Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

L 2471 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2472 (Elnök: KÁLLAI GYULA — 10.05) - ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint folytatjuk a kormány beszámolója feletti vitát. Apró Antal elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. APRÓ ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs a kormány beszámolójában utalt arra, hogy a következő ötéves tervszakasz során számolnunk kell nemzetközi gazdasági együttműködésünk továbbfejlődésével. A nemzetközi lehetőségeket figyelembe véve, kormányunk sokat tett és tesz annak érdekében, hogy bővítsük államközi gazdasági kapcsolatainkat minden olyan országgal, amely kész a kölcsönös érdekek és az egyenjogúság alapján a Magyar Népköztársasággal együttműködni. Korunkban a különböző tudományok s a termelőerők gyors fejlődésének, internacionalizálódásának vagyunk tanúi. Ez világjelenség, ami felveti a szükségességét annak, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködését új módon fejlesszük tovább. A KGST-országok fokozatos gazdasági integrációjának megteremtése joggal nevezhető objektív és történelmileg szükségszerű folyamatnak. Országunk közvéleményében joggal merül fel a kérdés, hogy a szocialista országok szorosabb gazdasági kapcsolatait hogyan képzeljük el, miben különböznek a most készülő együttműködési formák az eddigiektől, más szóval mit jelent a nyolc szocialista országnak az integrációs program kidolgozására vonatkozó elhatározása, és hol tartunk ebben a munkában. A kérdésre komplikáltságánál fogva nem könnyű röviden válaszolni. A kommunista és munkáspártokat az elmúlt évben lefolytatott KGST-tanácskozáson az a szándék vezérelte, hogy szorosabbra fűzzük gazdasági és műszakitudományos együttműködésünket és olyan új termelési kapcsolatokat hozzunk létre, amelyek jobban megfelelnek a mai követelményeknek. A felső szintű tanácskozáson benyújtott magyar javaslatok abból indultak ki, hogy gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésével minél jobb feltételeket teremtsünk nálunk és minden KGST-államban a szocializmus építéséhez. Mi tette szükségessé a változtatásokat? Először a rohamosan fejlődő termelőerők és az erősödő tudományos-műszaki forradalom követelményei. A kutatás, a termelés, a forgalom egy részében már túlnőttek a kis- és középnagyságú országok keretein és lehetőségein. A fejlődés, az új követelmények természetesen nem egyszerre, nem máról holnapra jelentkeznek. Ha visszagondolunk a 20 évvel ezelőtti, tehát a KGST megalakulása körüli időszakra, nyilvánvaló, hogy akkor ilyen jellegű problémák még nem merülhettek fel. Húsz évvel ezelőtt Magyarországon az ipari termelés már túlhaladta ugyan a háború előtti színvonalat, azonban ê gazdasági fejlődésünknek csak a kezdeténél tartottunk. Akkor még a lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozott, most pedig csupán 30 százaléka. Azóta az ipar, az építőipar, egész gazdasági életünk hatalmas fejlődésen ment át. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében a korábbi 39 százalékról mintegy 62 százalékra emelkedett. Ennek a fejlődésnek sok éven át az ipari munkáslétszám növekedése volt az alapja. Az említett fejlődési fokon a legtöbb szocialista ország túljutott. Fokozatosan hazánkra is és a többi KGST-államra is átterjedt és a terme*lés jóformán minden területén kifejezésre jutott a tudomány és a technika korunkban végbemenő forradalma és új követelménye. A fejlődés olyan törvénye ez, amely éreztette hatását már jóval azelőtt, hogy az integráció kérdése napirendre került volna. Gondoljunk csak — tisztelt Országgyűlés — olyan közös vállalkozásainkra, mint a szocialista országok villamosenergia-rendszerének összekapcsolása, a nemzetközi olajtávyezeték rendszer kiépítése, a magyar—szovjet alumíniumipari együttműködés létrehozása, vagy a közös vasúti vagonpark kialakítása, hogy csak néhány legismertebb példát említsek. A legkülönbözőbb termelési ágak fejlesztése ma szerteágazó tudományos kutatást követel a területileg legnagyobb és iparilag legfejlettebb országoktól is. Egy kis ország természetesen csak akkor dolgozhat sikeresen, ha kiveszi részét az együttműködésből. ' A másik tényező, ahol előre kell lépnünk, a termelőerők fejlődésétől elmaradt áru- és pénzkapcsolatok továbbfejlesztése, a vállalatok önállóságának és közvetlen kapcsolatainak kialakítása. Az eddigi gyakorlat fékezi a legérdekesebbek, a vállalatok közvetlen együttműködését, műszaki fejlődését, nehezíti a népgazdaság megfelelő struktúrájának kialakítását, a beruházások hatékonyságának növelését és a munka termelékenységének megfelelő emelkedését. Ez nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is így van,. Harmadszor ugyanebben az irányban hat a nemzetközi gazdasági és politikai helyzet kialakulása, a szocialista és a kapitalista világgazdaság közötti verseny is. A gazdaságilag fejlett tőkésországokban a tudományos-technikai forradalom előbb jelentkezett, mint nálunk. Igaz, hogy ennek mozgatói, végrehajtói elsősorban a nagy tőkés monopóliumok, de a termelőerők fejlődése, a tudományos-technikai forradalom többek között itt is az integrációs törekvésekhez vezet. Végezetül egész népgazdaságunk fejlődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Kivitelünk ma már a termelt nemzeti jövedelem értékének közel 40 százalékát adja, és napjainkban az iparban nagyjából minden ötödik magyar munkás exportra termel. Mindezekből látható, hogy jelentősen kiszélesedtek külföldi gazdasági kapcsolataink. Ezért van az, hogy közvéleményünk növekvő érdeklődéssel kíséri hazánk nemzetközi gazdasági együttműködését. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években valamennyi KGST-országban széles körű közgazdasági viták során elemzésre kerültek gazdasági együttműködésünk eddigi eredményei és a fejlődés új követelményei. Ezeknek a viták-