Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2503 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2504 lista alapokról képes felvetni, ábrázolni és a maga sajátos eszközeivel megválaszolni, megoldáshoz segíteni őket. Ezek az eredmények természetesen nem egyenletesen jelentkeznek a művészetek minden ágában, és van hiányolni való is — nem is egy területen. Jelentős íróink velünk együtt joggal teszik szóvá az utóbbi időben, hogy kevés irodalmi, művészeti alkotás foglalkozik a nemzet alapvető osztályainak, a munkásságnak és a parasztságnak az életével, problémáival, gondjaival. A kétkezi dolgozók élete, napi örömeik és küzdelmeik, törekvéseik és harcaik, a fizikai munkát végző dolgozó kisemberek világa — ez is rossz szó, mert milyen nagyok tudnak lenni ezek a kisemberek ! — több figyelmet, több megbecsülést érdemelne íróinktól, alkotó művészeinktől. •Az új szerzői jogi törvény alapján létrehozott honorárium-rendeletek lehetőséget adnak — az eddiginél szélesebb körben — az eszmeileg és művészileg értékes alkotások jobb honorálására. A lényeg azonban az, hogy a kiadók, színházak és a többi alkotóműhely bátran éljenek a rendeletek nyújtotta lehetőségekkel, és merjenek differenciálni az eszmeileg, művészileg értékesebb alkotások javára. Nagyobb figyelmet fordítunk arra, és teljes erővel támogatjuk tehát azt, ami szocialista eszmeiségű és művészileg értékes. Emellett teret adunk, nyilvánosságot biztosítunk azonban minden alkotásnak, amely kiáll a béke és a haladás ügye mellett, amely a tehetség megnyilvánulása, még akkor is, ha eszmei arculata nem teljesen szocialista. Értékeljük az ilyen alkotókat is, és a marxizmus—leninizmus eszmei fegyverével segítjük őket a továbblépésben, a fejlődésben. Meggyőződésünk, hogy ezzel az elvi magatartással ápoljuk, őrizzük a bizalom meglevő légkörét művészeink körében. Kulturális politikánkat megvédjük a jobbról vagy balról jövő támadásokkal és torzító törekvésekkel szemben, s azon munkálkodunk, hogy ez a politika határozottabban, következetesebben érvényesüljön a gyakorlatban is. Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs expozéjában részletesen kitért a Központi Bizottság legutóbbi határozatával kapcsolatban ifjúságunk megítélésére, a pedagógusoknak és a családoknak a fiatalok nevelésében betöltött nagy szerepére. Megállapításaival, következtetéseivel egyetértek. Ezekhez kapcsolódva a Központi Bizottság határozatának szellemében már folyamatban levő tevékenységünkről és további tennivalóinkról szólok. A Központi Bizottság határozatának egyik útmutatása számunkra — és ez egyáltalán nem reszort-feladat —, hogy jobban figyelembe kell venni az ifjúság különféle korosztályainak és rétegeinek sajátos helyzetét, eltérő tapasztalatait és igényeit. Sokat várunk az egyetemi önállóság, demokratizmus kibontakozásától, amit elősegít az elmúlt évben kibocsátott új szervezeti és működési szabályzat. A legtöbb tanulmányi, nevelési, szervezési kérdésben az egyetemek kezébe adtuk a döntés jogát és ezzel együtt a felelősséget is. E változások bevezetését több éves előkészítő munka előzte meg. Ezek az intézkedések egyenesen következtek társadalmi rendszerünk és életünk demokratizálásából; nem külső sürgető körülmények kényszerítettek bennünket az egyetemi önállóságnak, a hallgatók jogainak kiszélesítésére. Minden intézkedést előre meghatározott tervek alapján adtunk ki. A megnövekedett jogkör és felelősség lehetővé teszi, hogy egyetemeink a tudományos-technikai fejlődéssel lépést tartva, a tananyag korszerűsítésében, a tudományos kutatásban is előrehaladjanak, hallgatóik nyugodt légkörben tanulhassanak, s az értelmes tanulás feltételeit megteremtsék számukra. Ebbe — meghatározott formában — a diákság képviselőinek is megadtuk a beleszólás jogát, mert a helyes döntések kialakításában nem nélkülözhetjük véleményüket. Az egyetemi, főiskolai hallgatók — az új szabályzatban pontosan meghatározott módon és formában — az egyetemi, kari tanácsba és más egyetemi testületekbe küldött képviselőik útján részt vesznek az egyetem munkájában. Tapasztalatainkból tudjuk, hogy a fiatalok nagy felelősséggel mondanak véleményt, adnak tanácsot vagy döntenek a rájuk bízott kérdésekben, körültekintéssel járnak el kiszélesített jogaik gyakorlásában. Mindez azonban nem csökkentheti az egyetem vezetésének felelősségét a rendért, a normális egyetemi élet feltételeinek biztosításáért, a törvényes rendeletek szigorú megtartásáért. Ugyanígy be kell vonni a tehetséges hallgatókat az egyetemi kutatási feladatok megoldásába is; ez bőséges lehetőséget nyújt a tudományos utánpótlás nevelésére, az önálló munkába való bevezetésre, végső soron az önállóságra és felelősségre nevelésre, ami nélkül sem ma, sem a jövőben dolgozni nem lehet. Bízunk benne, hogy egyetemeink jól élnek a frissen kapott hatáskörrel, hogy a hallgatóság a javuló tanulmányi körülményeket szorgalmas és eredményes munkával, jó tanulással honorálja. E napokban folynak a középiskolákban a Diákparlament előkészületei. Az előkészületek során is tapasztalható, hogy a tanulók nagy érdeklődéssel foglalkoznak saját problémáikon túl az országot is foglalkoztató gondokkal, problémákkal is, és saját területükön részt kérnek és vállalnak azok megoldásában. Ha tapasztalható is néha némi türelmetlenség hangjukban, bírálataikban, mégis egészségesnek mondhatjuk ezt a helyzetet. Ügy látjuk, hogy inkább fel kell figyelnünk az ifjúság egy részének közömbösségére; ennek ellenszerét kell megkeresnünk — a KB útmutatása nyomán — a tanulói aktivitás fokozásával. Az elkövetkezendő hetek fontos feladata lesz, hogy a Központi Bizottság határozatának végrehajtása érdekében számba vegyük és jól végiggondoljuk tennivalóinkat minden iskolai fokon — az egyetemeken megtett intézkedések után —, elsősorban a középiskolákban és a középfokú intézményekben. Ifjúsági politikánk megvalósításában, az iskolai oktató-nevelő munka végzésében sokat köszönhetünk a pedagógusoknak. A több mint 100 ezer nevelő hatása számarányánál is jóval nagyobb, milliós tömegekre terjed ki. Ez a hatás túlnyomó többségük részéről pozitív, s ha beszélhetünk az ifjúság arculatának, magatartásának