Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3017 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3018 Történelmünk, kultúránk tárgyi emlékeit őrző és gyűjtő múzeumok szintén fontos szerepet töltenek be közművelődésünkben. A bennük folyó széles körű tudományos munka és népművelő tevékenység alapján válnak a kultúra és természet kincsei valóban közkinccsé. A magyar múzeumügy több évszázados múltra tekinthet viszsza. De egyetlen korszakban sem ért el megközelítően sem olyan dinamikus fejlődést, mint a felszabadulás óta eltelt negyedszázadban. A fejlődés egyik és éppen a népművelési tevékenység hatékonyságát kifejező mutatója, hogy a kiállításlátogatók száma az elmúlt húsz évben megtízszereződött. 1949-ben még csak 672 000 látogató tekintette meg múzeumaink kiállításait, a múlt évben pedig már 6,5 millió fölé emelkedett a látogatók száma. Ugyanilyen jelentős fejlődést mutat továbbá az is és erre külön szeretném felhívni a figyelmet a később elmondandók miatt, hogy az elmúlt 25 esztendőben annyi tárgy került a múzeumok gyűjteményeibe, mint a felszabadulást megelőzően 150 esztendő alatt. És éppen a rohamos fejlődésből fakad az egyik legnagyobb gond és probléma, melynek megoldása nélkül tulajdonképpen csak fél munkát végeztünk. Ez pedig az, hogy mint említettem, tárgyi emlékekről van szó, melyek anyagból vannak és az anyag természeténél fogva ki van téve különböző károsodásnak. Ahhoz tehát, hogy ezek az emlékek valóban megmaradjanak, s az utánunk következő nemzedékek számára is szóljanak népünk múltjáról, alkotó tevékenységéről és dokumentálják korunkat is, nemcsak össze kell gyűjteni ezeket, de meg is kell őrizni, karban kell tarta' ni, állagukat meg kell védeni. És ez az, amiről a gyűjtés örömében, a gyarapodás lelkesítő eredményei közben kissé elfeledkeztünk. A múzeumokban jelenleg mintegy hatmillió darab műtárgyat őriznek, ezek eszmei, történeti értéke felbecsülhetetlen és nemzeti kultúrkincsünk komoly tényezője. Jelenleg mintegy 50 000 műtárgy kezelése, védelme hárul egy fő ezzel foglalkozó szakemberre, restaurátorra, ami példátlanul sok és megoldhatatlan feladatot jelent. Ha minden szakember maximális teljesítményt nyújt, akkor sem biztosítható a tárgyak állagvédelme. Közben pedig a rozsda, a szú, a penész, a moly minden percben végzi a maga pusztító, romboló munkáját, veszélyezteti nemzeti kincsünket. A megoldás tehát éppen ezért rendkívül sürgős. Hiszen például az egész barokk faállomány most jutott olyan stádiumba, hogv hathatós segítség nélkül megsemmisül. A segítség itt legeredményesebben központilag adható meg. A modern termelékeny, korszerű restaurálás-konzerválás olyan technikai felszerelést iffénvel, melyet ésszerűen országosan lehet csak kihasználni. A berendezéseken túl azonban szükséges javítani a személyi feltételeket is, elsősorban a szakemberképzés megnyugtató megoldásával. Jelenleg főiskolai szinten csak a képzőművészeti restaurátorképzés megoldott, ezen túl csak alkalmi tanfolyamok útján és a gyakorlat fájdalmas kudarcaival megfizetett tandíjjal szerzik meg ismereteiket e fontos területen dogozók. A kezelt, gondozott, kulturális értékekkel arányban álló szakmai képzés megvalósítása nagyon is időszerű. Az állagmegóvást természetesen a megfelelő raktározási körülmények is elősegítik, illetőleg, ha e körülmények nem megfelelőek, jelentősen rontják. Sajnos bőven találunk nedves, dohos raktárakat, és ezek hatását, azt hiszem, nem kell külön ecsetelnem. A fejlődés sajátos ellentmondásossága, hogy míg jelentős új intézményeket hoztunk létre, régi intézményeink egy része rendkívül mostoha körülmények között végzi munkáját. Huszonkét olyan lakás van a fővárosban még ma is, melyek korábban múzeumi célokat szolgáltak, túlnyomóan raktárakként. Tudom, hogy e téren lát^ ványos, máról holnapra létrejött megoldással nem lehet számolni. Mégis távlatban fokozatosan a lakások múzeumépületekből történő kitelepítése elől ésszerűségi okok miatt sem lehet kitérni. Mindez azonban természetesen anyagi eszközöket is igényel. Múlt év decemberében a kulturális bizottság a feladat részbeni megoldására fedezetet kívánt beállítani az ez évi költségvetésbe. Részben a nem alkalmas idő, részben a kimunkálatlanság miatt azonban nem került beépítésre ez a tétel. Éppen ezért szükségesnek látom most ismételten felhívni a figyelmet, hogy a feladat és a veszély továbbra is megmarad, fennáll. A problémák éppen a felszabadulás utáni nagyszerű fejlődés és gyűjtőmunka eredményeiből fakadnak és munkánk befejezésének eredményessége érdekében kell az eddiginél is fokozottabban áldozatot hoznunk kultúrkincseink megőrzése érdekében. Múltunk értékeinek, népünk évszázados alkotó munkájának megbecsülését szolgálja az a nagyszabású program, melyet műemlékeink védelmében valósítottunk meg, különöseri az utolsó tíz évben. E munkánk kedvező értékelését, jelentős nemzetközi visszhangját bizonyítja az UNESCO végrehajtó bizottságának 1966. évi budapesti ülésén elfogadott elismerő dokumentum is. Műemlékvédelmünk védett építményeink megóvásával, fennmaradásának biztosításával és hasznosításával nemcsak elvont művészeti, kulturális célokat szolgál, hanem a tudatformálásban, a hazafias nevelésben is jelentős szerepet vállal. E nagyszabású program eredményeként értük el, hogy ismert mostoha történelmi viszonyaink ellenére, -ma már megközelítően tízezer műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű építmény áll védelem alatt. A munka- és anyagi erő, melyet e területre fordítottunk kifejezi és bizonyítja szocialista kultúrpolitikánk nemzeti múltunk értékei iránti megbecsülését. Figyelemfelhívásom célja ez esetben pusztán annyi, tegyük fel a pontot az i-re és a helyreállítás után is egységes intézkedéssel biztosítsuk műemlékeink további megóvását, karbantartását, védelmét. Ez a megóvás és karbantartás ma a nem gyakorlati célra használt műemlékeknél eléggé esetleges, nem megoldott. Vannak nagyszerű helyi kezdeményezések, ilyen például a Vas megyei, de találkozunk kárt.okozó közönnyel és nemtörődömséggel is. A negvedik ötéves terv során a műemlékvédelemre fordítani kívánt jelentős hitelek csak akkor lesznek igazán hatékonyak, ha műemlékeink további, helyreállítás utáni őrzéséről, karbantartásáról, védelméről is gondoskodunk. A történelmi korok emlékein kívül még egy 137 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ