Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

70. június 25-én, csütörtökön 2692 2691 Az Országgyűlés 35. ülése, 1 iparágakban, illetve üzemekben, például a Borsodi Szénbányászati Vállalatnál, az LKM-ben és még más üzemekben is laz átlagosnál jobb gazdasági eredményeket értek el. Üzemeink javuló gazdasági tevékenységét az ez év tavaszán odaítélt minisztertanácsi és SZOT-vándorzászló, szocialista és kiváló vállalat címet elnyertek magas száma is prezentálja. Gazdasági életünk kedvezően alakult, az előző évhez képest fejlődött. Mindezek ellenére azt a következtetést is le kell vonnunk elmúlt évi gazdasági tevékenységünkből, hogy sajnos, a kedvező változások mellett egy sor kedvezőtlenséget is tapasztalnunk kell. Igaz, a jelentés 19. oldalán olvasható megállapítás, amely szerint a gazdaság fejlődésében bekövetkezett számos pozitív változás még nem jutott kifejezésre az állami költségvetés egyensúlyi helyzetének alakulásában, sőt nem egy esetben bevételeit csökkentette, kiadásait növelte. A beruházási—fogyasztói piac helyzetének javulása, a műszaki-technikai színvonal emelkedése, az élőmunka hatékonyságának növekedése nem volt kielégítő. Ezekkel összefüggésben kívánok két gondolatot szóvátenni. Az első kérdés a beruházásokkal függ össze. A törvényjavaslat 32. oldalán olvasható ezzel kapcsolatban megállapítás. A megállapítás teljesen megfelel a valóságnak. A jelentés eléggé el is marasztalja ezt a területet. A megállapításhoz a következőket teszem hozzá: Sajnos, a beruházási tevékenységgel kapcsolatban ezt az eredményt állapíthatjuk meg már évek óta, lényeges előrehaladás nem következett be. Ami e kérdés kapacitásoldalát illeti, és ha ehhez hozzátesszük az építőipari áraknak a tervezetten felüli növekedését, akkor más eredményt nem is kaphatunk. Az építőipari termelés 7 százalékkal nagyobb ugyan, mint az előző évben volt, de ezen belül a nagy volumenű állami építőipari termelés csak 6 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma 8 százalékkal nagyobb mértékű, és ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az építőanyagipar 5 százalékkal kevesebbet termelt, mint a korábbi évben, s mindezt összevetjük fejlesztési lehetőségeinkkel, szembetűnően látszik az ellentmondás. Az építőipari termeléssel nem az a probléma, hogy nem fejlődik, vagy hogy a fejlődés üteme nem felelne meg az általánosnak, hanem az, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési eszközök ésszerű és időbeni felhasználását nem teszi lehetővé. Ennek negatív hatásáról — sajnos — nagyon sok konkrét példával tudnék szolgálni a mi megyénk területéről is. Egyáltalán nem lehet belenyugodni abba, hogy az építőiparban a termelésnövekedés ütemét meghaladja a létszámnövekedés, s lényegében a létszámnövekedés csak a munkaidőcsökkentés miatt kiesett munkaórákat pótolja, ami miatt az egy főre eső termelés nem emelkedik, hogy drágán termel, esetenként indokolatlanul túlzott nyereségre törekszik. Ügy vetődik fel a kérdés, hogy nem lehetséges, vagy nem tudunk — a beruházási piac sajátos helyzete ellenére is — olyan gazdasági szabályozót alkalmazni, hogy a beruházási piacon a kínálat rugalmasabb legyen? Véleményem szerint lehetséges, de mindenképpen sürgősen rendet kellene teremteni ezen a területen. Az építőipar munkájának hatékonyabbá tételéhez indokolt véleményem, szerint olyan, a jelenlegitől eltérő lehetőségek megteremtése, amelyek a műszaki fejlesztést lehetővé teszik, arra ösztönzik az építőipari vállalatokat, hogy a technikai eszközellátásban az igényeknek megfelelően fejlődjenek. Ehhez jelenleg nem áll az építőipar rendelkezésére elegendő fejlesztési eszköz, másrészt a technikai eszközök beszerzési árai és az élő munkaerő költségei közötti különbségek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy növeljék az élőmunka arányát. Ez semmiképpen sem felel meg a népgazdasági követelményeknek, az elérhető alacsony kapacitás és a munkatermelékenység miatt, de azért sem, mert a 25 000 fő létszámnövekedés ellenére az építőipari vállalatok jelenleg is létszámhiánnyal küzdenek. Emellett az is igaz — ez a tapasztalatunk megyénkben is —, hogy az élő munkaerővel való gazdálkodás körül is vannak nagyon komoly problémák és feladatok. Az egyik, hogy nem kielégítő a munkafegyelem, a munka intenzitása, amely összefügg ugyan az építőipari tevékenység sajátos helyzetével, de összefügg a vezetés és a munkaszervezés színvonalával is. Ezenkívül probléma az is, hogy a szakemberellátás és utánpótlás sem megoldott. A mérnökök és technikusok száma nem kielégtő, különösen akkor nem, ha az építőipari kapacitás évről évre történő növekedése alapján vizsgáljuk a kérdést, de a meglevők munkájának hatékonysága sem kielégítő, ami munkaszervezési hiányosságokra vezethető vissza. Manapság még ennél is nagyobb probléma az ács és kőműves szakmunkások szükséges számának biztosítása. Az ilyen irányú képzés csak kis mértékben elégíti ki az igényeket. Emiatt például megyénkben több milliós beruházások nem valósulnak meg a kitűzött határidőre. Az építőipari vállalatok vezetőinek véleménye szerint azért nincs kellő számú ács és kőműves szakmunkás, mert azok egy jórésze a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, az építőipari szövetkezetekben vállalt munkát. Ebben is van valami igazság. Azonban alapvetően az a baj, hogy e területen a szakmunkásellátást ebben az országban minden szervezet —- az állami, a szövetkezeti és a tanácsi — külön-külön vizsgálja. Felvetődik a kérdés, hogy nem volna-e itt az ideje annak, hogy az Építésügyi Minisztérium az összes érdekelt tárcával közösen az országos szükségletnek megfelelően szervezze meg a szakemberellátást. Még egy gondolat: Borsod megyében az állami építőipari vállalatokat el kellene nevezni kizárólag csak állami vállalatokat kiszolgáló állami építőipari vállalatoknak. Tudniillik a mezőgazdasági építés jellegű beruházások 80 százalék körüli arányban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös vállalkozásai és az üzemi építőbrigádok útján valósulnak meg. Tudjuk, hogy a nagyipari és lakásépítési beruházásokkal sem tudnak az állami építőipari vállalatok megbirkózni. Nem is az a baj, hogy a mezőgazdasági beruházásokat nem állami vállalatok valósítják meg. A probléma az, hogy a me-