Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2483 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2484 ápolja sajátos nemzetiségi kultúráját és hagyományait. A hazai nemzetiségek politikai, kulturális életének fejlődését szolgálják a különböző nemzetiségi — szerb-horvát, német, szlovák, román — anyanyelven megjelenő lapok és könyvek is. A Magyar Népköztársaság olyan kedvező lehetőséget biztosított a nemzetiségeknek sajátos kultúrájuk ápolására, amellyel még sohasem rendelkeztek. A nemzetiségek kulturális életében sikerül maradéktalanul megvalósítani a marxizmus—leninizmusnak azt az elvét, hogy a szocialista országokban nem elegendő a nemzetiségi egyenjogúság törvényes deklarálása, hanem az államnak tényleges egyenjogúságot kell biztosítania azzal, hogy a nemzetiségi fejlődés elől elhárítja a kisebbségi helyzetből objektíve adódó akadályokat. Az ellenforradalom óta eltelt, időszakban a párt és a kormány következetes leninista, nemz tiségi politikája folytán, a Hazafias Népfront támogatásával a nemzetiségi dolgozók megtalálták helyüket, fokozták munkakedvüket és eredményeiket a szocialista mezőgazdaságban és üzemeinkben. Az általános társadalmi és osztályviszonyok fejlődése, ami a nemzetiségi dolgozók életében különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után gyökeres változást hozott, - nagyban befolyásolta tudatuk alakulását, növelte biztonságérzetüket és politikai aktivitásukat. A nemzetiségi dolgozók teljes egyenlőséggel vesznek részt politikai, gazdasági és kulturális életünkben. A .nemzetiségek képviselői ott vannak az államhatalmi szervekben, a községi tanácstól a parlamentig, a párt- és tömegszervezetek vezetőségeiben. A nemzetiségi dolgozók körében nőtt és erősödött a szocialista gondolkodásmód, a szülőföldhöz, a Magyar Népköztársasághoz való ragaszkodás. Ezzel párhuzamosán nagymértékben erősödött a magyar és a nemzetiségi dolgozók testvéri barátsága és együttműködése a szocializmust építő munkában. Erről sokat lehetne még beszélni. Tisztelt Országgyűlés! Amikor hozzászólásomban igyekeztem a nemzetiségi kérdést ismertetni és felhívni képviselőtársaim és a kormány figyelmét is a kérdés fontosságára, ezt abban a meggyőződésben tettem, hogy nálunk a nemzetiségi politika — eltekintve a még fennálló hiányosságoktól — 'eredményes, jó irányba halad. Minden feüétel biztosítva van ahhoz, hogy a hazánkban élő nemzetiségi dolgozók — délszlávok, németek, románok és szlovákok — a magyar dolgozók millióival együtt továbbra is aktívan részt vegyenek abban a harcban, amelyet pártunk és kormányunk folytat a szocializmus felépítéséért, dolgozó népünk jobb, szebb, boldogabb életéért. Köszönöm a türelmet. A kormány beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps) ELNÖK: Nagy Miklós képviselőtársunk következik szólásra. NAGY MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Péter János külügyminiszter elvtárs tegnapi ülésünkön beszámolt a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról, örömmel vettük tudomásul, hogy kormányunk milyen aktív szerepet j aszik korunk mozgalmas nemzetközi életében, tevékenységével előmozdítva azokat a pozitív tendenciákat, amelyek a nemzetközi életben az általános enyhülés irányában hatnak. Sajnos, azonban azt is hallanunk kellett, hogy vannak ezzel ellentétes jelenségek is, a külügyminiszter elvtárs szavaival élve, vannak izzó gócok, amelyeknek a fellobbanása a termonukleáris háború veszélyét rejtheti magában. Engedjék meg, hogy az egyik ilyen izzó gócnak, a Közel-Keletnek a problémájával foglalkozzam felszólalásomban annál is inkább, mert Nádasdi József és Pethő Tibor képviselőtársammal együtt módomban volt részt venni azon a nemzetközi konferencián, amelyet a múlt hónap elején az Egyesült Arab Köztársaság Nemzetgyűlése Kairóban rendezett a közel-keleti probléma megtárgyalása céljából. Hogy a nemzetközi közvéleményt mennyire foglalkoztatja a közel-keleti válság kérdése, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 55 országgyűlés, illetve parlament képviselői mintegy kétszázan vettek részt a február 2—5 között rendezett nemzetközi konferencián. Engedjék meg, hogy elsősorban a konferencia lefolyását ismertessem tisztelt képviselőtársaimmal. A konferencia célja az volt, hogy hozzájáruljon a közel-keleti válság valódi okainak a jobb megértéséhez, ezeknek az okoknak a megismeréséhez és ellensúlyozza azt az izraeli és amerikai propaganda-hadjáratot, amely éppen azt célozza, hogy a konfliktus a válság valódi okairól terelje el a figyelmet. A mintegy 200 képviselő előtt tartotta meg beszédét Nasszer elnök, aki megnyitó beszédében szintén állást foglalt a problémának békés, az ENSZ-határozatokon nyugvó megoldása mellett. Ezután a konferencia tanácskozásait, munkáját két bizottságban, a politikai, illetőleg a nemzetközi jogi és emberi jogok bizottságában folytatta. A politikai bizottságban a probléma történelmi, politikai, gazdasági okaival foglalkoztak a részvevők, és a válságnak a Közel-Kelet kérdésére való hatását, de az egyetemes békére gyakorolt hatását is tárgyalták. A konferencia folyamán a részvevők túlnyomó többsége állást foglalt a közel-keleti válság békés megoldása mellett, és úgy vélték, hogy megfelelő előfeltételek biztosítása mellett a közel-keleti válság még a mai kritikus stádiumában is megoldható békés eszközökkel. Engedjék meg, tisztelt Képviselőtársaim, hogy röviden foglalkozzam a konferencia során kialakult álláspontokkal, elsősorban a történelmi háttér megvilágításával azért, mert ez mindnyájunkat hozzásegít a közel-keleti válság jobb megértéséhez. Szeretném emlékeztetni tisztelt Képviselőtársaimat arra, hogy a közel-keleti háború, az 1967-es júniusi háború után tartott országgyűlésen Péter János külügyminiszter elvtárs foglalkozott a közel-keleti válság történelmi hátterével, elsősorban Izrael államnak a területre vonatkozó, az ókori történelmen nyugvó, történelmi szentimentalizmuson alapuló igényeivel. A kairói tanácskozásokon inkább a közelkeleti válság újkori történelmi hátterével foglalkoztunk. Az önálló Izrael állam megalakítása