Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3009 Az Országgyűlés 39. ülése, 1 kor rendkívül jó időjárás volt, nagy területen nagy értékű termékek maradjanak kint a határban, a megtermelt értékeket jó minőségben akarjuk betakarítani és felhasználni, úgy az országos előirányzatban szereplő mezőgazdasági gépbeszerzések mennyiségét nem tarthatjuk elégségesnek. A terv átlagban 20—30 százalékkal számol többel, mint a harmadik ötéves terv gépállománya, ugyanakkor a gépek elhasználódása a valóságban gyorsabb, mint a leírási kulcsok szerinti elhasználódás. A Somogy megyei Tanács felmérése szerint például 50 százalékkal kellene megnövelni a megye gépparkját a mostani ötéves terv gépállományához viszonyítva. Különösen, ha azt tekintjük, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát tovább kívánatos csökkenteni — a jelenlegihez képest 100 000—150 000 fővel országosan —, úgy az eddig gépesített mezőgazdasági munkák mellett például a rakodás gépesítését is jórészt meg kellene oldani, mint ahogy már dr. Baskay-Tóth Bertalan képviselőtársam is említette. Ismeretes, hogy a rakodógépek milyen drágák, s ugyanakkor milyen jelentősége van ennek a munkának a mezőgazdaságban. Ilyen összefüggésekben nézve, az előirányzott gépfejlesztésre kalkulált összeg nem látszik elégségesnek. A mezőgazdasági gépesítésnél vannak meghatározva elsősorban a mezőgazdaság műszaki fejlesztésének legfőbb lehetőségei. Ez a kérdés szektorális vonatkozásban is feszültségekkel terhes. Az állami vállalatok közül az állami gazdaságok, de hasonlóan az állami erdőgazdaságok is amortizációjukkal és nyereségükből* gyakran nem tudnak annyi fejlesztési alapot képezni az érvényes szabályozók szerint, amelyből a gépszinttartáshoz szükséges beruházásokat eszközölhetnék. Többek között azért is, mert a már amortizálódott gép helyett annak pótlására a technika velejárójaként olyan újabb gépet kell beállítani, amely a korábbinál korszerűbb munkavégzést, jobb minőséget biztosít, hatékonyabban dolgozik, de ugyanakkor drágább is. Ezek megoldására ezeknél a mezőgazdasági vállalatoknál a nyereségadózási kulcs csökkentésének lehetőségét javasolom megvizsgálni, mert valami változtatás szükséges, hogy az itt levő feszültségek feloldódjanak. Tisztelt Országgyűlés ! Van a mezőgazdasági beruházásoknak még egy része, amely — megítélésem szerint — nyugtalanító, ez a mezőgazdasági szakmunkásképzés, és általában a szakoktatás. Amennyire örvendetes az, hogy a mezőgazdasági kutatásnál az intézetek fejlesztésére 60 százalékkal több eszköz van szánva, úgy sajnálatos, hogy a mezőgazdasági szakemberképzés fejlesztésére az előző időszakhoz képest csökkent összeg van. Most, amikor a munkaerő csökken, a technika mindjobban behatol a mezőgazdaságba, a szakértelem növelése nélkül ez a folyamat nem valósulhat meg. Ehhez pedig az oktatás részére korszerűbb eszközök, az előirányzatoknál nagyobb fejlesztés volna szükséges. Ezek azok a gondok, amelyeknek megoldását sürgetem és kérem a kormányt, hogv a mezőgazdasági beruházások végrehajtásánál vegye számításba a kifeitetteket. Ezek figvelembevételét kérve a negyedik ötéves népgazdasági tervről 970. október 2-án, pénteken 3010 szóló javaslatot a magam részéről elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szurdi István belkereskedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. . SZURDI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megerősíteni a lakosság áruellátásából kiindulva a Minisztertanács elnökének felszólalásából azt a megállapítását, miszerint az elmúlt ötéves tervperiódusban dolgozó népünk életkörülményei javultak. Annak következtében, hogy népgazdaságunk termelőbázisai fejlődtek, valamint, hogy a gazdaságirányítás reformja fokozatosan megvalósul és hat, érezhetően jobb, egyenletesebb és választékosabb lett az árukínálat a fogyasztási cikkekben, a kiskereskedelmi forgalom évről évre dinamikusan növekedett. A negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat fő irányvonala az eddig folytatott és jól bevált gazdaságpolitikánkat tükrözi. Ezzel egyezően alakítjuk ki az előttünk álló ötéves tervperiódusra kereskedelempolitikánkat. A hazai termelőerők tervezett fejlődése és a nemzetközi munkamegosztás révén biztosítható import lehetővé teszi, hogy a negyedik ötéves terv végére a lakosság fogyasztása 30 százalékkal növekedjen. A kiskereskedelmi forgalom 1975ben 40 százalékkal lesz magasabb, mint 1970ben. Más szóval a kiskereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek 1975-ben előreláthatóan 185 milliárd forintos forgalmat bonyolítanak le. Ez körülbelül 50 milliárd forinttal magasabb az 1970-es évinél. A lakossági és a közületi fogyasztás emelkedésének ez az üteme a korábbi évek ugyancsak magas növekedéséhez viszonyítva jelentős, és nemzetközi összehasonlításokban is figyelemre méltó. Jómagam a fogyasztás mennyiségi növekedésénél is lényegesebbnek vélem, hogy szinte a társadalom minden rétegénél előtérbe kerül a magasabb életszínvonalat jellemző termékek kereslete és fogyasztása. Emellett változatlanul tárdalompolitikai jellegű kötelezettségünknek tekintjük, hogy az áruk választékából, kínálatából ne hiányozzanak az alacsonyabb jövedelmű vásárlók által keresett, jó minőségű, de olcsóbb fogyasztási cikkek sem. Tisztelt Országgyűlés! A kereskedelmi vállalatoknak és szövetkezeteknek, mondhatjuk úgy is, hogy a belkereskedelemnek, megfelelő kínálattal kell követnie a lakossági fogyasztás szerkezetének előrelátható változásait. A reálbértervezet 18 százalékos és a reáljövedelem 27 százalékos növekedése már önmagában befolyásolja a fogyasztás szerkezetét, mégpedig feltételezéseink szerint úgy, hogy egyrészt az élelmiszerfogyasztás növekedési üteme némileg lelassul, ezen belül az igények a magasabb tápértékű, fehérjében gazdag állati termékek, vitamindús zöldség és gyümölcsök fogyasztása felé tolódnak el, másrészt a lakosság az eddiginél több iparcikket vásárol. A kereslet legintenzívebb növekedésével az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek körében számolunk. A hazai termelés és az import tervezett emelkedése lehetővé teszi például, hogy