Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-36
2751 Az Országgyűlés 36. ülése, lehetne még a körzeti orvosi rendelőket, a fogszakorvosi rendelőket, a bölcsődei és szociális otthoni férőhelyeket is, valamint a lakossági ellátást javító kereskedelmi, vendéglátóipari egységek bővülését. De végül különösen szeretném kiemelni az egészségügyi ellátásban meghatározó fontosságú váci és ceglédi kórház építésének határidőre történő befejezését, mellyel a megye kórházi ágyainak száma 952-vel gyarapodott. A megyei párt- és tanácsi szervek mindent elkövettek az építkezés és felszerelés meggyorsítása, a kivitelezésben részvevő vállalatok munkájának koordinálása érdekében, de az eredmény ennek ellenére, aligha lett volna biztosítható az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hatékony támogatása nélkül, amiért az építésügyi miniszter elvtársnak külön is szeretnék köszönetet mondani. Ezek azok a kézzelfogható eredmények, amelyek elsősorban befolyásolják lakosságunk életkörülményeit, életszínvonalát és ezen keresztül tudatát, új gazdaságirányítási politikánk elismerését és támogatását. Ennek bizonyítására azt kívánom megemlíteni, hogy harmadik ötéves tervünk fejlesztésének anyagi megalapozásához a megye lakossága több mint 200 millió forint értékű társadalmi munkával járul hozzá. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban a külügyi tárca költségvetéséről, ennek néhány problémájáról szeretnék szólni, különös tekintettel a fejlődő országok vonatkozására. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája szilárd, következetes, szocialista elvi alapokon nyugszik. Az elmúlt esztendő, de az elmúlt napok eseményei is bizonyítják, hogy nemcsak a jó alapelvek, hanem nagyfokú dinamizmus, aktivitás is jellemzi külpolitikánkat. Ezzel a hosszabb idő óta folyamatosan érvényesülő gyakorlattal szorosan összefügg az is, hogy diplomáciai kapcsolataink az elmúlt évtizedben jelentős mértékben kiterjedtek. Különösen vonatkozik ez a megállapítás Magyarország és a fejlődő világ országai közötti kapcsolatokra. A Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatainak csaknem a fele, szám szerint 36, 1960 és 1970 között jött létre. Ez a fejlődő világban jelenleg meglevő 55 diplomáciai kapcsolataink kétharmadát jelenti. Ezt a nagyszámú diplomáciai és az ennek keretében megvalósuló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatot nem követte megfelelően és arányosan az anyagi ráfordítás mértéke és külképviseleteink számának, főleg pedig nagyságának megfelelő fejlesztése. Számos, haladó politikát folytató országban — mint például Líbia, Libanon, Brazzaville-Kongó — még nincs diplomáciai képviseletünk, vagy jelentős lélekszámú és pozitív semlegességi politikát folytató országokban, mint például Pakisztán, még nem működik nagykövetség. Az 55 fejlődő országból, amelyekkel diplomáciai kapcsolataink vannak, csak 24-ben van diplomáciai képviseletünk, vagyis 31 országban nincs, de még ezeknek a képviseleteknek is egyharmada legfeljebb 3—4 státusszal van ellátva, úgynevezett mini-nagykövetség, s ez gyakorla2970. június 26-án, pénteken 2752 tilag nagyon szűk körű tevékenységre ad lehetőséget. Külön tanulmányozást és megfelelő következtetések levonását igényelné, hogy a fejlődő világban, az imperializmus elleni harcnak ezen az igen fontos pontján, milyen politikai, gazdasá• gi, kulturális tevékenységet folytatunk az imperialistaellenes politika kialakítása, a szövetségesi együttműködés megteremtése érdekében. Azt is meg kellene vizsgálni, hogy népköztársaságunk erejéhez és lehetőségéhez mérten, hogyan fejlesszük tovább tevékenységünket. Hazánknak jelenleg 22 fejlődő országgal van kulturális, és további 17 országgal műszaki-tudományos egyezménye és terveink szerint ezek a számok a közeljövőben növekedni fognak. Az egyezmények realizálása, néhány országtól eltekintve, nem megfelelő színvonalon megy végbe. Helyes volna e területen növelni a kölcsönös alapokon nyugvó tevékenységet. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekben általánosságban elmondottak alátámasztása és részben bizonyításaképpen szeretnék képviselőtársaimnak röviden beszámolni arról az útról, amelyet a pénzügyminiszter elvtárs kíséretében, május 13-a és 27-e között tettünk Latin-Amerikában. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter elvtárs expozéja, jellegénél fogva nem tudta tájékoztatni erről a tisztelt Országgyűlést. Három országot: Bolíviát, Perut és Venezuelát látogattuk meg a kapcsolatok, elsősorban a gazdasági kapcsolatok bővítése céljából. Mind a meglátogatott országoknak, mind hazánknak komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy a jelenleg még alacsony szinten mozgó árucsere-forgalmat fejlesszük. Ezeknek az országoknak a gazdasági fejlettsége egymástól igen eltérő, ugyanakkor gazdasági struktúrájukban sok hasonlatosság is mutatkozik, mint például a nyersanyagokban való gazdagság és külkereskedelmükben a domináló nyersanyagexport, sokszor monokulturális alapon, mint Venezuela tekintetében az olaj. Mindhárom országban, különösen Peruban komoly erőfeszítéseket tesznek a nyersanyagkitermelő ipar és részben a feldolgozó ipar, valamint a mezőgazdaság fejlesztésére. Célul tűzik ki a stabilabb alapokon nyugvó önálló és független gazdaság megteremtését, az egyoldalú orientációból adódó függőség felszámolását, a monokulturális jelleg megszüntetését, a gazdagság diverzifikálását. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében fejleszteni kívánják kapcsolataikat a szocialista országokkal, köztük hazánkkal is. A tárgyalások is azt bizonyították, hogy a latin-amerikai országokkal Magyarország kapcsolatai a kölcsönös előnyök alapján, gyorsan és dinamikusan bővülhetnek, biztosítva feldolgozó iparunk számára fontos nyersanyagokat. Ugyanakkor a ma^ gyár ipar kivehetné részét a perui és a bolíviai gazdaságfejlesztési program megvalósításához, az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges beruházási javak és felszerelések, így például a konkrétan felmerült igények alapján szerszámgépgyár, szerszámgépek, bánya- és kohóipari berendezések, oktatási műszerek, egészségügyi felszerelések, vágóhidak és hűtőházak szállításával, közös vállalkozások létrehozásával.