Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2553 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2554 Ebben a szellemben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel akkor is, amikor a tsz-szervezés és megszilárdítás több évig tartó időszakában a parlamentben is, gyűléseinken, aktíváinkon is, minden tárgyaláson az elhangzott szavak is a parasztságról, a tsz-mozgalomról szóltak. Ugyan­akkor az a meggyőződésem, hogy akkor sem csak a parasztságról, hanem a munkások érde­kében — az egész nép érdekében — beszéltünk, amikor a tsz-parasztság érdekében beszéltünk. Akkor is a munkás-paraszt szövetség erősítésére gondoltunk, amikor pártunk IX. kongresszusá­nak határozatát végrehajtva egy sor intézkedést -hoztunk a kormányban, itt az Országgyűlésben törvényt hoztunk a dolgozók nyugdíj-, családi pótlék-, társadalombiztosítás kérdésében. A legutóbbi kormányexpozéban például ezekről a kérdésekről számoltam be, és akkor éppen azt a kritikát hallottuk ipari körzetekből, talán még ipari megyét vagy járást képviselő elvtárs szájából is, hogy „az a vélemény, hogy a munkásosztály van hatalmon és mégis minden intézkedésünk a parasztság érdekében szól". Akkor is elmondottuk, hogy bár a parasztságot közvetlenül érinti, a parasztság életszínvonalát javítja — nemcsak a parasztság érdekében van ez, hanem a munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében, így az ipari munkásság érdekében is. Több alkalommal emeltük a felvásárlási árakat. Ilyenkor sem csak a mezőgazdasági dol­gozók, hanem az egész nép érdekeinek megfe­lelően jártunk el. A mezőgazdaság területéről elhangzott több felszólalásban szó volt a gépesítésről, az erőgé­pek és alkatrészek hiányáról. Ez a kérdés igen fontos és jelentős! Nemsokára megindulnak a tavaszi munkák. A jövő héten Dimény elvtárs, vagy az első helyettese sajtótájékoztatón fogja ismertetni a választ mindazokra a kérdésekre, amelyek ebben a témakörben elhangzottak. A hátralevő napokat még felhasználják, hogy pon­tosabban utánanézzenek, hogyan áll a helyzet és mit lehet még tenni a tavaszi munkák megindu­lásáig. Egy jó hírem van, amelyet a tegnapi napon kaptam: a Szovjetunióból az egyezményben le­kötött kétezer traktoron túl további háromezer traktort kapunk ebben az évben. Egészében ez­zel együtt körülbelül tízezer traktort tudunk fo­kozatosan forgalomba hozni az év során. Azt természetesen nem tudjuk elérni, hogy mindez a tavaszi munkákhoz rendelkezésre álljon. Az említett háromezer plusz traktornak csak egy kisebb része jön be erre az időre, nagyobb része az év hátralevő részében jön be az országba. Különösen a mezőgazdasági kérdésekben felszólaló képviselő elvtársak nem fukarkodtak Tmtikai megjegyzésekkel. Gondolom, nem ha­ragszanak meg, ha nem válaszként, de az igaz­ság kedvéért én is egy kritikai megjegyzést te­szek a mezőgazdaság területén dolgozó vezetők számlájára. 1968-ban raktáron maradt körülbe­lül kétezer traktorunk. 1969-ben is kevesebb 'traktort igényeltek, mint amennyit a magyar ipar le tudott gyártani/és amennnyit a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból, Cseh­szlovákiából be tudtunk volna hozni. Ezért is állt elő most az a helyzet, hogy hirtelen nagyon kevés lett a traktor, és mivel _kevés a traktor, ezért lett kevés az alkatrész is, mert a meglevő traktorállományt, amelyet már egyrészt ki kel­lene selejtezni, mégis csak fel kell javítani. A kormány részéről erre a kérdésre .1967 végén és az 1968-as év egész folyamán felhívtuk a figyel­met. Tettünk is egy sor intézkedést, hogy akar­janak több gépet behozni. Ezek közé az intézkedések közé tartozott az is, hogy az építési igényeket kicsit vissza akar­tuk fogni és ezzel szemben a gépesítést akartuk előtérbe helyezni. Ismétlem: ezt a megjegyzést nem tudtam megspórolni. Ezt el kellett monda­nom, de a lényegen ez mit sem változtat. A kor­mányzatnak mindent el kell követnie, hogy na­gyobb mennyiségben álljon rendelkezésre al­, katrész, és ha tudunk, még az év folyamán erő­gépet is beszerzünk. A másik igen jelentős, az összlakosságot köz­vetlenül érintő kérdés a hústermelés kérdése, és ezzel összefüggésben az állattenyésztés helyzete, az állati férőhelyek hiánya. Már a költségvetési vita során felszólaló képviselő elvtársak is tá­madták — ha nem is nagyon keményen — a meghozott kormányhatározatot; annak termé­szetesen nem azt a részét, hogy a felvásárlási árakat növeljük, nem is azt a részét, hogy sza­baddá tesszük a takarmánybeszerzést, hanem azt, hogy a 70 százalékos támogatást 50 száza­lékra csökkentjük az állati férőhelyek építésé­nél. A mostani tárgyalás alatt is elhangzott ilyen vélemény. Szeretném nagyon határozottan meg­mondani: a kormányzatnak ezt az intézkedését egészében helyesnek, célravezetőnek tartom, s nem látok semmi okot arra, hogy ezt megvál­toztassuk. Természetesen értem, ha a tsz-ek ré­széről ilyen vélemény elhangzik. Sokat dolgoz­tam az iparban, sokat foglalkoztam az iparral, 1 s az ipari vállalatoknál is hozzászoktam, hogy be­szélhetünk nagyon sokat népgazdasági érdekről, az összdolgozók érdekéről, ők a hármas érde­keltségből a legkevésbé ezt szokták megérezni. Ennek tudatára kell döbbenteni mindennap az ipari üzemeket is, mert leginkább a csoportér­deket és az egyéni érdeket értik meg rögtön, de a népgazdasági érdekre külön fel kell hívni a fi­gyelmüket. A tsz-ek is vállalatok, mindinkább vállalatszerűén gazdálkodó egységek és náluk ez a vállalati és csoportérdek erőteljesebben je­lentkezik. Egyébként az eddig eltelt néhány hónap bi­zonyítja, hogy növekvő érdeklődés van az állat­tenyésztés fokozására. Szarvasmarha-férőhelyre 50 százalékos támogatás mellett sem tudunk töb­bet adni, mint amennyit körülbelül ebben az év­ben — már a következő hónapban — felhasz­nálnak. Ügy néz ki, hogy legalább ötezerrel több szarvasmarha-férőhely létesül, mint tavaly, ami­kor is már sokkal több* létesült, mint az előtte való évben. Nem egészen ilyen a helyzet — legalábbis az építés területén — a sertéstenyésztésnél. Van egy kis megtorpanás a modern, közös tsz­beruházásoknál. És ezen természetesen javítani kell. De ezen a területen is vannak biztató je­lek. A legbiztatóbb az, hogy a malac- és a süldő­árak igen magasak, a takarmányárak viszont ala­csonyak, és van takarmány bőven. Ebből a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom