Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3013 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3014 másrészt ezekben a családokban teljesen jogosan erőteljesek az igények az olyan árukra és szolgáltatásokra, amelyekkel a „második műszakkal" járó gondokat enyhíthetik. Ezért tovább növeljük a csekély munkaráfordítás után már fogyasztható élelmiszertermékek kínálatát, a könnyen mosható, vasalást nem igénylő ruházati cikkek árusítását, fejlesztjük a munkahelyeken, az iskolákban és más módon is a felnőttek és a gyermekek olcsó étkezési lehetőségeit. Ezek az általam vázlatosan megjelölt és még sok más körülmény határozza meg azt a kereskedelempolitikát, amit a negyedik ötéves tervperiódusban követni fognak a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság fogyasztási igényeinek kielégítését továbbra is zömében a belföldi termelői forrásokra alapozzuk, és ehhez az ipari termelés tervezett 30—32 százalékos fejlődése általában elegendőnek látszik. A fogyasztási cikkek importjának szerepe a lakosság áruellátásában az előző éveknél mérsékeltebb ütemben ugyan, de erősödik. Külföldről továbbra is vásárolunk nálunk nem termelt fogyasztási cikkeket, de emelkedik az olyan import is, amely a választék bővítését szolgálja. Az a célunk, hogy a fogyasztási cikkek exportjának növekedésével párhuzamosan fejlődjön a külföldről behozott termékek aránya az ellátásban. Számításaink szerint a tervidőszak végére a forgalomba hozott fogyasztási termékekből az importcikkek aránya a jelenlegi 15,5 százalékkal szemben 17,5 százalék lesz. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervidőszak végére a jelenlegi 72—73 százalék helyett a fogyasztási cikkeknek már mintegy 76 százalékát a kereskedelem juttatja el a fogyasztókhoz. A fogyasztás növekedésében és a fogyasztás összetételében jelzett változások mind nagyobb és bonyolultabb feladatok megoldását kívánják a kereskedelemtől. A kereskedelem társadalmi szerepe és felelőssége tovább növekszik. Nemcsak arról van szó, hogy a lakossági igények kielégítéséhez a megfelelő összetételű árualapokat biztosítsuk, hanem arról az aktuális társadalmi követelményről is, hogy a lakosság vásárlási körülményei a vásárlók által érzékelhetően és elismerten javuljanak. Ez utóbbinak objektív és szubjektív feltételei vannak. Vagyis szélesebb és korszerűbb kereskedelmi bolthálózatra, további kereskedelmi raktárakra, valamint több és jól képzett kereskedelmi szakemberre van szükség. A negyedik ötéves tervben a bolthálózat fejlesztésére, további raktárak és szállodák építésére, vagyis kereskedelmi beruházásokra 17 milliárd forint fordítható. Ez 30 százalékkal, 4 milliárd forinttal több, mint amennyivel a harmadik ötéves tervidőszakban rendelkeztünk, és a negyedik ötéves terv népgazdasági beruházásainak 3,7 százalékát jelenti. Az emelkedés önmagában nem kevés, de a tényleges szükséglethez viszonyítva alacsony. Nincs arányban a kiskereskedelmi áruforgalom tervezett fejlődésével sem. A népgazdaság jelenlegi erőforrásai azonban csak ennyit tesznek lehetővé, és ezt tudomásul vesszük. Ebből az következik, hogy kereskedelmi vállalataink beruházási politikájának alapvető kérdése és mércéje a beruházási eszközök optimális felhasználása. A belkereskedelmi tárca elsősorban arra ösztönzi a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek vezetőit, hogy a beruházási eszközök egy részéből a meglevő bolthálózatot korszerűsítsék, egyben javítsák a munka szervezését, korszerűsítsék vállalataik belső szervezetét. Ezzel együtt terveinknek megfelelően megkezdjük a nagyobb alapterületű, a modern technika és kiszolgálási módszerek alkalmazásához megfelelő élelmiszer- és iparcikkáruházak, az önkiszolgáló éttermek hálózatának gyorsabb ütemű fejlesztését. . Ami a hozzáértőbb, színvonalasabb munka személyi feltételeit illeti, nemcsak Kerkayné képviselőtársamnak okoz örömet, hogy a negyedik ötéves terv lehetőséget nyújt számunkra a kereskedelmi szakoktatás javítására, bővítésére, hanem nekem is. Erre annál is inkább szükség volt és van, mert a kereskedelmi dolgozók igényesebb képzéséhez és továbbképzéséhez megfelelő anyagi eszközökkel, feltételekkel eddig nem rendelkeztünk. A kereskedelmi dolgozók anyagi helyzete a negyedik ötéves terv időszakában tovább javul és a fejlesztési források egy részét arra kell fordítani, hogy munkakörülményeik is kedvezőbbé váljanak. A munkakörülmények javítását különösen indokolja, hogy a bolti kiskereskedelemben dolgozók 70 százaléka nő. Ez az arány magasabb, mint bármelyik népgazdasági ágban, vagy ipari szakmában. Tisztelt Országgyűlés ! A fogyasztás tervezett fejlődése megtisztelő, de nehéz feladatokat ró a kereskedelmi dolgozókra. Időben fel kell figyelnünk a társadalmi csoportonként és területenként differenciáltan jelentkező új keresleti tendenciákra és az áruellátás fejlesztésével, a vásárlási körülmények javításával ki kell azokat elégíteni. E társadalompolitikai követelmények megvalósítása 500 ezer kereskedelmi dolgozó, közel 950 kereskedelmi vállalat és fogyasztási szövetkezet összehangolt, jó munkáját igényli. Ez az együttműködés viszont csak a megyei és a helyi tanácsok aktív közreműködésével válhat hatékonnyá. Ennek tudatában a Belkereskedelmi Minisztérium még fokozottabban támaszkodik a megyei, a helyi tanácsi szervek ágazati irányító munkájára. Csak ilyen módon biztosítható, hogy a menet közben jelentkező problémákat gyorsan megismerjük és azokra megfelelően reagáljunk. Bízom abban, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a negyedik ötéves terv a kereskedelemre ró, teljesítjük. A negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslattal, a közgazdasági szabályozók továbbfejlesztését célzó elvekkel egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Dömötör János képviselőtársunk. Dr. DÖMÖTÖR JÁNOS : Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság negyedik ötéves tervéről az Országos Tervhivatal elnöke által beterjesztett törvényjavaslatot a gazdaság, a tudomány, a mű-