Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2611 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2612 ják, mondván, hogy nem vigyázott magára. Nem erre akarom a figyelmet terelni, hanem a megelőzésre, annál inkább, mert az állam itt elvégezte feladatát. Elvégezte feladatát, s a termelőszövetkezetekben az objektív és szubjektív feltételek megteremtését, a nagyobb anyagi áldozatokat a csoporttulajdonból az évi jövedelem elosztásánál keil biztosítani. És mivel úgy érzem, a megszilárdulásnak már abban az időszakában vannak termelőszövetkezeteink, hogy fel lehet ezt a kérdést vetni, azért vetettem fel felszólalásom egyik tárgyaként. Tisztelt Országgyűlés! Űgy érzem, a legfőbb ügyész elvtárs és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójában felvetett jogpolitikai irányvonal megfelel jogpolitikánknak, kifejezi dolgozó népünk érdekeit, ezért a beszámolókat elfogadom és javaslom, hogy »az Országgyűlés fogadja el és elfogadó határozatával az alkotmányos viszonyt kifejezve, a továbbiakra nézve hagyja jóvá. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pázsit Árpád képviselőtársunk. PÁZSIT ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban választókerületemben beszámoltam közös munkánkról, és mint ahogy ilyenkor szokás, választóim különböző javaslatokkal és elgondolásokkal éltek. Nagyon sokan foglalkoztak a közbiztonság és általában a közvagyon védelmével. Lelkemre kötötték, hogy adott alkalommal,' adott helyen említsem meg, s most élnék is ezzel az alkalommal, de az előttem szóló elvtársak ezt a témát annyira kimerítették, hogy azt hiszem, felesleges ezeket a gondolatokat újra elmondani. Csupán egy összegező gondolat. Választóim enyhének tartják a garázda bűntettek esetében kialakított büntetéseket, s nem utolsósorban a társadalmi tulajdonnal szemben elkövetett bűncselekményeknek a következményeit. Egyszóval nagyobb szigort és nagyobb biztonságot várnak választóim. És ezzel én el is állnék eredeti felszólalási szándékomtól. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! A két beszámolóhoz több felszólaló nem jelentkezett. A vitát bezárom. Dr. Szénási Géza elvtárs kíván szólni. DR. SZÉNÁSI GÉZA, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze: Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi felszólalás támogatta azokat a törekvéseket, amelyeket jelentésemben elmondottam. Ezért valamennyi hozzászólásért köszönettel tartozom. Engedjék meg, hogy három hozzászóláshoz egy-egy mondatos észrevételt tegyek, s megragadom az alkalmat, hogy az ezekben a hozzászólásokban kapott támogatást aláhúzzam. Talán — a közelgő nőnapra tekintettel — (derültség) — az elvtársnőnél kezdem, aki megemlítette, hogy az ifjúság jogi ismereteit jó lenne fokozni. Ezzel kapcsolatban mi ügyészek három évvel ezelőtt összeállítottunk egy brosúrát, ami az összes állampolgárt érdeklő jogi kérdéseket tartalmazza. A művelődésügyi miniszter elvtárs segítségével kinyomtattuk, megküldöttük — vagy legalábbis a minisztériumból elindult — valamennyi iskola számára azzal a javaslattal, hogy osztályfőnöki órán oktassák. Én ennek az eredményességét ellenőrizni nem tudtam, inkább az az érzésem, hogy már arról is megfeledkeztek, hogy egyáltalán ilyen brosúra van. Holott azt hiszem, nagyon kevés olyan ország van ma már, ahol az állampolgári és jogi ismereteket a középiskolákban ne oktatnák. Ez feltétlenül hasznos lenne, de ez az én erőmet meghaladja. Itt mások egyetértése is szükséges ennek keresztülviteléhez. Katona Sándor elvtárs képviselőnek arra a felvetésére szeretnék aláhúzólag és egyetértően válaszolni, amellyel az ügyészek és bírák fizetése és a termelőszövetkezetek, állami vállalatok, ktsz-ek jogászainak a fizetése közötti feszültségre mutatott rá. Ezt a nagy különbséget, ami itt fennáll, az állam nem fogja tudni áthidalni, mert itt két-, sőt háromezer forintokról van szó, nem is szólva arról, hogy egy állami jogász az sohasem vállalhat másodállásokat, amelyek összeférhetetlenek munkájával. Egy szövetkezeti, meg tsz-jogász, az vállalhat. , Mindenesetre én azt kérem az illetékesektől, hogy egy-két éven belül ezzel a témával jobban kellene foglalkozni. Egyszerűen azért, mert a számok fenyegetőek. Az ügyészség adatait ismervén, évente 30 jogász utánpótlást kapunk az egyetemről, és más területről nem. És évente 60 annak a kiképzett jogásznak a száma, aki kilép és más munkaterületre megy — a fizetés miatt. Ha ehhez hozzászámítjuk elvtársaim azt a 20 embert évente, aki — sajnos az ügyészség is öregszik — nyugdíjba megy és meghal, ez könynyen kiszámíthatóan az adott létszám figyelembevételével azzal a jóslattal jár, hogy három év múlva egy sora lesz a járásoknak, ahol nem lesz ügyész. Következésképpen nem lesz jogszolgáltatás, vagy csak féllábú jogszolgáltatás lesz. A harmadik és utolsó észrevétel: a bűnüldöző és igazságszolgáltató. szervek az egyházzal már nagyon régen, az egyház képviselőivel pedig nagyon ritkán találkoznak. Ezért szeretném megragadni azt az alkalmat, amit nekem dr. Beresztóczy Miklós képviselő úr adott annak a támogatásnak a biztosításáról, amellyel bennünket segítenek, hogy én a magam részéről ezt a támogatást, amelyet az egyházak közös társadalmi céljaink elérésére, tehát az ember jobbá nevelése érdekében kifejtenek — ezt a támogatást ez alkalommal megköszönjem. (Taps.) • ELNÖK: Dr. Szakács Ödön elvtárs kíván szólni. , ' DR. SZAKÁCS ÖDÖN, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönjem az Országgyűlésnek és a képviselő elvtársaknak értékes hozzászólásaikat, azokat az észrevételeket, amelyekkel az én beszámolómat is érintették. Engedjék meg, hogy — minthogy Szénási elvtárs 15 perccel többet beszélt, mint én beszámolójában, most viszont csak 5 percig válaszolt — ezt a 10 percet a javamra kihasználjam (derültség) és néhány kér-