Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2991 Az Országgyűlés 39: ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2992 az Országos Tervhivatal elnöke, Párdi elvtárs, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­nak elnöke, dr. Bognár elvtárs, a Miniszterta­nács elnöke, Fock elvtárs kiegészítette, indokolta a törvénytervezet szinte minden pontját, kiemel­ve azokat a részeket, amelyek megoldása, végre­hajtása különös gondosságot, vagy a várható át­lagnál nagyobb erőfeszítéseket követel majd tő­lünk a munka végrehajtása során. Képviselőtársaim, akik eddig szólásra emel­kedtek — ha vetettek is fel országos vagy szűkebb hazájukban ma még meglevő problémákat, meg­oldásra váró feladatokat, amelyekre szeretnék az illetékesek szíves figyelmét odairányítani —, alapjában véve hangsúlyozták a terv reális vol­tát és annak végrehajtásában a legmesszebbme­nő támogatásukról biztosították pártunkat, kor­mányunkat. S mivel én magam is az új ötéves terv törvénytervezetével, minden részével egyet­értek, hozzájuk kívánok csatlakozni. Az Országgyűlés vitájára való felkészülés so­rán a Fejér megyei képviselőcsoport is a megye vezetőivel együtt elemezte a törvényjavaslatot, kiemelve a megye ipari és mezőgazdasági tevé­kenységére vonatkozó legfontosabb célkitűzéseit, azok reális megvalósulásának lehetőségeit. Az elemzés végső eredményeként arra a megállapí­tásra jutottunk, hogy a tervben szereplő célkitű­zések, az egyes ágazatokra meghatározott eléren­dő feladatok szükségesek és reálisak, és azt is, megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat az ösz­szeállítóknak hozzáértő, körültekintő, lelkiisme­retes munkáját tükrözi. Olyan törvénytervezet ez, amely a népgaz­daság továbbfejlődésének a mai helyzetből kiin­dulva azt az utat jelöli meg célul, amelyen ha­ladva leggyorsabban érhetjük el nemzetgazdasá­gunk, nemzeti vagyonunk jelentős gyarapodását, és ennék egyenes következményeként a dolgozó ember élet- és munkakörülményeinek állandó, egyenletesen javuló lehetőségeit, az életszínvonal fokozatos, töretlen emelkedését. E megállapításokból fakad, hogy a terv számba vette lehetőségeinket, az elkövetkezendő évekre meghatározott fejlődési ütem teljesíthető, még akkor is, ha hélyenkint az eddiginél fegyel­mezettebb, termelékenyebb, jobb munkát téte­lez is fel. Teljesíthető, mert dolgozó népünk az el­múlt évek során munkájával bizonyította, hogy tud és akar küzdeni országunk felemelkedéséért, hiszi és követi pártunk, és kormányunk iránymu­tatásait. Tisztelt Országgyűlés! Fejér megyének az ipari nagy tervfeladatai mellett nem kis volume­nű mezőgazdasági kötelezettségei lesznek az új ötéves terv végrehajtása során. Az ülésszakon az elmúlt két és fél nap Blatt számos képviselőtár­sam foglalkozott a mezőgazdaságban meglevő és várható problémákkal. Néhányan olyan gondo­kat-vetettek fel, amelyekről eredeti felszólalá­somban én is szólni kívántam. Ismétlésbe bocsát­kozni viszont nem kívánok, csupán egyetlen kér­désről, ami tálán legégetőbb, a húsellátás kérdé­séről szeretnék néhány szót szólni. A hűsellátás megoldásának két fő forrását jelöli meg a tervezet: á szarvasmarha- és a ser­téshústermelést, mivel a baromfiágazatban töb­bé-kevésbé a : szükségleteket ki tudjuk elégíteni a mai technológiai szinten és a meglevő fajták­kal. A sertéshústermelésről is szóltak az előttem felszólalók, de kevés szó esett a szarvasmarha­hús-termelésről, pedig úgy gondolom, hogy a ke­resztmetszet itt a legszűkebb, hiszen ez látszik a legkevésbé megoldhatónak. Igaz, hogy a kérdés igen összetett, és nemcsak hazai, de világviszony­latban is a szarvasmarhatartás, takarmányozás, fajta kérdései a legkevésbé lerendezettek. A vi­ták során igen sok nézettel találkozunk, akárme­lyik kérdést vetjük fel: takarmányozás, fajta vagy tartási kérdés, és akárhogy akarjuk közös nevezőre hozni. Ezen ágazat igényel viszonylag legnagyobb tőkebefektetést, és itt térül meg leglassabban a beruházott összeg, hiszen míg egy naposborjúból tehén, s annak utódjából kész vágóállat lesz, há­rom-négy évre van szükség. A megoldást mégis meg kell találni, hiszen a tervelőirányzat leszö­gezi, hogy a hazai ellátás kielégítése mellett ex­portlehetőségeinket is jobban ki kell használni, és a tervidőszak végére 10 százalékkal kell a ki­vitelt emelni. Ügyhogy az összes meglevő lét­szám öt százalékot, ezen belül a tehénlétszám tíz százalékot emelkedjék. A kivezető út keresése közben mindig eszembe jutnak Garszt úrnak, az amerikai nagy­tőkésnek néhány évvel ezelőtt Kaposváron el­hangzott szavai. Ugyanis itt töltött néhány he­tet tanulmányozni a karbamidetetés lehetősé­geit, amit azóta igen nagy sikerrel művel hazá­jában. Búcsúzáskor azt mondotta: „Maguk dús­gazdag emberek." Mire megkérdezték tőle, miré alapozza ezt a megállapítását. Azt felelte: „Mert palotákat építenek az állatoknak." Bizonygatni kedték a magyar szakemberek, hogy ahhoz, hogy a marha termeljen, hízzon, jó környezetet kell biztosítani, jól kell, hogy érezze magát. ö erre azt válaszolta : az én pénzemen ne érezze jól magát a marha. Neki az a dolga, hogy termeljen, a körülményeket én határozom meg. Elgondolkoztató, hogy igen szűkös beruházási le­hetőségeink mellett szabad-e 60 ezer forintért egy tehénférőhelyet építeni. Nincs más megol­dás? Nem kívánok részletekbe menni, de meg szeretném említeni, hogy e téren még közel sem derítettük fel a lehetőségeket és csak feltevések­re alapozunk az esetek többségében, de minden­re kiterjedő széles tapasztalatokkal nem rendel­kezünk. A múlt évben a Szovjetunió ukrajnai részén egynéhány éve üzemelő kétezres tehenészeti te­lepet láttam, amelynek költsége a mi viszo­nyainkra vetítve férőhelyenként legfeljebb 15— 17 ezer forint. Az eredmények, amelyeket ott ta­pasztaltam szaporaságban, tejtermelésben, hizla­lásban, igen biztatók. Nálunk is vannak hasonló törekvések, igaz, csak igen kis volumenben, né­hány gazdaságban csak, de az első lépéseket megtettük. Egyéves üzemelés után elmondhat­juk, hogy a reményeket beváltotta ez a néhány új rendszer, amely hazai lehetőségeinket, klíma­viszonyainkat és a fajtát is figyelembe vette, eredményesen üzemel. Ezekben a rendszerekben egy tehénférőhely 20 ezer forint körül mozog, egy hízómarha-férő­hely 7—-9 ezer forint körül van. Az egy kilo­gramm hús előállítási költsége a hagyományos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom