Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2675 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2676 A vállalatok, szövetkezetek ma már lényegesen nagyobb pénzügyi lehetőségei növekvő felelősséggel is együtt járnak. A fizetési kötelezettségeik teljesítésére egyre inkább a kiegyensúlyozottság és pontosság a jellemző, és összességében az adómorál is kielégítő. Néhány vállalat azonban 1969-ben is fizetésképtelenné vált. A fizetési nehézségeket egyebek között az idézte elő, hogy még nem alakult ki a vállalatoknál a gazdasági egymásra utaltság tudata, a jó, állandó és korrekt kapcsolatokban rejlő kölcsönös előnyök felismerése, amelybe beletartozik a szerződésekben vállalt fizetési határidők pontos teljesítése is. Előfordult, hogy — monopolhelyzetüket kihasználva — egyes vállalatok hátrányos ár-, szállítási és fizetési feltételeket diktáltak. A fizetőképtelenségnek az is oka, hogy nem harmonikus a vállalati belső szervezet működése. Bizonyos értelemben még mindig érvényesül a mennyiségi szemlélet, az anyagi-műszaki folyamatok irányítói nem veszik kellően figyelembe a pénzügyi lehetőségeket és következményeket. A termelés belső irányításában kevés figyelmet fordítanak a készletgazdálkodás tartalékainak feltárására, hasznosítására, a termelési ciklus lerövidítésére, a minimális eszközlekötésre, az értékesítés folyamatosságának biztosítására. A vállalatok és a szövetkezetek kiegyensúlyozottabb pénzügyi helyzete alapján ma már célszerű és indokolt, hogy a pénzügyi fegyelmet megsértők, az állami vagyon védelméről megfelelően nem gondoskodók magatartását a jövőben súlyosabban ítéljük meg és a szabálytalanságokat szigorúbban büntessük. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a népgazdaság fejlődésében, egyensúlyi feltételeinek javításában, a hatékonyság növelésében a beruházásoknak különösen fontos szerepük van, erről a problémakörről külön is szeretnék szólni. Az elmúlt húsz év alatt hazánkban a beruházási tevékenység dinamikusan fejlődött. Az összes beruházás terjedelme évente átlagosan mintegy 7 százalékkal növekedett, a nemzeti jövedelem pedig 5—5,5 százalékkal. A lakosság életkörülményeinek javítását szolgáló lakás-, kommunális, szociális és kulturális beruházások fokozása, a termelési feltételek bővítése és korszerűsítése továbbra is jelentős erőforrásokat köt le. A múlt évi eredményeket vizsgálva megállapítható, hogy az 1968. évi mérsékelt növekedés után ismét megélénkült a beruházási tevékenység. A szocialista szektor összes beruházása 75 milliárd forint volt, ami 7 százalékos növekedést jelent. A tervezettet meghaladó növekedés jelentős része a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél következett be. A közös gazdaságok ugyanis 1969-ben 8,6 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, amely az előző évinél mintegy 3,5 milliárd forinttal több. A beruházási piac helyzetét számottevően befolyásolta, hogy 1969. évben az anyagi-műszaki kapacitás által megalapozott kínálatnál több mint 10 százalékkal nagyobb beruházási vásárlóerő állt rendelkezésre. Az elmúlt évben a beruházási árszínvonal elsősorban ennek hatására 3 százalékkal emelkedett, amit főként az építési és a szerelési munkák árszínvonalának növekedése okozott. A gépi beruházásoknál az árszínvonal nem változott. Az építési beruházások 6,5 százalékkal meghaladták a tervezettet, ugyanakkor a gépberuházás összege ettől 14 százalékkal maradt el. A gépi beruházás alacsony színvonala nem egészséges tendencia és növeli az amúgyis magas építési keresletet. Az építőipar a fokozódó igényeket vannak ellenére sem tudta kielégíteni, hogy a tervezettnél jobban növelte teljesítményeit. Az építőanyagipari termelés elmúlt évben bekövetkezett csökkenése kiélezte nehézségeinket. Változatlanul problémánk az, hogy hosszú a kivitelezési idő, a befejezetlen beruházások állományának növekedése jelentős, s így az üzembe nem helyezett beruházások összértéke az év végén elérte a 61 milliárd forintot. Minden erőnket latbavetve kell leküzdenünk építőmunkánkat, fejlődésünket zavaró akut problémát, a hosszú kivitelezési időt. A létesítmények megvalósítási idejének lerövidítése, a kapacitás korábbi belépése előnyösen befolyásolná a beruházások megtérülését, ami nálunk az elvárhatónál lényegesen kedvezőtlenebb. Sok időt vesz igénybe, amíg a műszaki-tudományos gondolatok új termékekben, új technológiákban realizálódnak. Nem ritkán 8—10 esztendő is eltelik, amíg egy beruházási elképzelésből ténylegesen működő létesítmény lesz. Erre utalt közvetetten az is, hogy a nagyberuházások több mint 40 százaléka a tervezett időpontnál legalább egy évvel később készül el, sőt több esetben a kivitelezés két-három esztendővel is meghaladja a tervezett időtartamot. Ugyanakkor a tervezett időtartamok is hosszúak, nem érik el a nemzetközi színvonalat és a kivitelezés időszükséglete nagyobb a szocialista országokban már elértnél. A beruházási piac évek óta meglevő feszültségének feloldása következetes magatartást, intézkedéseket kíván mind a kínálat bővítése, mind a kereslet megfelelő szabályozása terén. A kínálat bővítése tekintetében az építőipari kapacitás fejlesztése az elsődleges feladat. Ez, valamint az építőanyagipari teljesítőképesség fokozása idő- és tőkeigényes folyamat. Jelentős eredményt hozhat, ha energikusan végrehajtjuk a részben már ez évben megindított, illetve a negyedik ötéves tervben szereplő fejlesztési programokat, amelyek a kivitelező építőipar és anyagi háttere komplex fejlesztését, a termelés iparosításának gyorsítását, a szervezetének javítását segítik elő. Törekedni kell arra, hogy a beruházás helyzete az év közben hozott operatív intézkedések hatására ne legyen kedvezőtlenebb és ne járjon a költségvetési kiadások további növekedésével. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházási ártámogatása ne haladja meg az állami költségvetésben jóváhagyott előirányzatot. Megértek a feltételek ahhoz, hogy a hatékony, gazdaságos beruházások megvalósítását a fejlesztési eszközök átcsoportosításával elősegítsük. A fejlesztési eszközök vállalatok közti áramlásának ösztönzése, pénzügyi és jogi szabályozásának rendezése a népgazdaság és a vállalati gazdálkodás szempontjából is igen jelentős. A társulások, valamint a társuláson kívüli átcsoportosítások lehetővé teszik a vállalati és a szövetkezeti fejlesztési forrásoknak adott