Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1749 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1750 cialista rend érdekében való helytállásuk példamutató, pedig erkölcsi és anyagi megbecsülésük még nem mondható mindig kielégítőnek. Az államapparátus dolgozói áldozatos és fontos munkájának további elismerésére, illetve az elismerés fokozására is szükség van. De emellett azt sem hallgathatjuk el, hogy számos esetben találkozunk még ridegséggel, közömbösséggel, aktaszemlélettel, formális jogszemlélettel, amikor az ügyek intézői megfeledkeznek a legfontosabbjról, az emberről és arról, hogy az állampolgár számára a saját ügye bír a legnagyobb fontossággal. A bürokratizmus, formális jogszemlélet tükröződik az olyan, még ma is előforduló döntésekben, amelyekre azt lehet mondani, hogy megfelelnek a jogszabály betűjének, de mégsem igazságosak, mert a nem megfelelő jogalkalmazás szem elől téveszti a törvény valódi szándékát. Márpedig a jogosság és igazságosság a mi társadalmunkban egymástól elválaszthatatlan. A jó jogalkalmazás, ügyintézés fontos feltétele, hogy a köztisztviselők politikai, szakmai tudását állandóan fejlesszük. A szakmai színvonal és a jogász köztisztviselők képzése, továbbképzése szorosan összefügg egymással. Ajtai elvtárs tegnapi felszólalásában más öszszefüggésben beszélt az egyetemek előtt álló feladatokról. Ehhez a témához most, e kérdésre kiható hatással szeretném a következőket mondani: A jogi egyetemeken ma lényegében ugyanolyan képzésben részesül az a fiatal, aki bírónak, ügyésznek készül, mint aki vállalati jogtanácsosi vagy tanácsi közigazgatási pályára akar menni. Keressük ezért a módját annak, hogy a minden területen egyformán szükséges alapműveltség és tudás biztosítása mellett hogyan lehetne az oktatást ésszerűen szakosítani már az egyetemeken. Ahogy a jogviták eldöntésére hivatott szervek a már említett tarkaságot mutatják, ha nem is olyan mértékben, de problémák mutatkoznak a rokonterületen működő jogászok összefogásában is. A Magyar Jogász Szövetség keretében ez több-kevesebb sikerrel megtörténik, de szükség lenne erre állami vonalon is, valamilyen formában azért, hogy az össztársadalmi érdekeket jobban lehessen biztosítani. Itt mindenekelőtt a több ezer vállalati és szövetkezeti jogtanácsosra gondolok. Bizonyos, hogy mind a képzés, mind a továbbképzés színvonalának további növelésében, a jogászok erőteljesebb összefogásában megtaláljuk a legjobb megoldást és az is erősíti majd az állami, jogi munka hatékonyságát. Tisztelt Elvtársak! Ügy gondolom, nem tévedek, ha aláhúzom, hogy minél inkább megszűnnek, illetve csökkennek társadalmunkban azok az okok, amelyek a jogszabályok megsértését előidézik, annál inkább erősödnie kell az állampolgárok meggyőződésének a jogszabályok szükségességéről és helytállóságáról, s az önkéntes követés mind általánosabbá válik. A szocialista jog érvényesülésére egyre inkább az a jellemző, hogy az állampolgárok mind nagyobb része meggyőződésből, önként teljesíti a jogszabályokban megállapított kötelezettségeit és nem azért, mert azok megszegése esetén büntetéssel vagy más szankcióval kellene számolnia. Ez a folyamat azonban nem automaiikusan, spontán módon halad előre. Igaz, hogy mindenekelőtt a jogszabályoknak megfelelő, törvényes és igazságos bírósági, tanácsi döntések, a gyors, kulturált ügyintézés a szocialista jog legjobb propagandistája. Ez azonban önmagában nem elegendő. Feltétlenül szükség van azoknak a jogalkotáson és jogalkalmazáson kívüli módszereknek a továbbfejlesztésére, amelyek előmozdíthatják, hogy az állampolgárok törvény tisztelete, a jogszabályoknak megfelelő magatartása még általánosabbá váljék. A jog önkéntes megtartása feltételezi, hogy állampolgáraink ismerjék az életviszonyaikat rendező szabályokat, jogaikat és kötelességeket, mert enélkül nem tudnak megfelelően élni azokkal. Ma még nap nap után tapasztaljuk, hogy sokan nincsenek tisztában olyan fontos rendelkezésekkel, amelyek családi vagy munkakörülményeiket, illetőleg egyéb viszonyaikat érintik s emiatt esetenként hátrány éri őket, jogaik és törvényes érdekeik csorbát szenvednek. A helyes jogpropaganda-tevékenység tehát nemcsak fontos része a szocialista közgondolkodás további erősítésének, fejlesztésének, de egyik lényeges feltétele a szocialista demokratizmus további kibontakoztatásának is, annak, hogy az állampolgárok társadalmi tevékenysége is fokozódjék. A magyar jogásztársadalom sokat tett és tesz is ennek érdekében. Előadásokat tartanak, fogadóórákon, panasznapokon és számos más formában felvilágosítják az állampolgárokat jogaikról és kötelességeikről. Nem mondhatjuk azonban, hogy a jogi ismeretterjesztés minden lehetőségét kihasználtuk már. Különösen hangsúlyozni szeretném a hírközlő szervek, a sajtó, a rádió és a televízió nagy szerepét és felelősségét a jogpropaganda terén. Egyegy cikket milliók olvasnak, egy-egy rádió- vagy televízióműsort is milliók hallgatnak, illetve néznek meg. A hírközlő szerveknek tehát páratlan lehetőségeik vannak a jogszabályok széles körű ismertetésére és az állampolgárok jogtudatának formálására. Szükséges, hogy ezzel a lehetőséggel az eddigieknél mi is jobban éljünk. A hírközlő szervektől viszont azt kérjük, hogy tárgyilagosan tájékoztassák az állampolgárokat a tanácsok, az igazságszolgáltatás munkájáról és más jogi kérdésekről, és helyes irányban befolyásolják a közvéleményt. Meg kell mondanom, hogy az esetek túlnyomó többségében ez így is van. De mégis ez azért különösen fontos, mert a jogi normák betartásában a közvéleménynek óriási szerepe van. Annak állásfoglalása elősegítheti, de gyengítheti is ja magatartási szabályok társadalmi érvényesülését. Adott esetben a közvélemény reagálása éppen úgy rászoríthatja az állampolgárokat a társadalmi együttélés szabályainak betartására, mint a jogi szankció. A pozitív állásfoglalás erősítésére, és e tekintetben is a hatóságok munkájának segítésére szükség van. Sok is történik ebben a tekintetben. De különösen a társadalmi tulajdon védelme területén tapasztalható még ma is közöny sokak részéről, ami megkönnyíti, hogy a tolvajok, sikkasztok bűncselekményeiket elkövethessék. Természetesen, nem arra gondolok, hogy a tolvajokat, csalókat vagy éppen az utcai