Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2517 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2518 kezet. Emiatt a jelenlegi ártámogatással nem ké­pesek szakosított telepeket építeni. Ennek elle­nére több termelőszövetkezetünknél van olyan igény, hogy az 50 százalékos ártámogatás mel­lett is korszerű állattenyésztési telepeket létesít­senek. Pillanatnyilag az 50 százalékos sajáterejű pénzeszközeikből kisebb mennyiség hiányzik, s e hiányokat szívesen pótolnák hitellel. Ezek a ter­melőszövetkezetek a hitel-igénybevétel feltéte­leinek is megfelelnek. A megyei bank igazgató­jának viszont nincs hatásköre arra, hogy ilyen jellegű hitelt megadjon. Helyes lenne a megyei bank részéről ilyen javaslatot előterjeszteni, hogy termelőszövetkezeteink a szarvasmarha- és sertésférőhelyek építéséhez megkaphassák a hi­teleket. Megyénkben több olyan mostoha körülmé­nyek között gazdálkodó termelőszövetkezet van, amelyek a mai közgazdasági közegben jelenlegi árpolitikánkat alapul véve éppen a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztése kapcsán erősödhetné­nek. Különösen Bereg-Szatmár térségében talál­kozunk ilyen ősgyepes, nagykiterjedésű legelők­kel rendelkező termelőszövetkezetekkel. Ezek is szeretnének bekapcsolódni az országos szarvas­marha-tenyésztési programba. Ezen állattenyész­tő vidékek számára hasznos lenne, ha az orszá­gos dotációs keret terhére ártámogatást kapná­nak. Az ehhez szükséges dotációs keretet a me­gyei tanács végrehajtó bizottságának rendelke­zésére kellene bocsátani. A szakosított szarvasmarhatelepek költsé­geibe helyes lenne beilleszteni a rét, legelő komplex javítását, az építkezéssel párhuzamosan létrehozni a fűtermés növelési, felhasználási, be­takarítási és tárolási feltételeit. A rét, legelő javítására is vonatkozzék a mindenkori dotáció. A szarvasmarha- és sertésfejlesztési prog­ram bizonyos eredményeket fog produkálni, de egymagában a háztáji állomány csökkenését nem fogja megoldani. Megyénkben a tehenek 71,4 százaléka, a tenyészkocák 61,3 százaléka háztáji tulajdonban van. A termelőszövetkezetek vezetői igen sokat 'tudnak segíteni és éppen ezért igen nagy fele­lősséggel tartoznak olyan szempontból is, hogy megtalálják és kimunkálják azokat a lehetősége­ket, amelyeken keresztül a háztáji állomány tar­tását, takarmányozását és értékesítését elősegít­hetik. Erre már több helyen jó kezdeményezé­sek történtek. Tisztelt Országgyűlés ! A szakosított szarvas­marha- és sertéstelepek létesítése meghatározott állategészségügyi követelmények betartását igényli és teszi szükségessé. Ma egy program anélkül készül el, a tervezést anélkül hajtják végre, sőt a kivitelezés megkezdése is anélkül indul be, hogy az illetékes állategészségügyi szerveket, sőt magát az üzemi állatorvost meg­kérdeznék. Nem kérik ki véleményüket. Ebből eredően már nem változtatható meg a telep épü­leteinek elhelyezése, a tervezett utak vonala, va­lamint az építés üteme. Különösen ez utóbbi okoz problémát, mivel a szarvasmarhatelepen előbb a fejőistállókat építik meg és csak a legvé­gén a borjúnevelőt, az elletőt és az elkülönítőt. Ugyanakkor az első fejőistálló megépítésével párhuzamosan kellene épülnie a két járulékos épületnek is. Hasonló a helyzet a sertéstelepeknél is, ahol először a funkcionáló épületeket építik meg, a fiaztatókat és csak azután a kocák elhelyezésére szolgáló szállásokat. Az utóbbi időben alkalmazott összeszerel­hető épülettípusoknál ezeket a hibákat aránylag könnyen ki lehetne küszöbölni, ha az állategész­ségügy segítőkészségét igényelnék. Az állategészségüggyel kapcsolatban szüksé­ges néhány gondolatot felvetni a gümőkór-men­tesítést illetően is. Megyénk területén a szerve­zett mentesítési munka az 1962—63-as években indult meg. Az elért igen jelentős eredmények után a gümőkór-mentesítés menetét 1968—69­ben erősen zavarta az a tény, hogy az Állatfor­galmi Vállalat a fertőzött egyedeket nem meg­felelő mértékben vette át az üzemektől és külö­nösen nem a háztáji állományból. így a közsé­genként hozott vb-határozatok ellenére a lege­lőre kihajtott fertőzött állatok nagyobb számú befertőződést idéztek elő. 1970-re vonatkozóan annak ellenére, hogy a szarvasmarha kivágási keretet a gümőkórral fertőzöttekre külön állapították meg, a felvásár­lás menete tapasztalatom, szerint nem kielégítő. Egyes helyeken a megadott keretet nem akkor használják fel, amikor szükséges lenne. így pél­dául a háztáji tehenek levétele, ami elsősorban szükséges lenne, a legelőre való kihajtás előtt nem fog megtörténni. Az ilyen gümőkórral fertőzött állattal ren­delkező tulajdonosok takarmányszükségletük ki­elégítése miatt kényszerítve lesznek ismét a he­lyi vb-határozatok kijátszására, és így veszélyez­tetik az egy-egy községben elért jó eredménye­ket. Véleményem szerint a meghirdetett szarvas­marhaprogram nincs összhangban a Gergely miniszterhelyettes elvtárs által elmondott gümő­kór-mentesítési programmal, mivel a rendelke­zés az állatforgalom szabályozását a gümőkór­mentesítésre vonatkozólag nem írja elő. Tisztelt Országgyűlés ! Szabolcs-Szatmár me­gye termelő üzemei mezőgazdasági termelésfej­lesztésükhöz a kormány részéről rendkívül nagy segítséget kapnak. Korszerű kertész és gépész szakoktatási feltételeket hoztunk létre központi támogatásból. Nagyon hasznos volna és igen fontos az állattenyésztési célkitűzések megvaló­sítása érdekében a negyedik ötéves terv első éveiben egy állattenyésztési szakmunkásképző iskola létesítése megyénkben. Ez annál is inkább indokoltabb, mert csak a most épülő szakosított telepek körülbelül 350—400 szakmunkást igé­nyelnek. Meg kell említeni ezzel kapcsolatban azt is, hogy a jó kereseti lehetőségek ellenére a fiatal­ság körében nincs nagy .kedv az állattenyésztői munkához. Éppen ezért nem elegendő csak a kormány segítsége, igen sok múlik a gazdasági vezetőkön. Ha biztosítani fogják a megszabott és váltott munkaidőt, a heti pihenőnapot, az évi fizetett szabadságot, a munkahelyen történő tisz­tálkodási lehetőséget, a munkaruhát,' akkor biz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom