Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2863 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2864 meg. Kérjük ezért, hogy a nagyon szükséges és indokolt házgyár körülbelül 2—3 év múlva meg­kezdhesse működését. A hatvani telepítés mellett szól, hogy a munkaerőforrás jelenleg megvan a városban, kedvező a forgalmi fekvés, és a szükséges alap­anyagok a közelben előfordulnak, mind a köny­nyű, mind a nehéz alapanyagok. Hivatkozással az elmondottakra, kérem a hatvani házgyár lé­tesítéséhez szükséges előnyös döntést és a köz­ponti beruházási támogatást. Az ipari üzemek adnak munkát egyik egész­ségügyi intézményünknek, az úgynevezett szo­ciális foglalkoztatóknak. Közel 6 ezren dolgoz­nak itt 13 budapesti és 4 vidéki intézményben. Az itt dolgozók többsége a rendes munkaritmus­ba nem tud beilleszkedni, mert egészségi álla­potuk, munkabírásuk csökkent. Az intézet nem­csak a megélhetéshez ad segítséget, hanem a munka öröme segít leküzdeni a csökkent egész­ségi állapottal együtt járó negatív érzéseket. A szociális foglalkoztató többgyermekes anyák foglalkoztatására is alkalmas, mert vagy ottho­nukban dolgozhatnak, vagy közös munkahelyen, de rövidített munkaidőben. Megemlítését azért tartottam fontosnak, mert javaslom mind buda­pesti, mind vidéki bővítését. Az ipari üzemek­nek pedig javaslom, hogy bátrabban adjanak bedolgozói munkát, mert nekik gazdaságos lesz ez, a bedolgozók pedig differenciáltabb, fino­mabb munkák elvégzésére is alkalmasak. Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Az általáno­san ismert lakásépítési problémák közül javas­lom a következő kérdés megvizsgálását: Főleg községekben, de a városokban sem hasznosítják kellően a megfelelő állapotban levő lakóépüle­teket. Előfordul, hogy új lakás üresen áll, nincs rá vevő, ugyanakkor mellette építkeznek. Ennek okát abban látom, hogy hitelrendszerünkben la­kás, illetve ház vásárlására nincs kölcsön. Ez a kispénzű és alacsonyabb jövedelmű családoknak nem teszi lehetővé a választást — vegyen, vagy építsen. Készpénz hiányában kizárólag az épít­kezést vállalhatja. Ez — megítélésem szerint — szükségtelenül növeli a lakásépítéssel, anyagfel­használással, épülethasznosítással kapcsolatos fe­szültségeket. Érdemesnek tartom a kérdés tanul­mányozását, amelynek eredményeképpen lehe­tővé válna — megfelelő feltételek mellett — la­kás-, vagy házvásárlási kölcsön. Felszabadulásunk után elsőként Hatvan ka­pott városi rangot. A városi ranghoz városi jel­leg is szükséges, ennek elérése érdekében kér­tem a fejlesztésekhez támogatást. Annak tuda­tában, hogy ez beleilleszkedik a megyei és az or­szágos tervekbe. A beterjesztett törvényjavaslatban foglal­takkal egyetértek és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Varga Gyula képviselőtársunk kö­vetkezik szólásra. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal, a Tervhiva­tal elnökének expozéjával, Fock elvtárs felszó­lalásával egyetértek. Az előterjesztett törvény­javaslat pártunk Központi Bizottságának hatá­rozata alapján, távlati célkitűzéseinkkel össz­hangban, az elmúlt évek gazdaságpolitikai irány­vonalát tovább folytatva, helyesen irányozza elő az egész népgazdaság kiegyensúlyozott, harmo­nikus és megfelelő ütemű fejlődését a negyedik ötéves terv időszakára. Messzemenően figye­lembe veszi pártunk politikája alapján a gazda­ság minőségi fejlesztését, a dolgozó emberek életszínvonalának állandó növelését. A törvényjavaslatban szereplő előirányza­tok — megítélésem szerint — reálisak, mert fel­mérik és összehangolják a megoldásra váró gaz­dasági és társadalompolitikai feladatokat a nép­gazdaság jelenlegi erőforrásaival, teherbíróké­pességével. A célkitűzések megvalósításához a feltételek adottak. Országunkban a politikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe biztosí­tott, a gazdasági háttér megalapozott, a harma­dik ötéves terv kedvező teljesítése — a jelentős árvízkárok és egyéb nehézségek ellenére is — megfelelő alapot teremtett. Tisztelt Elvtársak! Anélkül, hogy a törvény­javaslat egyes fejezeteivel részletesen foglalkoz­nék, mert azokkal — már mint az előbb emlí­tettem — a magam részéről egyetértek, szeret­nék az előirányzatok közül néhányat kiemelni, hangsúlyozottabban aláhúzni és részben helyi tapasztalatokból kiindulva megerősíteni. A nemzeti jövedelem tervezett évi átlagos növekedési üteme megfelel a korábbi évek átla­gának és a növekedés fő forrása a tervszerű munka, a gazdasági hatékonyság javítása. Az előirányzat mértéktartó, a népgazdaság egyensú­lyi helyzetének erősítésén alapul, de magában hordozza a túlteljesítés lehetőségét is a gazda­sági folyamatok kedvező alakulása esetén. Ezért a politikai munkában, s ezen belül a gazdaságpolitikai szervező munka során, fon­tos hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a törvényjavaslatban nem szereplő minden egyéb társadalmi, gazdasági igény kielégítése a nemzeti jövedelem alakulásától, az eredményes munkától függ. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásá­nak arányai az előirányzatok szerint, lényegüket tekintve nem változnak, s így biztosítják a meg­felelő szintű népgazdasági felhalmozás mellett a fogyasztás folyamatos növekedését, az életszín­vonal emelésével kapcsolatos célok megvalósí­tását. Feltétlenül egyet lehet érteni azzal is, hogy az életszínvonal, ezen belül a reálbér és a reál­jövedelmek javulása két úton, de egymást meg­felelően kiegyenlítve történik. A reálbérek növekedése a bérarányok kel­lő differenciáltságán keresztül, illetve a családi jövedelmek megfelelő közelítésén, különösen a nagylétszámú, több eltartottal rendelkező csa­ládoknál. E fontos elvet a törvényjavaslat a vég­zett munka minősége és mennyisége szerinti bé­rezésben, illetve szociálpolitikai intézkedéssel kívánja biztosítani. Az életszínvonal növekedésével függ össze a lakáshelyzet megoldását célzó előirányztát is. Megítélésem szerint a lakáshelyzet tekintetében elmaradásunk — az utóbbi évek jelentős előre­haladása ellenére is — gazdasági lehetőségeink­hez, fejlettségünkhöz viszonyítva számottevő. Éppen ezért a lakásépítési célok megvalósítása-

Next

/
Oldalképek
Tartalom