Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2697 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2698 hogy maguk mellett érezték az ország támogatását. Ügy érezzük, tisztelt Országgyűlés, hogy a sajtó, rádió, televízió szintén igen nagy szolgálatot tett azáltal, hogy folyamatosan és reálisan tájékoztatta a közvéleményt, az ország lakosságát. Tisztelt Országgyűlés! Felsorolásunk nem lenne teljes és a történelmi igazság ellen is vétenénk, ha nem szólnánk arról a segítségről, amelyet elsősorban a baráti szocialista országoktól és az emberi humanitástól vezérelt nemzeti és nemzetközi szervezetektől kaptunk. Elmondhatom például a tisztelt Országgyűlésnek: szovjet barátaink voltak az elsők, akik az életmentésben részt vettek, miközben — tegyük hozzá — saját területükön is hasonló problémákkal küzdöttek. Nem haboztak akkor sem, amikor egyik községünk lakosságát a saját területükre kellett áttelepíteniük, átmenteniük. Nagy érdemük van abban is, hogy emberi életben nem esett katasztrofális kár, segítségüket most az újjáépítésben is tapasztaljuk. Tisztelt Országgyűlés! A megyénket ért árvízkatasztrófa pusztításai nagyok. A Vályi elvtárs által ismertetett károk — úgy gondolom — csupán felsorolva is érzékeltetik a pusztulást, az állami költségvetésre gyakorolt hatását azok számára is, akik személyes benyomásaik révén nem ismerhetik e terület megdöbbentő látványát, egyben alátámasztja azt a társadalmi méretű összefogást, amely az árvízkárosultak megsegítésére irányul, bizonyítja, hogy a nép adománya valóban a rászorulókhoz kerül. Az élet továbbviteléhez legszükségesebb feltételekről van most szó nálunk, és ezek az adományok a hajlékok újbóli felépítéséhez és az élet továbbviteléhez szükségesek. A kormányzati szerbek amellett, hogy az országszerte megnyilvánuló szolidaritás ilyen nagyméretű volt, ehhez nyújtottak részünkre elsősorban segítséget. Tisztelt Országgyűlés ! Amennyire nagy volt és amilyen hirtelen jött a pusztulás, annyira jelentős és gyors volt az az intézkedés, ahogyan a kormány, a központi szervek, a társadalom a bajba jutottak megsegítésére sietett. A kialakult veszélyhelyzet drámaiságát átérezve, gyorsan és szervezetten, felelősséggel és emberséggel intézkedtek. A máskor sok esetben vontatottabb, körülményesebb intézkedések most határozott gyorsasággal születtek, s például az egyik óráról másikra, hajléktalanná vált embereknek menedéket, élelmet, ruházatot juttattak és a víz elvonulása után létrehozták az élet újrateremtésének feltételeit. Hosszú és fáradságos munkát, áldozatos helytállást igényelt a lakosság visszatelepítésének az előkészítése, a vízzel borított terület fertőtlenítése, a kutak vizének ihatóvá tétele, az életveszélyes romok eltávolítása, és a még használható anyagok kimentése, a járványveszély elhárítása. Aki most a kárt szenvedett területen jár, a szorgos munka, máris jó néhány épület és számtalan készülő családi ház tanúja lehet. Az előkészítő munkálatok, a rendezési tervek elkészítése, a szükséges, de minimálisra csökkentett formaságok után az építőipari vállalatok, szövetkezetek mérnökei, technikusai, munkásai foglalták el az árvíz helyét. Naponta egyre több megrakott vagon hozza a szükséges építőanyagokat. A Belügyminisztérium tiszti iskolásai segítenek ezeknek kipakolásában és helyszínre juttatásában. Megmozdult ifjúságunk is a maga dinamikusságával. Hét táborban csaknem 11 ezren fogják segíteni az újjáépítést. Ezernyi biztató tényét-látjuk annak, hogy a társadalom segítségével eleget tehetünk kötelességünknek és őszre minden elpusztult otthon helyébe újat építhetünk, minden család feje fölé hajlékot emelhetünk. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy mindazoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyeket az újjáépítés érdekében a kormány hozott, megkezdődött és jó ütemben halad. Meggyőződésünk: nem lesz akadálya azok maradéktalan megvalósításának ! Tisztelt Országgyűlés ! Az a biztatás, amelyet a gondjainkban való osztozás jelentett, azok életkedvét is visszaadta, akiket elcsüggesztett a mindenüket elmosó víz. Sok még a gondunk is. Még több, mint 1200 családunk van az ég alatt, a szó legszorosabb értelmében, akiknek még átmenetileg sem tudtunk fejük fölé valamilyen létesítményt húzni, tehát nincs még megoldva elhelyezésük. De nem kevés feladatot jelent számunkra az újjáépítési program betartása. Ismert a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy általában az építőanyagiparral, az építőanyaggal, a beruházások folyamán nem kis gondunk van és most ez még pluszként jelentkezik az országban! Ugyancsak ezt lehet elmondani a kapacitásra is, amely a kivitelezést van hivatva elvégezni. Ügy látjuk azonban, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormányzati, megyei szervek tettek —, párosulva mindazzal a fölajánlással, amit az ország részünkre tett — elősegítik a problémák megoldását. Van azonban egy kérésünk, mégpedig az, hogy amint az árvíz veszélye, pontosabban az életveszély elmúlik és amint egyre jobban távolodunk ettől, az az aktivitás, az a kellő gondoskodás és az a megértés, amely részünkre szükséges, a későbbiekben ne csökkenjen. Tisztelt Országgyűlés ! Az árvíz igen nagy kárt okozott, költségvetésünket igen érzékenyen érintette. Ügy érzem, hogy ennek ellenére mégis szükséges olyan intézkedések megtétele, amelyek az esetleges jövőbeni károk megelőzését szolgálják. Mire gondolok itt? Arra, hogy e térség folyóinak gátrendszerét meg kell erősíteni, olyanná kell tenni, hogy a jövőben ilyen katasztrofális helyzet ne tudjon előállni. Most ezeket a gátakat az árvíz erősen igénybe vette. Bebizonyosodott az is, hogy a jövőben hasonló tömegű vízzel számolhatunk és a gátakat olyanná kell építeni, hogy sem esetleges szakadások, sem pedig átfolyások ne veszélyeztessék e területet. Olyan biztonságra gondolunk itt és olyan intézkedések megtételére, amelyek a határ .mentén több mint 70 000 ember mindennapi életét, munkáját teszik biztonságossá, mert az is bebizonyosodott — 10 esztendő alatt immár harmadszor, ha nem is ilyen nagy 120 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ