Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2967 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2968 nem egészen méltányos az úgynevezett nem termelő ágazatok közé sorolni, hiszen valójában munkaerőt termel, vagy aki éppen arról igyekezett meggyőzni az Országgyűlést, hogy a gazdaságosság szempontjai szinte éppúgy érvényesek ezen a területen is, mint bárhol a termelésben, most örömmel és elégtétellel állapíthatja meg, hogy az új ötéves terv egyfelől kiemelten kezeli az úgynevezett nem termelő ágakat, másfelől, mint a népgazdaság egész területén, az egészségügyben is az intenzív fejlődést, a fajlagos teljesítményt, a munka hatékonyságát, egyetlen szóval a minőséget helyezi előtérbe. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi állandó bizottsága tanúja volt annak a körültekintő előkészítésnek, amely az Egészségügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal és a SZOT szoros és gyümölcsöző együttműködésével folyt, sőt, a maga részéről is törekedett hozzájárulni ehhez a tevékenységhez különböző ajánlásaival, valamint azáltal, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággal együttesen végzett vizsgálatával friss adatokat szolgáltatott a magyar kórházügy helyzetéről. Bizottságunk nagyra értékelte azt a tényt, hogy idejekorán betekintést kapott a terv rá tartozó részébe és alkalma nyílt azt megtárgyalni. Az élénk és tüzetes megbeszélés lezárásakor úgy határozott, hogy egyhangúlag támogatja a törvényjavaslatot, mert egyetért annak szellemével, mert a konkrét előírásokban megvalósulni látja korábbi javaslatainak jelentős részét, mert egyetért azzal, amit a törvényjavaslat kiemel és első helyre helyez, a nagyütemű lakásépítést a hozzákapcsolódó kommunális beruházásokkal, egyetért a több egyetemen tervezett új központi létesítményekkel, a 12 nagy megyei kórház rekonstrukciójával, az elmaradt területek szintrehozásával, a kórházi ágylétszám tetemes növelésével, a különleges, korszerű betegellátási formák nagyobb ütemű bevezetésével, a gyógyító-megelőző apparátus szélesítésével, a szociális létesítmények hálózatának további kiépítésével és egészében véve azzal az alapvető törekvéssel, hogy a népgazdaság előrelátható teljesítőképességén alapuló reális, hazai és nemzetközi szinten megalapozott döntések útján olyan koncentrált és szelektív fejlődést irányoz elő, amely nemcsak ebben a tervidőszakban hoz javulást, hanem széles és megbízható alapul szolgál a későbbi fejlődés számára is. Amikor mindezeket örömmel hozom a tisztelt Országgyűlés tudomására, kötelességemnek tartom arról is beszámolni, hogy a bizottsági vitában az is világossá vált — és ez eléggé magától értetődő —, hogy az említett kedvező irányban haladva sem lehet egyetlen tervidőszakban eljutni a kitűzött célhoz; a technika által kínált lehetőségek széles körű megvalósításához és a társadalom igényeinek, vagy akár csak az objektíve indokolható szükségleteknek teljes és egyszerre való kielégítéséhez. Űgy gondolom, hogy ez az élet bármely területére érvényes. Azzal mindenki tisztában van. hogy a társadalom részéről jelentkező növekvő igényt és az egészségügyben működő szakemberek egészségesnek mondott, de nem mindig szívesen fogadott türelmetlenségét a népgazdaság konkrét körülményei között lehet csupán kielégíteni és nyilván akkor járunk a helyes úton, ha a hivatásszeretettől táplált álmaink és a mindennapos valóság között egészséges kompromisszumot kötünk. Bizonyára megbocsátható, ha eközben nemcsak az álmainkat igyekszünk közelíteni a realitásokhoz, hanem a valóságot jelentő kereteket is szelíd erőszakkal próbáljuk feszegetni. Még ebben a szelíd erőszakban is igyekszünk mértéket tartani : azt, amit szeretnénk, mert hiánynak, sőt, olykor fájdalmas hiánynak érzünk, rábízzuk a következő tervidőszakokra és megnyugvással és eltökélten támogatjuk a negyedik ötéves tervet, melyben a fejlesztés iránya, ha nem is mértéke, összhangban van a mai szükségletekkel és a távolabbi jövő feladataival egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad a továbbiakban néhány konkrét, a törvényjavaslatban érintett kérdéssel foglalkozni, elsőnek az építkezéssel. A központi tervezés realitása iránt nem merülhet fel kétség, de maga a végrehajtás sokunkon múlik. így az egészségügyi és szociális ágazatra a negyedik ötéves tervben 6—7 milliárd forint beruházási feladat vár, amelynek jelentős része építést jelent. Nemcsak a tervfegyelem érdekében vagy a rendelkezésre bocsátandó összegeknek a kihasználása végett, hanem az egészségügy elsőrendű szükségleteire való tekintettel ezeknek a beruházásoknak ténylegesen meg kell valósulnia. Valamennyi építtetőnek, a minisztériumtól a tanácsokig mindent el kell követnie, hogy a késedelem ne rajtuk múljék. Ez vonatkozik a beruházások időben való előkészítésére, a tervezésre, az egyeztetésekre, a kivitelezési szerződésekre egyaránt. Sajnos az építési kapacitást még a leggondosabb előkészítés sem biztosítja önmagában, márpedig az általános nehézségeken túlmenően az egészségügyi építkezések hátrányos helyzete közismert. Az utóbbi időben éppen a szociális és egészségügyi bizottságban számos ajánlás történt arra nézve, hogyan lehetne enyhíteni az egészségügyi beruházásokat érintő hátrányokon. A minisztérium maga is több lehetőséget mérlegelt, sőt, próbált ki, de változatlanul fennmarad annak a szükségessége, hogy az egészségügyi beruházásokban az építőipar ne legyen kevésbé érdekelt, mint például az ipariakban. Erről a helyről is kérném a kormányt, hogy segítse elő az egészségügyi beruházások idejében való megvalósulását a megfelelő preferenciák biztosításával, mert ha a kényesebb, fáradtságosabb egészségügyi építkezésekben az építőipart nem sikerül anyagilag is érdekeltté tenni, akkor az egészségügy a kapacitásért folytatott versenyben továbbra is alulmarad. Amikor ezt a kérést előterjesztem, egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy a beruházóknak az eddiginél nagyobb körültekintéssel, gondossággal kell eljárniuk mind a gazdasági, mind a műszaki előkészítésben, hogy az amúgy is túlterhelt építőiparról levegyük a fölösleges terheket. Foglalkozni szeretnék röviden a műszer- és géppark fejlesztésével is. A törvényjavaslat ezt a kérdést fontosságának megfelelően emeli ki. A korszerű műszerezettség nemcsak megbízhatóbbá teszi az orvos munkáját, hanem gyorsabbá is,