Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2963 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2964 zött értékelő közgazdászok, hogy az új gazdaságirányítási rendszer adta. lehetőség legjobb kihasználásával bővítsék a termelés kereteit, növeljék az üzem jövedelmét. Ezek a tények tették lehetővé, hogy a harmadik ötéves terv idején közel 10 százalékkal csökkenő mezőgazdasági munkaerő meg tudta oldani az ötéves terv célkitűzéseit. Ez a forradalmi növekedés és a közgazdasági szabályozók változása nagyon jó hatással volt a parasztság jövedelmére és ezen keresztül az életszínvonal emelésére is. Mint előttem már sokan, én is csak azt állapíthatom meg, hogy megközelítettük a munkások életszínvonalát. Ebben az időszakban kapott igazán nagy szerepet a termelőszövetkezet társadalomformáló ereje szocialista falvainkban. Tehát, ha ma summázzuk a harmadik ötéves terv célkitűzéseit, meg kell állapítani, hogy szép sikereket értünk el, nagyon sok helyen sikerült a mezőgazdaságban megoldásra váró problémákat helyretenni, rendezni. Ma egy újabb nagy lépésről tárgyalunk. Mit kell megoldani az elkövetkező öt évben? Mezőgazdaságunknak azonos fejlődési szintet kell a negyedik ötéves tervben is elérnie, mint amit a harmadik ötéves tervben. Növénytermesztésünkben a harmadik ötéves terv során olyan termésbázist teremtettünk és ennek évenkénti biztosítását alapoztuk meg, amire a negyedik ötéves terv egyéb célkitűzéseit nyugodtan felépíthetjük. Ezért a terv nagyon élethűen olyan fejlődési ütemet irányoz elő a növénytermesztésben, ami elég a specializálódás és egyéb finomítások végrehajtásához. Ez a fejlődési ütem lehetővé teszi annak megvalósítását, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a főbb növények termelése iparszerűvé váljék, s ez legyen termelésünk jellemzője. Szép eredményeket értünk el a növénytermesztésben, állattenyésztésünknél azonban még több a gond, több a tennivaló. Még csak a gyors eredményt hozó és viszonylag kis beruházást igénylő baromfiágazatban tudtunk megnyugtató eredményt elérni. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés és -hizlalás területén csak az • utóbbi években kezdődött el bizonyos mozgás. Bár egyre több hír szól arról, hogy sertésváros épül itt is, ott is, sertéshús még nincs annyi, amennyi kielégítené az ország lakosságának igényét. A tartástechnológia pedig csak az új sertéstelepeken éri el a megfelelő színvonalat. Reméljük, ezek a biztató kezdeményezések a negyedik ötéves terv során általánossá válnak. Igen nagy erőfeszítések történnek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, különösen, ha az építési beruházási összegeket vesszük alapul. A tartástechnológia azonban szakosított szarvasmarha-telepeinken is korszerűtlen, s alig van egy-két biztató kezdeményezés. Véleményem szerint nem annyira a szakemberekkel, mint inkább a pénzhiánnyal van baj. Nagyon biztató a szarvasmarha-hizlalásra kidolgozott kis falkás, kötetlen tartás, ami a hazai és a külföldi tapasztalatok útján most már kezd terjedni. Nehezen halad azonban tehenészeti telepünk végleges kialakítása, az iparszerű' tartástechnológia igényeinek kielégítése. Tenyészeteinkre még mindig az jellemző, hogy egy fedél alá hoztuk a termelőszövetkezeti tagság által összehozott közös állatállományt. 12—16 tehenet gondoz egy ember. Azóta új istálló van és a tagság által összehozott állatok helyén ma már új szaporulat termel, de változatlanul 12—16 állatot tud gondozni az új épületben az új állománynál egy fejőgulyás, megerőltető munkával. Hogy ez milyen súlyos gond, arra egy szűkebb hazámból eredő példát szeretnék említeni. A Nógrád megyei területi szövetség felmérése szerint a 4 ezer tehénférőhely csak részben van kihasználva, mivel az elavult tartástechnológia és egyéb kultúrálatlan körülmények nem vonzzák az embereket, nagy gondot okoz egy fejős gulyás beállítása. Nagyon is itt van az ideje az új tartástechnológia megkeresésének és ezt a technológiát a korábbi épületekbe is be kell vinni, ha nem akarunk tehenészeti telepeinken súlyos munkaerőgondokkal küzdeni a közeljövőben. A továbbfejlődés feltétele mindkét fő ágazatnál a gépesítés. Erről már nagyon sokan szóltak előttem is. Nagyon örültem annak, amikor ezzel a problémával, mint kiemelt gonddal találkoztam a negyedik ötéves terv tanulmányozása során. Csak aláhúzom a törvényjavaslat idevonatkozó részét, amikor kijelentem, hogy a jelenlegi állapot nagyon aggasztó. Nem csupán a választék hiányára gondolok, hanem az alapvető, nélkülözhetetlen gépek megszerzésére és a hozzájuk szükséges alkatrészellátásra. A gépállomány nagy részét a termelőszövetkezetek a harmadik ötéves tervben, vagy már korábban szerezték be. Ezeknek a gépeknek egy része műszakilag és erkölcsileg elhasználódott. Selejtezésről azonban nem lehet szó, hanem üzemeink évről évre olyan gépeket is felújítanak, amelyeknek már olvasztóban lenne a helyük. Ez nem csupán pénzügyi kényszer, hanem abból is adódik, hogy nem lehet gépet kapni, s a feladatokat azzal kell megoldani, ami van. Pedig a fejlődési mérce nagyon is időszerűvé teszi termelőszövetkezeteinkben is a gépállomány tipizálását és a megfelelő gépsorok kialakítását. Véleményem szerint szinte társadalmi ügygyé kell tennünk a mezőgazdaság gépesítését. Az iparban és a kereskedelemben olyan fejlesztési, szervezési intézkedéseknek kell történniük, amelyek biztosítják az egyik legnagyobb fogyasztó, a mezőgazdaság gépigényének kielégítését. Biztos vagyok benne, hogy határozott intézkedések történnek a jelenlegi állapot felszámolására, és az lenne a kérésem, hogy ezek mielőbb történjenek meg, mert a jelenlegi helyzet nagyon gátolja mezőgazdaságunk továbbfejlesztését. Nekünk, nógrádiaknak külön gondként jelentkezik a rossz természeti adottságú termelőszövetkezetek problémája. Ismeretes, hogy ezekben a termelőszövetkezetekben nagyobb ráfordítással megy a termelés és kisebb az eredmény. Nógrád megyében 75 termelőszövetkezet közül 75 gazdálkodik ilyen körülmények között. Ezt a körülményt államunk figyelembe vette, és külön dotálta ezeket a termelőszövetkezeteket. Űgy érzem, ezt az állami segítséget jól használtuk fel, mert termelőszövetkezeteink eredményei figyelemre méltók. A harmadik ötéves terv átlagában a kenyérgabona átlagtermése meghaladta a 14 mázsát. Az országos statisztika szerint