Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1729 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1730 tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal kapcsolatban mindössze az alábbi módosításokat kérem elfogadni : A 18. § (1) bekezdésének utolsó mondatát az alábbiak szerint javaslom módosítani: E szabály az építészeti művekre és a műszaki létesítményekre nem terjed ki; a 10. fejezet címszavába pedig kérem felvenni a „műszaki létesítmények" elnevezést is. Tisztelt Országgyűlés! Azzal zárom hozzászólásomat, mint ahogyan bevezetőmben mondtam; mindaz amit mondtam, tájékoztató jellegű, a magam részéről tervezőtársaim véleményével osztozom, amikor ezt a szerzői jogvédő törvényt jónak és elfogadásra méltónak találom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Dömötör János képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jogról beterjesztett törvényjavaslatot időszerűnek, a magyar jogalkotás jelentős művének tartom. Külön kiemelem szemléletének korszerűségét, intézkedéseinek az egyéni és a társadalmi érdek összhangját biztosító tendenciáját, szerkezetének világosságát, felépítésének logikus rendjét, továbbá szövegezésének szabatosságát és érthetőségét. Elismerés illeti érte a beterjesztő művelődésügyi minisztert, a kidolgozásban vele együttműködő igazságügyminisztert és a kollektívát, amely az előkészítésben közreműködött. A ma is érvényben levő szerzői jogi törvény 48 évvel ezelőtt lépett életbe és azóta számos kiegészítésre, módosításra szorult. Az eltelt időnél azonban jobban indokolja a javaslat szükségességét az az alapvető társadalmi változás, amely ezalatt bekövetkezett országunk életében. Népünk a szocializmus építésének útjára lépett, és ez nemcsak politikai, gazdasági, társadalmi változásokat hozott, hanem megváltoztatta egész művelődésünk s benne a szellemi, művészeti alkotómunka célját, helyzetét is. E társadalmi változásokkal való összhang biztosítása mellett időszerű a törvény megalkotása amiatt a sokirányú technikai változás, fejlődés miatt is, amely nemcsak a közlés módját, lehetőségét, formáját változtatta meg, hanem új művészeti ágakat, vagy új műfajokat hozott létre. A törvényjavaslat ezekre az új formákra is gondolt, sőt nemcsak rögzíti a jelenlegi helyzetet, hanem bizonyos előrelátással a fejlődő új jövőbeni kibontakozását is biztosítja, például a sugárzási szerződés szabályozásával. Az időszerűséggel kapcsolatban még egyetlen gondolat: 1947-ben Balázs Elemér profeszszor már kidolgozott és nyomtatásban közreadott egy szerzői jogi törvényjavaslatot, amely azonban akkor nem került az Országgyűlés elé. Azóta is többször felmerült az egységes törvényi rendezés szükségességének igénye, azonban csak most vált valóra. A javaslat előkészítése nem kis feladatot jelentett. Az elvi alapok tisztázását és a vitatott kérdések eldöntését akként, hogy a javaslat intézkedései összhangban legyenek a nemzetközi szerzői jogi gyakorlattal is. E feladatot sikeresen, eredményesen oldották meg. Fontosnak és jelentősnek értékeltem bevezetőmben a törvényjavaslatot. És ezt igaznak tartom akkor is, ha a törvényjavaslat intézkedései közvetlenül társadalmunknak csak csekély rétegét — mint ahogyan már szó volt erről —, mintegy 30 000 alkotót érintenek. Ennek a 30 000 alkotónak a társadalmi súlya és hatása azonban számszerűségénél jóval nagyobb. Társadalmunk szellemi arcának meghatározásában döntő a szerepük. Tevékenységük, alkotásaik a magyar tudomány, irodalom, zene és művészettörténet részévé válnak. Nem lehet közömbös számunkra, hogyan vallanak ezek a művek mai valóságunkról. Ezért is jelentős a törvényjavaslat, de fontos amiatt is, mert intézkedései közvetve az egész magyar társadalmat érintik, éppen a társadalom általános művelődési, tudatés ízlésformálási érdekeinek biztosítása útján. Általános társadalmi érdek ugyanis, hogy a köznevelésben, az iskolai oktatásban és a tudományos ismeretterjesztésben egyaránt a legújabb tudományos eredmények, korszerű módszerek és új művészeti alkotások felhasználhatók legyenek. Ezt messzemenően biztosítják a tervezett intézkedések. Ezentúl mindannyiunk, egész népünk tájékoztatását, tudatformálását, ízlésalakítását és nemes szórakozását szolgálja a kedvezményeknek az a javaslat szerinti széles köre, amelyet a rádió és a televízió élvez a díjfizetés melletti szabad felhasználástól az ingyenességig. A legfontosabb ilyen kedvezmény még a tervezet alapelvét is áttöri, indokoltan. A szerzői jog legfontosabb alaptétele ugyanis, hogy az alkotás bármilyen felhasználásához a szerző beleegyezése szükséges. A rádió és a televízió számára a 22. szakasz törvényi engedélyt ad arra, hogy a szerző külön hozzájárulása nélkül már megjelent művet sugározzon, nyilvános előadást közvetítsen, kivéve, ha ezt a szerző kifejezetten nem zárta ki. Ez a széles körű jog indokolt részben a rádió és televízió közérdekű tevékenysége, részben pedig azért, mert a rádió és televízió olyan mennyiségben használ fel műveket, hogy a szerzői jog általános kötöttségeinek alkalmazása egyszerűen lehetetlen. Ennél is tovább megy, éppen népünk tájékoztatását szolgálva a tervezet akkor, amikor nemcsak szabad felhasználást, de ingyenes felhasználást biztosít a híradóés egyéb időszerű műsorokban történő sugárzásra. A szocialista művelődéspolitika számára a művek, alkotások létrejöttének segítése és azok közkinccsé tétele egyaránt fontos feladat. Ezért, továbbá sajnálatos ellenpontozásként ide kívánkozik az a megállapítás, hogy míg a törvényjavaslat rendkívül messzemenő kedvezményeket biztosít éppen általános társadalmi és kulturális érdekből a rádió és a televízió számára, ugyanakkor a rádió és a televízió legutóbbi gyakorlatában nem veszi figyelembe ezeket az általános kulturális érdekeket. Gondolok itt elsősorban a kulturális propagandát sújtó hátrányos döntésekre. Bizonyára tapasztalták tisztelt Képviselőtársaim is, hogy az utóbbi időben a rádió nem közli műsorában a színházak előadásait és a mú-