Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1761 Az Országgyűlés 22. ülése, lí tások történtek, amelyek egyes vasútállomások, vasútvonalak megszüntetésével kapcsolatosan jogokat biztosítottak a helyi, megyei tanácsoknak. Ezek a módosítások elvették az általános társadalmi érdekek és a helyi érdekek ütközése közötti viták élét. Azonban, ha a végrehajtás során hasonló megoldással találjuk magunkat szemben, mint aminőket a földtörvény végrehajtásával kapcsolatosan itt felvázoltam, nem tudom, hol érvényesülhetnek azok a megszorítások, amelyeket az Országgyűlés a koncepció törvénybe iktatásánál olyannyira szükségesnek vélt, hogy a törvényt ilyen irányban módosította. Azt hiszem, világosan ki tudtam fejteni, hogy a törvényalkotás és a végrehajtás összhangja nem mindig teljes. A miniszter elvtárs referátumában utalt a végrehajtási fokozatok kérdésére és véleménye szerint ritka az olyan magas szintű jogszabály, amely önmagában, végrehajtási rendelkezés nélkül alkalmas lenne funkciójának betöltésére. A végrehajtási rendelkezéseknek a gyakorlatban kialakult módszere sok esetben túlmegy azon, hogy a végrehajtási rendelkezések valóban végrehajtó jellegűek legyenek. Javaslom ezért, hogy a kormány tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e helyes az Igazságügyminisztérium jelenleg is fennálló jogi koordináló feladatköre mellett, amelyre a miniszter elvtárs expozéjában hivatkozott, olyan szerv vagy feladat életrehívása, esetleg kormánymegbízatás alapján az Igazságügyminisztérium keretében, amelynek feladata lenne a meghozott törvények és törvényerejű rendeletek végrehajtási utasításainak az adott időpontban meglevő társadalmi valósághoz való igazítása, koordinálása. El kellene érni, hogy a törvény adta szabályozás plasztikusan igazodjék az élet követelményeihez, ne nyíljon lehetőség a szakmai túlbuzgóság által diktált szubjektivizmusra, az Országgyűlés által a törvény szövegébe iktatott demokratikus feladatok korlátozására és a kerettörvényként nagy távlatra alkotott jogszabály ne váljék a társadalmi fejlődés fékjévé sem azzal, hogy túl korán akarunk túl sokat, sem azzal, hogy lemaradunk a jogszabályoknak az élethez való igazításával. A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Mátay Pál képviselőtársuknak adok szót. DR. MÁTAY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Jogászok, legyenek azok jogalkotásban vagy jogalkalmazásban dolgozók, nagy örömmel értesültek arról, hogy a felszabadulás óta eltelt történelmünkben először önálló napirendként került a parlament ülésére a jogalkotás és a jogalkalmazás kérdése. Ebben a puszta tényben ennek a munkának a jelentőségét és ennek a munkának a megbecsülését vélik felfedezni. Képviselőik itt ülnek a karzaton. Az ország minden részéből eljöttek azért, hogy hallják Országgyűlésünk állásfoglalását a jogalkalmazás és a jogalkotás időszerű kérdéseiben. )69. április 18-án, pénteken 1762 Én magam' is jogalkalmazó vagyok s hivatásomhoz tartozik mások, intézmények és állampolgárok, jogalkalmazásának figyelemmel kísérése és mint képviselő, mint a jogalkotó testület tagja, természetes és kötelességszerű figyelemmel kísérem a közreműködésemmel alkotott törvények végrehajtását. Ebből a pozícióból frissen értesülve jelenthetem az Országgyűlésnek, frissen értesülve, mert az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egy hónappal ezelőtt, március 13-án kiszállt Fejér megyébe és egy megyére vonatkozólag tájékozódott a törvényesség helyzetéről s ezen belül legújabban alkotott törvényeink funkcionálásáról. Jelentettem ott a bizottságnak és jelentem az Országgyűlésnek egy megye tapasztalataiból, hogy a beszámolási időszakban alkotott törvényeink jól funkcionálnak, jól érvényesülnek, nagy tiszteletet váltottak ki. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagyon vaskos törvénytárainkban kevés olyan törvény van, amely olyan tiszteletet élvezne, mint pl. a termelőszövetkezetekről szóló törvény, vagy a legutóbbi munka törvénye. A törvények funkcionálásáról és megértéséről egyetlen példát: megyénkben a földtörvény végrehajtása során eddig a 31 000 termelőszövetkezeti tulajdonba való átadásról szóló határozatból 4900-at kézbesítettek ki úgy, hogy az már jogerőre emelkedett. A 4900 határozattal szemben 57 fellebbezés érkezett bíróságainkhoz, tehát egy elenyésző, pici töredék, ami mutatja, hogy ebben a nagyon kényes kérdésben — mert tudtuk, hogy az állampolgárok földszeretete ebben a kérdésben alapos megértést kíván, és ezek az eredmények ezt tükrözik — a törvényt megértették. Természetesen az a kijelentésem és jelentésem, hogy ezek a törvények jól funkcionálnak, nem jelenti azt, hogy végrehajtásuk már teljesen hibamentes. Mert vannak hibák a végrehajtásban! A végrehajtásban felfedezhető hibák mellett nem lehet elmenni, azoknak kiküszöbölésére törekednünk kell — azért, hogy véglegesen segítsenek társadalmi viszonyaink rendezésében. Persze, minden törvénynek kell kifutási idő. Ezt mi, jogalkalmazók, tudjuk legjobban. Egy bírónak és egy ügyésznek is egy új törvény alkalmazásánál eleinte rengeteg problémája van, amíg ki nem taposódik a jogalkalmazási gyakorlat. Meggyőződésem, hogy ezekkel a törvényekkel, amelyekkel nemcsak hivatásos jogalkalmazók dolgoznak, ugyanez a helyzet, és megfelelő begyakorlás! idő után, megfelelő tapasztalatszerzés után maradéktalanul be fogják tartani ezeket a törvényeket, Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás számtalan problémájával kapcsolatban szeretnék csatlakozni a miniszter elvtárs beszámolójának egyik részéhez. Mielőtt ezt tenném, szeretném elmondani, hogy erre az ülésre készülve átnéztem az 1967—68-as évek jogalkotási munkáját. Ha az ember kezébe veszi csak a rendeletek gyűjteményes kiadását, akkor egyből érzi, hogy nagy a különbség az 1966-os, az 1965-ös és a korábbiak között. Vastagságra és súlyra is nagy a differencia. Ha pedig számszerűen is összehasonlítja, kiderül, hogy az Országgyűlés maga