Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2553 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2554 Ebben a szellemben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel akkor is, amikor a tsz-szervezés és megszilárdítás több évig tartó időszakában a parlamentben is, gyűléseinken, aktíváinkon is, minden tárgyaláson az elhangzott szavak is a parasztságról, a tsz-mozgalomról szóltak. Ugyanakkor az a meggyőződésem, hogy akkor sem csak a parasztságról, hanem a munkások érdekében — az egész nép érdekében — beszéltünk, amikor a tsz-parasztság érdekében beszéltünk. Akkor is a munkás-paraszt szövetség erősítésére gondoltunk, amikor pártunk IX. kongresszusának határozatát végrehajtva egy sor intézkedést -hoztunk a kormányban, itt az Országgyűlésben törvényt hoztunk a dolgozók nyugdíj-, családi pótlék-, társadalombiztosítás kérdésében. A legutóbbi kormányexpozéban például ezekről a kérdésekről számoltam be, és akkor éppen azt a kritikát hallottuk ipari körzetekből, talán még ipari megyét vagy járást képviselő elvtárs szájából is, hogy „az a vélemény, hogy a munkásosztály van hatalmon és mégis minden intézkedésünk a parasztság érdekében szól". Akkor is elmondottuk, hogy bár a parasztságot közvetlenül érinti, a parasztság életszínvonalát javítja — nemcsak a parasztság érdekében van ez, hanem a munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében, így az ipari munkásság érdekében is. Több alkalommal emeltük a felvásárlási árakat. Ilyenkor sem csak a mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész nép érdekeinek megfelelően jártunk el. A mezőgazdaság területéről elhangzott több felszólalásban szó volt a gépesítésről, az erőgépek és alkatrészek hiányáról. Ez a kérdés igen fontos és jelentős! Nemsokára megindulnak a tavaszi munkák. A jövő héten Dimény elvtárs, vagy az első helyettese sajtótájékoztatón fogja ismertetni a választ mindazokra a kérdésekre, amelyek ebben a témakörben elhangzottak. A hátralevő napokat még felhasználják, hogy pontosabban utánanézzenek, hogyan áll a helyzet és mit lehet még tenni a tavaszi munkák megindulásáig. Egy jó hírem van, amelyet a tegnapi napon kaptam: a Szovjetunióból az egyezményben lekötött kétezer traktoron túl további háromezer traktort kapunk ebben az évben. Egészében ezzel együtt körülbelül tízezer traktort tudunk fokozatosan forgalomba hozni az év során. Azt természetesen nem tudjuk elérni, hogy mindez a tavaszi munkákhoz rendelkezésre álljon. Az említett háromezer plusz traktornak csak egy kisebb része jön be erre az időre, nagyobb része az év hátralevő részében jön be az országba. Különösen a mezőgazdasági kérdésekben felszólaló képviselő elvtársak nem fukarkodtak Tmtikai megjegyzésekkel. Gondolom, nem haragszanak meg, ha nem válaszként, de az igazság kedvéért én is egy kritikai megjegyzést teszek a mezőgazdaság területén dolgozó vezetők számlájára. 1968-ban raktáron maradt körülbelül kétezer traktorunk. 1969-ben is kevesebb 'traktort igényeltek, mint amennyit a magyar ipar le tudott gyártani/és amennnyit a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból, Csehszlovákiából be tudtunk volna hozni. Ezért is állt elő most az a helyzet, hogy hirtelen nagyon kevés lett a traktor, és mivel _kevés a traktor, ezért lett kevés az alkatrész is, mert a meglevő traktorállományt, amelyet már egyrészt ki kellene selejtezni, mégis csak fel kell javítani. A kormány részéről erre a kérdésre .1967 végén és az 1968-as év egész folyamán felhívtuk a figyelmet. Tettünk is egy sor intézkedést, hogy akarjanak több gépet behozni. Ezek közé az intézkedések közé tartozott az is, hogy az építési igényeket kicsit vissza akartuk fogni és ezzel szemben a gépesítést akartuk előtérbe helyezni. Ismétlem: ezt a megjegyzést nem tudtam megspórolni. Ezt el kellett mondanom, de a lényegen ez mit sem változtat. A kormányzatnak mindent el kell követnie, hogy nagyobb mennyiségben álljon rendelkezésre al, katrész, és ha tudunk, még az év folyamán erőgépet is beszerzünk. A másik igen jelentős, az összlakosságot közvetlenül érintő kérdés a hústermelés kérdése, és ezzel összefüggésben az állattenyésztés helyzete, az állati férőhelyek hiánya. Már a költségvetési vita során felszólaló képviselő elvtársak is támadták — ha nem is nagyon keményen — a meghozott kormányhatározatot; annak természetesen nem azt a részét, hogy a felvásárlási árakat növeljük, nem is azt a részét, hogy szabaddá tesszük a takarmánybeszerzést, hanem azt, hogy a 70 százalékos támogatást 50 százalékra csökkentjük az állati férőhelyek építésénél. A mostani tárgyalás alatt is elhangzott ilyen vélemény. Szeretném nagyon határozottan megmondani: a kormányzatnak ezt az intézkedését egészében helyesnek, célravezetőnek tartom, s nem látok semmi okot arra, hogy ezt megváltoztassuk. Természetesen értem, ha a tsz-ek részéről ilyen vélemény elhangzik. Sokat dolgoztam az iparban, sokat foglalkoztam az iparral,

1 s az ipari vállalatoknál is hozzászoktam, hogy beszélhetünk nagyon sokat népgazdasági érdekről, az összdolgozók érdekéről, ők a hármas érdekeltségből a legkevésbé ezt szokták megérezni. Ennek tudatára kell döbbenteni mindennap az ipari üzemeket is, mert leginkább a csoportérdeket és az egyéni érdeket értik meg rögtön, de a népgazdasági érdekre külön fel kell hívni a figyelmüket. A tsz-ek is vállalatok, mindinkább vállalatszerűén gazdálkodó egységek és náluk ez a vállalati és csoportérdek erőteljesebben jelentkezik. Egyébként az eddig eltelt néhány hónap bizonyítja, hogy növekvő érdeklődés van az állattenyésztés fokozására. Szarvasmarha-férőhelyre 50 százalékos támogatás mellett sem tudunk többet adni, mint amennyit körülbelül ebben az évben — már a következő hónapban — felhasználnak. Ügy néz ki, hogy legalább ötezerrel több szarvasmarha-férőhely létesül, mint tavaly, amikor is már sokkal több* létesült, mint az előtte való évben. Nem egészen ilyen a helyzet — legalábbis az építés területén — a sertéstenyésztésnél. Van egy kis megtorpanás a modern, közös tszberuházásoknál. És ezen természetesen javítani kell. De ezen a területen is vannak biztató jelek. A legbiztatóbb az, hogy a malac- és a süldőárak igen magasak, a takarmányárak viszont alacsonyak, és van takarmány bőven. Ebből a kor-