt üzemek, de a fel nem soroltak is, megfelelő koordinációval további anyagi fedezet vállalására is hajlandók lesznek, hiszen a megfelelő biztonság megteremtése saját érdekük is. Mindezen felül szükségesnek tartom, hogy az Országos Vízügyi Hivatal a Sajó-völgy ármentesítési és szabályozási ügyét ez elmondottak alapján kiemelten kezelje. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján tudjuk, hogy nemcsak a Dunán és a Tiszán vonulnak le az eddig észlelt legnagyobb vízállást meghaladó, vagy azt megközelítő árhullámok, hanem a kisebb vízfolyásokon is: ez év tavaszán a Túron és Szamoson. Előfordulhat, hogy az igen nagy kiterjedésű vízgyűjtő területtel rendelkező Sajófólyón keletkezik hasonlóan rendkívüli árhullám, amelynek a jelen állapotban levő Sajó-folyó katasztrofális kártétel nélküli levezetésére nem képes. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a Sajó-völgy ármentesítésével és a Sajó szabályozásával kapcsolatos kérésemet támogatni szíveskedjék. A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat jól szolgálja a népgazdaság fejlődését; azt elfogadom és a terv megvalósításán erőmhöz képest munkálkodom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 16.55—17.17. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik dr. Molnár Béla képviselőtársunk. DR. MOLNÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat igen nagy figyelmet fordít a lakosság életkörülményeinek javítására. Ezt Fock elvtárs felszólalásában külön nyomatékosan is hangsúlyozta. Ebben a programban változatlanul központi kérdésként a lakásépítés szerepel. Ennek megfelelően fővárosunk fejlesztési tervében is a lakáshelyzet számottevő javítását tűztük ki célul. Ezzel párhuzamosan azonban rendkívüli problémaként jelentkeznek fővárosunk közlekedésének gondjai. Ennek politikai és gazdasági hatása ma már olyan, hogy a lakásépítéssel azonos szintű sürgető igényként kell kezelnünk. Udvardiné képviselőtársam is utalt már arra, hogy megelégedve olvasta a törvényjavaslat 26. §-át, amelyben a probléma fontosságának megfelelően külön megjelölték a közlekedési célkitűzéseket. Megnyugtató számunkra az is, hogy a főváros közlekedése, ebben elsősorban a tömegközlekedés fejlesztése kiemelten került megfogalmazásra. Ennek ellenére mégis kénytelen vagyok aggályomat kifejezni, mivel a leírtak nem eléggé konkrétan és határozottan rögzítik a tennivalókat, de ez a kiemelés a költségvetés előirányzatában sem mutatkozik kellően. Budapest súlyos közlekedési gondjai miatt a határozott előrelépés érdekében olyan megfogalmazást kell adni a törvény e paragrafusának, amely vitathatatlanná teszi a gyorsabb tennivalókat. Fővárosunk közlekedésfejlesztési tervét a harmadik ötéves tervben készítették, s ebből bizonyos fejlesztést már meg is valósítottunk. Szemtanúi vagyunk több közlekedési csomópont korszerű kialakításának, felüljárók építésének, és a legnagyobb változást hozó metró első szakasza üzembe helyezésének. A vártnál nagyobb ütemű fejlődésünk a főváros közlekedésével kapcsolatosan végzett számításokat túlhaladta. A közúti forgalom másfélszeresére, a személygépkocsik száma kétszeresére, a tömegszállítás is kétszeresére növekedett. Az üzembe állított metrószakasz forgalma máris túllépte az előzetes számításokat, mivel az egész vonalra számított utasok 80 százaléka közlekedik már kulturált körülmények között. Ennek magyarázata abban van, hogy az országban szállított utasok 87 százaléka Budapesten közlekedik, ez pedig évi 1,7 milliárd utast jelent. Ma már nemcsak a Budapesten lakók és a nap, mint nap bejáró többszázezer ember használja a főváros tömegközlekedési eszközeit, hanem az év minden szakaszában ideutazó, vagy