Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

970. szeptember 30-án, szerdán 2792 2791 Az Országgyűlés 37. ülése, 1 túra, a művelődés és a tudomány is egészségesen fejlődjék. Ezért indokoltnak látom azon gondolat, illetve követelmény hangoztatását, hogy a jó képességű, lelkiismeretes és munkájukat kiválóan elvégző gazdasági, vállalati, termelőszövetkezeti vezetőinknek a széles közvéleményben a mainál sokkal nagyobb társadalmi megbecsülést kell élvezniük. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés különböző bizottságai — amint az jelentésemből is nyilvánvaló — a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló javaslatot sokoldalúan, konstruktívan, kritikai szellemben és a jó törvényhozói gondolkodásmód követelményeinek megfelelően vitatták meg. E viták és a bizottság egyhangú határozata alapján javasolom, hogy az Országgyűlés az előterjesztett, és az Országgyűlés tagjainak kiosztott módosító javaslatokkal együtt, amelyet Kéri Vencel és Bélák Sándor képviselőtársainktól származnak, emelje törvényerőre a negyedik ötéves tervet. (Taps.) t ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslathoz 56 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Győri Imre képviselőtársunké a szó. GYŐRI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv törvényjavaslatáról szólva, mindenekelőtt szeretném kifejezni egyetértésemet. A népgazdasági terv tükrözi pártunk Központi Bizottságának irányelveit, reálisan veszi számításba országunk helyzetét, szükségleteit és lehetőségeit. Hozzászólásomban Csongrád megye néhány gazdasági jellegű problémájával szeretnék foglalkozni. Elsőként is a városi tanácsok gazdálkodásának helyzetét érinteném. Azért is, mert magam is egyik város képviselője vagyok, és azért is, mert Csongrád megye öt városával, a lakosság több mint felének a városokba történt településével valószínűleg az ország legvárosiasodottabb megyéi közé tartozik. A megye városai — Szegedet kivéve — tulajdonképpen csak az utóbbi évtizedben vettek fel városi arculatot. A második ötéves tervben, de különösen a harmadik ötéves tervben jelentős iparosodás történt megyénk városaiban. Kihatásait a lakosság életkörülményeire szerte a megyében érezni le^ het. Megoldódott a foglalkoztatottság nyomasztó problémája, amely hosszú évtizedeken keresztül a városokra nehezedett. Csak Hódmezővásárhelyen több mint 16 ezren dolgoztak az iparban. Az ipari fejlődéssel együtt lelassult, illetve csökkent a városokból történő elvándorlás, sőt a falvakból és a tanyákból is bizonyos beáramlás kezdődött a városokba. A városok fejlődésével együtt jelentkeztek a fejlődés jelentős gondjai is. A nagyobb foglalkoztatottság magasabb életszínvonalat hozott, a magasabb jövedelmek igényelték a jövedelem felhasználásának biztosítását, a kereskedelmi hálózat és az áruforgalom fejlesztését. A munkába lépők között igen sok a nő, egyre több óvodai és bölcsődei férőhelyre van szükség. Növekedtek az egészségügyi ellátással szembeni követelmények. Az üzemekben bevezetett 44 órás munkahét, a nagyobb szabadidő a megnövekedett kulturális érdeklődést hozta magával, a kulturális intézményekkel szemben magasabb igényeket támasztanak. A gyárakhoz, üzemekhez, utak megépítésére volt szükség és a közlekedési eszközök biztosítására a munkások szállításához. Mindezek megoldása a városi tanács gazdálkodási feladatát, gondjait jelentette. A harmadik ötéves terv során jelentősen előrehaladtak városaink a kommunális ellátásban és a közműépítésében is. Utak, vízvezeték-, csatorna- és gázvezeték-építés történt, illetve kezdődött mind a négy városban. A fejlődés sok tényét és jegyét sorolhatnám fel a harmadik ötéves terv városi eredményei között. Mégis bőven marad tennivaló a negyedik ötéves terv időszakára is. És ha a tanácsok gazdálkodási feltételeihez több anyagi eszköz is jut majd a negyedik ötéves tervben, az ezen a területen jelentkező feszültségeket megoldani, felszámolni nem lesz lehetőség a negyedik ötéves terv során sem. Most nem is azért szólok erről, hogy ehhez a megtervezettnél több pénzt igényeljek, inkább azt szeretném aláhúzni: annak ellenére, hogy e tekintetben a lehetőségek korlátozottak, a tanácsi gazdálkodás mégis eredményesebb lehet, mint az előző ötéves tervben volt. Ehhez a lehetőséget a kormány ez évi 2000/13-as határozata adja meg, amely a tanácsok gazdálkodásának továbbfejlesztéséről intézkedik. Az ebben foglalt szabályozók nagy mértékben alátámasztják a városok önkormányzati fejlődését. A városi tanácsok nagyobb lehetőséget és önállóságot kapnak a gazdálkodás tekintetében. A tanácsok pénzalapjai az eddiginél szélesebb bázisra épülnek, fokozottabb és közvetlenebb kapcsolat teremtődik a tanács és a területeken működő valamennyi termelési, gazdálkodó szerv között. 1971-től a városi tanácsok részesülnek nemcsak saját vállalataik adó-befizetéséből, hanem a területükön működő valamennyi állami vállalat — legyen tárcairányítású vagy megyei tanácsi vállalat és valamennyi szövetkezet, kisipari vagy általános fogyasztási szövetkezet, valamint termelőszövetkezet— illetmény adójának, eszközlekötési járulékának, nyereségbefizetésének meghatározott hányada a tanácsi költségvetést illeti. Minden gazdálkodó szerv nyereségének bizonyos hányadát, kommunális célokra, a tanácsi fejlesztési alapba köteles befizetni. A fejlesztési alappal való gazdálkodás új feltételei is pozitív irányú lehetőségeket biztosítanak a városi tanácsoknak. Az ő feladatuk lesz megfelelően élni ezekkel a lehetőségekkel és az a kérésünk, hogy az éves tervek egyeztetésénél a tárcák ezeket a lehetőségeket ne kössék meg. Meg vagyok győződve arról, hogy a tanácsok az e tekintetben nyújtott nagyobb önállóságot jól fel fogják használni, növekedni fog a tanácsok és a gazdálkodó szervek üzemeik közötti kapcsolat és a kötelező befizetéseken túl is közre fognak működni a városok területén működő üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek a városok égető kommunális problémáinak megoldásában. A városok gondjai között külön szeretnék