Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-33
2599 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2600 karambolozik, tehát foglalkozás közben követ el bűncselekményt, bíróságaink felelősségre vonják — joggal és helyesen. A szocialista jogpolitika elvei alapján mi a cselekményt, nem az embert büntetjük. Azonban utána büntetett előéletű, priuszossá válik, s itt differenciálni kellene a köztörvényes bűncselekmények és a foglalkozás közben elkövetett bűncselekmények között. . Ezért az a javaslatom az igazságügyminiszterhez, hogy annál, akinél öt éven belül nem ismétlődnek ezek, töröljék el ezt a büntetett előéletet. Mert nem lenne helyes, hogy olyanokkal szemben ez megmaradjon. Mindjárt hozzáteszem, hogy nincs gépkocsim, nem is szándékozom vásárolni— mert sem pénzem, sem szándékom nincs hozzá (derültség) —, azonban azoknak az érdekében teszem ezt szóvá, mert nem azonos ez a köztörvényes bűncselekménnyel. Befejezésképpen bíróságaink, ügyészi szerveink áldozatos, lelkiismeretes munkájával kívánok foglalkozni, s elmondhatjuk azt, hogy Csongrád megyében is ez a jellemző, nagyobb megbecsülést érdemelnek társadalmi vonatkozásban, és bizonyos vonatkozásban anyagilag is. Látjuk, hogy bíráink, ügyészeink személyileg nagyon le vannak terhelve. A közelmúltban ment ki Hódmezővásárhely város vezető ügyésze egy ktsz-be jogtanácsosnak, mert 2000 forinttal többet keres, jóval kevesebb felelősséggel, mintha ottmarad városi vezető ügyésznek. Az a javaslatom a kormányhoz, hogy vizsgálja felül a bírói és ügyészi szervek bérfeszültségét, s a lehetőségeken belül sürgősen tegyen megfelelő intézkedést. Szerény véleményem szerint, akik a Magyar Népköztársaság rendjét, az állampolgárok életét, testi épségét, vagyonát védik, a társadalmi megbecsülés és elismerés mellett azt is megérdemlik, hogy megfelelő anyagi megbecsülésben részesüljenek. Kiegészítő javaslataimmal a két beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Dr. Korom Mihály elvtárs, igazságügyminiszter kíván szólni. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés ! Az országgyűlésen tavaly áprilisban hangzott el átfogó beszámoló a jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdéseiről. Most a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, alkotmányos kötelezettségeikhez híven, az ügyészi szervezet, illetve a bíróságok tevékenységéről, a szocialista törvényesség helyzetéről adtak számot. Az Igazságügyminisztérium munkája során szerzett tapasztalatok megegyeznek a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság értékelésével. A két beszámoló jelentés reális képet adott a helyzetről, a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek működéséről. Ezért mindkét beszámolóval és fő következtetéseivel egyetértek. Felszólalásom során néhány jogpolitikai kérdéssel kívánok foglalkozni, mégpedig azokkal, amelyek nemcsak a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szerveinket, hanem a széles közvéleményt is foglalkoztatják mostanában. Az igazságszolgáltatás hatékonyságának értékelésekor — hasonlóan más területekhez — szükség van egy általános, a tevékenység legfőbb vonásait magában foglaló értékítélet kialakítására és ugyanakkor az egyes rész jelenségek differenciált megközelítésére. A kérdés ilyen felfogás szerinti megítélését azért is hangsúlyozom, mert az utóbbi időben több kritikai megjegyzés hangzik el a bíróságok munkájáról az igazságszolgáltatás hatékonyságával összefüggésben. E megjegyzések között gyakran találkozunk olyanokkal, amelyek egyes esetekből vonnak le általános érvényűnek beállított következtetéseket, de olyanokkal is, amelyek szélsőséges nézetek talajáról bírálnak. Az ilyen túlzó kritikai megjegyzéseket mi természetesen nem tesszük magunkévá, mert a bíróságok sem most, sem a jövőben nem ítélkezhetnek szélsőséges nézetek és hangulati elemek hatása alatt. Mindjárt aláhúzom, az elmondottakat senki se értse úgy, mintha az igazságszolgáltatás vezetői vagy a bírák a maguk területét szentnek és sérthetetlennek tartanák olyan értelemben, hogy az. csak rájuk tartozik. Valljuk és kifejezésre is juttatjuk, hogy a szocialista igazságszolgáltatás nem önmagáért való, hanem szerves része az államhatalomnak és tevékenysége a legszorosabb kapcsolatban van az egész társadalom életével. A bíróságok a szocialista jogrend biztosításához járulnak hozzá a maguk eszközeivel. Hogy felelősségteljes és megtisztelő hivatásukat minél jobban betölthessék, nem nélkülözhetik a segítő szándékú bírálatokat, észrevételeket. A szocialista demokratizmus fejlődésének egyik mutatója, hogy az állampolgárok élénken érdeklődnek a társadalom, az állam e fontos területén folyó munka iránt. Mi nagyon odafigyelünk minden olyan megjegyzésre, amely a meglevő fogyatékosságok jószándékú kritikáját illeti, de csak az ilyen értelmű megjegyzéseket fogadjuk úgy, mint amelyek nyomán megfelelő intézrkedéseket kell tennünk. Ugyanakkor fellépünk minden szélsőséges, igazságtalan, zavart vagy bizonytalanságot kelthető, túlzásokra ösztökélő és torzító hangulatkeltéssel szemben. Erre szükség van annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgátatás minden láncszemében kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes törvényes ítélkezés legyen, mert ez elsőrendű társadalmi érdek. Ami a társadalmi rend biztosítását, a köztulajdon, az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságának védelmét, az állampolgárok közötti különféle viták bírói elintézésének általános tapasztalatait illeti, kijelenthetem, hogy bíróságaink jól töltik be szerepüket. Megfelelő védelmet nyújtanak a törvénytisztelő állampolgároknak és büntetik a törvények megszegőit. A bíróságok a szocialista törvényességet munkájuk minden fázisában vezérlő elvnek tartják és arra törekszenek, hogy annak követelményeit minél maradéktalanabbul érvényesítsék. Elsőfokú bíróságaink munkájában, mint közismert, a büntetőügyek és a polgári perek eldöntésében is aktívan részt vesznek a népi ülnökök. Nagy élettapasztalatukkal, igazságérzetükkel jelentős mértékben járulnak hozzá a törvényes és a dolgozó nép érdekeinek megfelelő ítélkezéshez, megvalósítva ezzel a szocialista igazságszolgáltatás fontos követelményét; a dolgozó