Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2921 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2922 a háztáji állattenyésztéssel kapcsolatos munkákat? Öregek, nyugdíjasok, szülési, vagy gyermeknevelési szabadságon levő nők, gyermekek, esetleg táppénzen levő, könnyebb betegek. A munkaképes lakosság részben az iparban, részben a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozik. Ebből a tényből adódik, hogy ezen a területen a háztáji szarvasmarhalétszám további csökkenésével lehet számolni. A háztáji sertéstenyésztés fejleszthető és már fejlődött is. Jónak bizonyult a földművesszövetkezetek által bonyolított kocaakció még akkor is, ha nem minden esetben sikerült jó tény észanyagot kiadni. Tovább kell fejlesztenünk az úgynevezett bedolgozó rendszert a háztáji állattenyésztésben. Az ipar és a kereskedelem feladata, hogy nagyebb mennyiségben, nagyobb választékban és elfogadható áron hozza forgalomba a háztáji gazdálkodáshoz szükséges kisgépeket. így nem a hagyományos háztáji állattenyésztést fejlesztjük, ami sok fizikai munkával járt, hanem e téren is lépünk egyet előre. Tény az, hogy falun igen sok állati férőhely áll még jelenleg üresen, kihasználatlanul. Az utóbbi években a háztáji állattenyésztés a már említett okok miatt a kisállattenyésztés felé tolódott el. Ez kevesebb fizikai munkával jar. Ezt szívesen is végezték, azonban időszakonként a tojás rapszodikus átvétele miatt félő, hogy a baromfitenyésztési kedv is csökkenni fog a háztáji állattenyésztésben. A népgazdaságunk negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot reálisnak, biztonságosnak és megvalósíthatónak tartom. Ezért elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Kovács Istvánné képviselőtársunk. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Tanulmányozva a negyedik ötéves terv törvényjavaslatát, a javasolt iparpolitikán belül két iparág problémájával kívánok foglalkozni, nevezetesen a textil- és a ruházati iparral. Nem közömbös számunkra, hogy a negyedik ötéves tervben e két iparágra váró feladatokat milyen mértékben tudjuk teljesíteni, örömmel tölt el, hogy a javaslat előirányozza a ruházati ipar és a textilipar nagymértékű rekonstrukcióját, s ennek eredményeként modern termelőeszközök beállítását, mert ez nagymértékben javítja a munka termelékenységét, s a termék minőségét, ezenkívül lehetővé teszi a lakosság igényeinek még jobb kielégítését, exportunk és nemzetközi versenyképességünk fokozását. Vállalati feladat, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek az eddiginél jobban biztosítják szakmunkásoknak az iparágban való maradását. Megítélésem szerint e problémák megoldása természetesen elsősorban vállalati feladat, de szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy szakminisztériumi szinten is az elkövetkezendő időben fokozottabb segítségre van szükség. A ruházati és textiliparra vonatkozó célkitűzések megvalósításának feltételeit vizsgálva, néhány problémára szeretném a figyelmet felhívni. Ismeretes, hogy e két iparágban a foglalkoztatottak többsége nő. A textiliparban a nők aránya 70,3 százalék, a ruházati iparban 82 százalék. A ruházati iparban a 30 éven aluliak aránya 45,5 százalék. A nők százalékaránya önmagában is bizonyítja, hogy a,negyedik ötéves terv előtt álló feladatok megoldását nem lehet kizárólag gazdasági szempontból tekinteni, hanem fontos társadalompolitikai kérdésnek is, ahhoz, hogy a két iparág a negyedik ötéves tervben kitűzött követelményeknek meg tudjon felelni. Ezért javasolom a két iparágon belül a munkaés a szociális körülmények javítását. Tudom azt, hogy mindkét területen van gondoskodás a biztonságos munkavégzés javításáról, mégis meg kell mondanom, hogy munkánkat ennek ellenére kedvezőtlen feltételek mellett végezzük. Nem megfelelők még ma sem a klímaviszonyok, nagy a zaj és a porártalom, ami nagymértékben nehezíti munkánkat. Véleményem szerint a textilipar, figyelembe véve a három műszakot, nem könnyű fizikai munkának számít. Másik alapvető problémánk a munkaerő-elvándorlás kérdése. A munkaerő-elvándorlás miatt jelentős mindkét iparágban a gépállasok száma. Megdöbbentő, hogy a textiliparban körülbelül 10 százalékos, a ruházati iparban 30 százalékos a kilépők száma. Ez a nagyarányú munkaerő-vándorlás főleg a budapesti üzemekre jellemző. A kilépők között több szakmunkás van, aki 5 —15 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Ha ezt a munkaerő-vándorlást rövid időn belül a két iparágban nem tudjuk megállítani, akkor nem látom biztosítottnak teljes mértékben a negyedik ötéves tervben előirányzott fejlődést, mert elmennek a szakmunkások más iparágakba. Ügy vélem, hogy ez a mi számunkra nem lehet közömbös. Ismert tény, hogy a ruházati és textiliparban a dolgozók jelentős része három műszakban dolgozik, s keresetük az egyéb iparágakban dolgozók keresetéhez viszonyítva alacsony. Ehhez első lépésként javaslom a több helyen már* meglevő korpótlékrendszer bevezetését az említett ruházati és textiliparban. Ennek megvalósítása minden bizonnyal csökkentené a jelenleg nagymértékű munkaerőmozgást, lehetőséget adna olyan differenciált megoldásra is, mint amilyen a törzsgárda nagyobb megbecsülése. Kérem, hogy javaslatomat az illetékes miniszter elvtársak vizsgáltassák meg, mert úgy vélem, hogy jelentős előrehaladást érhetnénk el az említett problémák megoldásában. A negyedik ötéves terv a ruházati és textiliparban — mint azt már korábban is említettem — nagyarányú rekonstrukciót kíván végrehajtani. A rekonstrukció során a termelésből kikerülő gépek tekintetében felmerülő problémákra szeretném a figyelmet ráirányítani. Mindanynyiunk előtt ismeretes, hogy a Gazdasági Bizottság 10.139/1970. számú határozata lehetővé teszi, hogy a vállalatok éljenek a kedvezményes gépselejtezéssel. Űgy gondolom, e határozatnak éppen az a célja, hogy korszerűtlen gépek ne kerüljenek újra üzembeállításra. Gyakorlati tapasztalat alapján merül fel az az aggály, hogy a kiselejtezett gépek egy része a szövetkezeteknél, termelőszövetkezeteknél vagy egyéb helyeken vélt előnyök reményében mégis felállításra kerül. Egy ilyen folyamat a népgazdaság szempont-