Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2733 Az Országgyűlés 36. ülése, Űgy véljük, hogy a Tisza-völgyi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján indokolt meggyorsítani a nemrégiben megindult ötoldalú együttműködést a Tisza-völgyi országok között. Ennek lehetőségét és szükségességét nemcsak a földrajzi egymásrautaltság, hanem, az is alátámasztja és megsokszorozza, hogy valamennyi érdekelt ország tagja a szocialista népek családjának, kapcsolataikban a nemzetközi szolidaritás, a testvéri együttműködés, az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás elvei érvényesülnek. A védekezés szervezettsége, műszaki színvonala — miként azt a kormánynyilatkozatok megállapították — megfelelőnek bizonyult. Bebizonyosodott azonban, hogy árvízvédelmi műveink fejlesztését — a védett terület értékének növekedése arányában — tovább kell gyorsítani. Sokat tettünk máris e téren, és ez meg is hozta gyümölcsét. 1969-ben — miként az állami költségvetés végrehajtásáról szóló, a tisztelt Országgyűlés előtt most tárgyalás alatt álló jelentés indokolásából kitűnik — 78 millió forinttal szemben 88 millió forintot fordítottunk az árvízmentesítési művek fenntartására, fejlesztésükre pedig ezen felül az elmúlt évben 145 millió forintot használtunk fel. De mérhetetlenül sok még a tennivaló, hogy elérjük a biztonságnak azt a mértékét, amelyet gazdasági és politikai szempontok egyaránt megkövetelnek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük országunk négymillió holdnyi árvíztől veszélyeztetett területén a városok és falvak, a több száz milliárdnyi értékű nemzeti vagyon elöntésének, az árvízi katasztrófák veszélyét. Egyetértek a Szabolcs megyei képviselő csoportnak Fekszi elvtárs által kifejezésre juttatott javaslatával, hogy a folyók határszakaszain — minthogy itt a folyók esése nagyobb és az áradás kivédéséhez szükséges időelőny kisebb, mint lejjebb — az átlagot meghaladó árvízi biztonságot érjünk el és ide nagyobb anyagi-műszaki erőket összpontosítsunk. A Szamos—Tisza közén ennek érdekében a lokalizációs töltés építését rövidesen megkezdjük. A kormány a vízgazdálkodás fejlesztési koncepcióját és ennek keretén belül az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesztési programját — a Tisza-völgyi árvíz tapasztalatainak felhasználásával — még ez év folyamán megtárgyalja. Ez a fejlesztési program népgazdaságunk erőforrásaihoz mérten, fokozatosan, hosszabb idő alatt valósítható meg. De céltudatosan, következetesen kell munkálkodnunk végrehajtásán. Az árvízvédelmet és a folyószabályozást előremutató tervek szerint a vízgazdálkodás komplex célkitűzéseivel összhangban fejlesztjük. Ennek jegyében született a Tisza-csatornázás koncepciója is, amely az öntözés, az ármentesítés, a folyószabályozás, a belvízrendezés, a víziúthálózat célját egyidejűleg szolgálja. Hasznosan egészítheti ezt ki a vízgyűjtő területek felső részén megvalósuló víztárolók rendszere, az alföldi és a hegyvidéki folyószakaszok vízkincsének a szomszédos országok együttműködésével megvalósuló hasznosítása és a folyók rombolóerejének megfékezése. Tisztelt Országgyűlés! A Tisza-völgyi árvízvédekezés befejezéshez közeledik. A helyreállí1970. június 26-án, pénteken 2734 tás hatalmas feladatokat állít elénk. Jelentős áldozatvállalásra, többlettermelésre, újabb lelkes összefogásra van szükség, hogy az árvízsújtotta területekről eltüntessük a romokat, felépítsük az új, korszerű falvakat, pótoljuk a népgazdaság és a lakosság veszteségeit. Most, amikor elvonul az ár, és az élet rendes menete visszatér a gyárakba, a földekre, az otthonokba, az árvíz idején tanúsított nagyszerű helytállás, mely megküzdött a víz félelmetes erejével, a békés építőmunkában, a károk helyreállításában is követendő példaképpé válik. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Már a tegnapi ülésünkön is több képviselőtársam kitért beszédében az árvízvédelem kérdéseire. ' Most Dégen elvtárs felszólalását is meghallgatva, úgy vélem, valamennyi képviselőtársam helyeslésével találkozik, amikor erről a helyről az Országgyűlés elismerését és köszönetét is kifejezem mindazoknak, akik példamutató fegyelemmel, áldozatos munkával hősiesen helytálltak és helytállnak az árvíz elleni küzdelemben. (Nagy taps.) Ügy gondolom, valamennyi képviselőtársam nevében azt is kijelenthetem: az Országgyűlés is helyesli és támogatja azt az egyre szélesedő mozgalmat, amely a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelésével kívánja népgazdaságunkat erősíteni és könnyebbé tenni az árvíz okozta károk leküzdését. Kérem képviselőtársaimat, minden erejükkel hassanak oda, hogy az árvízveszély elhárításánál megnyilvánult nagyszerű helytállás továbbra is érvényesüljön a helyreállításban, a népgazdaság további erősítésében és fejlesztésében. Vitánkat folytatva, megadom a szót Balogh László képviselőtársunknak. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az állami költségvetés 1969. évi végrehajtásáról szóló jelentés és a népgazdaság 1969. évi fejlődését tartalmazó tájékoztató szerint az ipari termelés volumene mintegy 3 százalékkal haladta meg az előző évi szintet, s ezáltal 2 százalékkal alacsonyabb a számításba vettnél. Az ipari termelés növekedési ütemének mérséklődése folytán csökkent az ipar aránya a nemzeti jövedelem létrehozásában. A tapasztalatok szerint a vállalatok termelésük növelését döntő részben létszámnöveléssel igyekeztek megoldani, ebbe az irányba ösztönözték őket a közgazdasági szabályozás egyes elemei is. Jórészt a fokozódó munkaerőkereslet hatására lazult a munkafegyelem, csökkent a munka intenzitása. Azt is el kell ismerni viszont, hogy az iparral szemben az 1969. évben támasztott nyereségkövetelmény is igen magas szintű volt. Az előző évhez képest 5,8 milliárd forint nyereségnövekedést tartalmazott a terv számítási anyaga, és ezen felül kellett a vállalatoknak kitermelniük a különböző később megjelenő intézkedések fedezetét. Az a körülmény tehát, hogy az ipar csak kis mértékben tudta növelni a nyereséget, e tényező betudásával jelentős erőfeszítést takar. Növelték