Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2905 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2906 hogy merre, milyen irányban haladunk. Ha az ember megvizsgálja, hogy az üzemektől, a termelőszövetkezetektől mihez és mire kérünk támogatást, akkor nagyon sok minden jön ki. A kollégiumokról volt szó. Támogassa az üzem, a tsz az óvodát, a bölcsődét, felmerül a szociális otthon is, támogassa a kultúrházat, a kultúrház bővítését, a könyvtárat, az iparitanuló-intézetet és -műhelyt stb. Azzal mindenki egyetért, hogy a lakásépítés terén segítsenek az üzemek, de kívánják azt is, hogy teremtse meg az üzem a saját orvosi rendelőjét, orvosi lakását is, oldja meg a munkások étkeztetését, a munkásszállítást, legyen ösztöndíjasa is, sőt futball- és tekepályája, de üzemi üdülője is stb., stb. Mindezt a részesedés terhére. Lassan már ott tartunk, hogy az üzemi pénzeket összegyűjtjük, és a tanácsi keretben tervesí tjük. A tanácsnak az is a jó, ha négy-öt évre előre látja, hogy mennyi az a forrás üzemi oldalról, amivel rendelkezhet. Miről van szó végső soron? Az egyik szférából — lehet, hogy a tervtől függetlenül — a másik szférába kerülnek át pénzeszközök. Százmilliós nagyságrendben összegek gyűlnek, és az ágazatok között részleges eszközátcsoportosítás megy végbe. Miben van a probléma hosszabb távon? Egyrészt abban, hogy ilyen felajánlásokat-csak a gazdagabb, a jobb üzem tehet, amely képes erre. Nem biztos ma még, hogy a jobban dolgozó üzem, hanem az az üzem, amely jobb műszaki feltételekkel, jobb gyártmány összetétellel rendelkezik. Azok az üzemek, amelyek elavultak, amelyeknek objektív közgazdasági adottságai rosszak, nem képesek ilyen jellegű felajánlásra. A másik probléma az, hogy már ma is fokozódik egy társadalmi nyomás, és ha ez a folyamat tovább halad, még inkább jelentkezni fog az üzemek, a termelőszövetkezetek vezetői irányában, és ha később ezen mérődik le ezeknek a vezetőknek a hozzállása, akkor nem jó dolgot fogunk csinálni. Ha a gazdasági vezető nem tudja majd kivonni magát az alól a hatás alól, amely éri —, mert hiszen a gazdasági vezető is vagy párttag, vagy tanácstag, de a népfrontnak mindenképpen tagja .. . (Derültség.) összefoglalva : az a véleményem, tisztelt Országgyűlés, hogy helyes ez a folyamat, de mégis, megvárva majd a tapasztalatokat, bizonyos keretek közé kell szorítani. Az üzemnek, a termelőszövetkezetnek az a fő profilja — ahogy nálunk mondják —, hogy termeljen és nem akárhogyan, hanem gazdaságosan, hatékonyan termeljen, és eszközeit erre használja fel. Meggyőződésem, hogy ha így használja fel eszközeit, akkor hosszú távon többet ad majd, többet fizet be az állam kasszájába, s akkor az állam újra képes lesz ezt elosztani úgy, hogy jut majd több óvodára, kollégiumi férőhelyre, és esetleg még másra is. Mindez fejlődésünket lényegesen meggyorsíthatja, mindez fejlődésünk kulcskérdése. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervet elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kovács Magdolna képviselőtársunk következik szólásra. DR. KOVÁCS MAGDOLNA: Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én is a törvényjavaslat 38. és 39. §-ához kívánok röviden hozzászólni, amivel már többen foglalkoztak az előttem szólók közül. Ezek a paragrafusok a területfejlesztési- kérdésekkel foglalkoznak. Véleményem szerint ezek rendkívül fontos és összefonódó gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdések. Az ország valamennyi területének gazdaságilag azonos szintre való fejlesztése és a lakosság egyformán magas szintű ellátottságának biztosítása nemcsak a viszonylag mostohább körülmények közt levő területek lakóinak érdeke, hanem országos érdek is. Az igaz, hogy jelentős erőfeszítések történtek eddig a területi aránytalanságok megszüntetése érdekében, és ki kell hangsúlyoznom, hogy jelentős eredmények is születtek. Amint Párdi elvtárs mondta, ma már valóban nincsenek fehér foltok az ország területén, nincsenek olyan aránytalanságok, mint például Olaszországban vagy Franciaországban, ahol egyes körzetek lakóinak reáljövedelme 30 vagy 60 százalékkal is eltér más területek jövedelmi szintjétől. Van azonban hazánknak is néhány olyan vidéke, ahol a lakosság reáljövedelme és ellátottsága tartósan — és ezt a „tartósan" szót szeretném aláhúzni — elmarad más területekhez képest. Ilyen mindenekelőtt, megyénk, SzabolcsSzatmár megye, de ilyen Éorsod északi fele, valamint Vas és Zala megye egyes vidékei is, például az Őrség. Én ezt a felsorolást a Társadalmi Szemle egyik tanulmányából vettem, amely az e célra végzett vizsgálat eredményeit tartalmazta. Szabolcsban az egy főre jutó reáljövedelem jóval alacsonyabb, mint az országos átlag, és ennek közvetlen oka a nem megfelelő foglalkoztatási színvonal, ami demográfiai és gazdasági helyzetünkből adódik. Köztudomású, hogy megyénkre a lakosságszámhoz viszonyítva, országosan legmagasabb születésszám jellemző. Ezért a természetes szaporodás két-háromszorosa az országos átlagnak. Az életkörülmények alakulásában döntő tényező, hogy milyen nagy a család és természetesen, hogy az adott jövedelemből hányan élnek. Nálunk nagy a családi létszám. Száz családra 352 személy jut, míg országosan csak 309, és ebből nálunk 92 a tizenöt éven aluliak aránya. Százalékosan mi 26 százaléknál tartunk, míg országosan ez az arány tudomásom szerint 20—21 százalék körül mozog. Ez az egyik fő oka, hogy nálunk kedvezőtlenebb a kereső—eltartott arány, mint országosan. A foglalkoztatási színvonal előnytelenül alakult Szabolcsban azért is, mert csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után, a második ötéves terv évei alatt indult meg, és csak a harmadik ötéves terv időszakában vett erőteljesebb lendületet az ipar fejlődése. Emiatt a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő számára a megyén belül nem állt rendelkezésre kellő számú munkahely. Sokan a megyén kívül találtak munkahelyet, rendszerint ipari munkahelyet. A férfiak tehát ingáznak az ipari munkahelyek és lakóhelyük között, női munkaerőből pedig tekin-