Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2589 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2590 nését elősegíteni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nagy súlyt helyezett az úgynevezett szocialista együttműködés elvének érvényesülésére. Dönté­seivel és elvi iránymutatásaival arra kívánta ne­velni a szerződő partnereket, hogy a szerződések teljesítése mindkettőjük és az egész társadalom , érdeke. Az elkövetkező időszakban is fontos fel­adat, hogy a szocialista együttműködés elve mind jobban érvényesül jön. a gyakorlatban. A gazdasági reformnak a IX. kongresszus határozataiban is kiemelt egyik fontos célkitű­zése a termelés növelése érdekében az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehango­lása, az alkotómunka, a kezdeményezések kibon­takoztatása. Ez a jogpolitikai szempont vezérelte a Legfelsőbb Bíróságot a találmányokkal és az újításokkal kapcsolatos perekben folytatott ítél­kezési gyakorlat alakításánál. A feladat e téren is kettős volt, egyrészt gondoskodás a valóban hasznos szellemi alkotások megfelelő díjazásá­ról, másrészt pedig a társadalmi tulajdon hatha­tós védelme az alaptalan vagy túlméretezett igé­nyekkel szemben. Az új gazdasági mechanizmusban kibonta­kozó gazdasági verseny nyomán negatív jelensé­gek is felszínre kerülnek. Bár csak elvétve, de a Legfelsőbb Bíróság előtt is jelentkeztek már a védjegybitorlással és a tisztességtelen versennyel kapcsolatos perek, amelyekben a bíróságok új­szerű jogalkalmazási problémákkal is szembe ta­lálják magukat. A Legfelsőbb Bíróság kötelessé­gének tartja olyan ítélkezési gyakorlat kialakí­tását, amely érvényesülni hagyja a gazdasági versenynek a fejlődést szolgáló pozitív hatását. Ugyanakkor azonban teljes határozottsággal lép fel a szocialista társadalmunk jogi és erkölcsi normáit sértő magatartásokkal szemben. Ennek szem előtt tartásával hangsúlyozta egyik határozatában, hogy a vállalat azzal a sú­lyos megítélés alá eső, rosszhiszemű magatartá­sával, hogy a saját áruit a belföldi és a külföldi piacon más vállalat védjegyével hozta forga­lomba, nemcsak ennek a vállalatnak okozott sé­relmet, hanem jelentős népgazdasági érdeket is sértett. Az ilyen eljárás — állapította meg a Legfelsőbb Bíróság — nemcsak arra alkalmas, hogy a sérelmet szenvedett vállalat gyártmá­nyait fém jelző védjegy jó hírét rontsa, hanem arra is, hogy megingassa a vevőknek a vállalat termékeibe vetett bizalmát, márpedig ennek megvédése a gazdaságirányítás új rendszerében , fokozott jelentőségű. Az új gazdasági mechanizmus célkitűzései­nek megvalósulását szolgáló egyik hatékony esz­köz a gazdasági bírság. Ez kettős funkciót tölt be, egyrészt elvonja a jogtalanul szerzett va­gyoni előnyt, másrészt a gazdasági-társadalmi rendünk elveivel szembehelyezkedő magatartá­soktól való tartózkodásra nevel. Az utóbbi funk­cióját azonban csak akkor tudja betölteni, ha a jogtalanul szerzett vagyoni előny elvonásán túl­menően is éri hátrány a jogsértőt. A Legfelsőbb Bíróság ennek figyelembevételével adott a bí­róságok részére elvi irányítást. A Legfelsőbb Bíróság továbbra is fontos fel­adatának tekintette a társadalmi tulajdon haté­kony védelmét, ugyanakkor azonban nagy gon­dot fordított a jogos egyéni érdek védelmére is. Azt a jogpolitikai elvet tartotta szem előtt, hogy a törvényes egyéni érdek érvényesülése egyben össztársadalmi érdek is és fordítva. Az országos bírósági gyakorlat — a Legfelsőbb Bíróság kö­vetkezetes elvi irányítása nyomán — e vonat­» kozásban is egyre inkább megszilárdult. Az említett két .érdek összehangolásának problémái különös nyomatékkal jelentkeztek a kisajátítási kártalanítási perekben. A Legfelsőbb Bíróság által adott elvi irányítás egyrészt előse­gíti, hogy az. ingatlan tulajdonának közérdekű cél érdekében történő elvonása esetében a tulaj­donos megfelelő kártalanítást kapjon, ugyanak­kor azonban útját állja annak, hogy a kisajátí­tás alaptalan gazdagodás, vagy konjunkturális jövedelemszerzés forrása lehessen. A gyakorlatban kitűnt, hogy a kártalanítás­ra vonatkozó jogszabály egyes rendelkezései, így különösen a telkek irányáraival kapcsolatos sza­bályok korrekcióra szorulnak. Ennek megtör­ténte elősegítené a reális kártalanítási összegek megállapítását mind az államigazgatási, mind pedig a bírósági eljárás rendjén, s egyben a ki­sajátítási kártalanítási perek számát is csökken­tené. Egyre növekszik a szerződéses biztosítás je­lentősége. Komoly érdek fűződik ahhoz, hogy ez az intézmény betöltse azt a szerepet, amelyet a szocializmust építő társadalomban be kell tölte­nie. A Legfelsőbb Bíróság az elvi irányító tevé­kenysége során azt tartotta döntően szem előtt, hogy a biztosítás legfőbb funkciója a váratlanul bekövetkezett károk megosztása a társadalom tagjai között, tehát a közös kockázatviselés, s ezen az úton a szerződéssel elérni kívánt vagyo­ni biztonság megteremtése. Ennek szem előtt tartásával alakította ki például a Legfelsőbb Bíróság a balesetbiztosítás keretében a baleset fogalmát s az okozati össze­függések vitás kérdéseiben is adott eligazítást. A társadalmi és egyéni érdekek összeegyez­tetésének szempontja még,mindig gyakran okoz gondot a lakásbérletből eredő perekben. Bár a lakásépítési program megvalósítása során a la­kásigények kielégítésére egyre fokozottabb mér­tékben nyílik lehetőség, az igényjogosultak nagy száma miatt alig csökken ezeknek a pereknek a száma. A Legfelsőbb Bíróság a lakáshelyzet reali­tásának és a lakáspolitikai célkitűzéseknek szem előtt tartásával igyekezett irányítani az ítélke­zési gyakorlatot. A korábbi években már számos kollégiumi állásfoglalás útján adott eligazítást a lakásbérlettel kapcsolatos legkülönfélébb vitás kérdésekben, de a közelmúlt időszakban is újabb kollégiumi állásfoglalások hozatala mutatkozott szükségesnek. Ez idő szerint két elvi döntés és 31 állásfoglalás értelmezi a lakásbérletre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit. Ezek az iránymuta­tások nagymértékben segítik a jogalkalmazók munkáját és biztosítják ezen a területen az ítél­kezési gyakorlat egységét. Tény az, hogy jelen­tős mértékben csökkentek a lakásbérlettel kap­csolatos törvényességi panaszok, ugyanakkor azonban a jogértelmező kollégiumi állásfoglalá­sok viszonylag nagy száma azt jelzi, hogy az idő valóban megérett már a lakásbérlettel kapcso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom