Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

246â Az Országgyűlés M. ülése, 1970. márciusA-én, szerdán 2466 mindezt látják, ez nagy visszatetszést vált ki bennük és joggal teszik szóvá, miért engedjük meg, miért tűrjük el az ilyen és az elmondottakhoz hasonló cselekedeteket. A felelősök szigorúbb személyi felelősségre vonását igénylik. Fock elvtárs beszámolójához kapcsolódva még egy kérdésről, a munkaszervezésről, munkafegyelemről, munkaerővel való takarékosabb" gazdálkodásról kívánok szólni. Az e területen levő problémák megoldását a gazdasági vezetők egy része kényes kérdésnek tartja, központi adminisztratív intézkedéseket vár és sürget. Pedig igaza van a kormánybeszámolónak, hogy e kérdést nem lehet és nem is szabad így rendezni. A központilag hozható intézkedések mellett igen nagy, szinte döntő jelentősége van a helyi átfogó és összehangolt intézkedéseknek. Az elmúlt évben mi is többször és behatóan foglalkoztunk a termelés, munkaszervezés, munkaerőhelyzet kérdéseivel. A megvizsgált mutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy a termelés növekedésének üteme lelassult, a termelékenység nem megfelelően növekedett, a munkaerőhiány, a munkaerővándorlás viszont nőtt, lazult a munkafegyelem, eluralkodott az elvtelen munkaerőcsábítás, az új munkaerő számára a túlzott ígér' getés. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a vállalati vezetők nem fordítottak megfelelő gondot a belső tartalékok feltárására és az egymás közti összehangolt közgazdasági, bérügyi, anyagi ösztönző intézkedésekre. Hasonlóan kevesebb gondot fordítottak a termelés növelésében, a munkatermelékenység emelésében döntő jelentőségű jobb munkaszervezésre, a műszaki-technikai színvonal emelésére. Felhívtuk az illetékes szervek és vezetőik figyelmét arra, hogy elsősorban a vezetők fegyelmétől, a jobb és felelősségteljesebb munkaszervezéstől, az anyag- és munkaellátottságtól, az emberséges, igazságos bánásmódtól, a jó üzemi légkörtől és a bátor differenciált bérezéstől függ jórészt a munkások fegyelme is. Megbíztuk a vállalatok, üzemek vezetőit, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket. Elsőként a vagongyáré készült el,.majd ezt követően a többi üzemeké, vállalatoké, és ezt városi Szinten is összehangolták. Ezek lényege: hatékonyan javítani a munka szervezettségét, az anyaggal, munkával a folyamatos ellátást, javítani a munkakörülményeket, fokozni a nehéz fizikai munka, a szállítás és rakodás gépesítését. Bátrabban alkalmazni a differenciált bérezést, biztosítani a törzsgárda fokozottabb anyagi megbecsülését, elismerését. Határozottabban fellépni a munkafegyelem megbontóival, a lógósokkal szemben, és szűnjön meg a vándorlók magasabb bérezése, a reklámszerű, elvtelen ígérgetés, munkáscsábítás és tárják fel fokozottabban a belső munkaerőtartalékokat. Ügyeltünk arra, hogy az intézkedések törvényeinkkel és a szabad munkavállalás jogával összhangban legyenek, a munkaerő egészséges áramlása a hatékonyabb termelési területek felé továbbra is biztosított legyen. Nem gondoljuk, hogy a megtett intézkedések kielégítőek és hogy nem lehetnek ezeknél jobbak. Az eltelt idő még eléggé rövid ahhoz, hogy átfogó következtetéseket lehessen levonni. De kezdeti biztató eredmények mutatkoznak, mert csökkent a munkaerővándorlás, a megye munkásállományában az intézkedéseket megelőző időszakhoz viszonyítva több mint felére csökkent a munkahelyet változtatók száma. A vagongyárban például az előző évhez viszonyítva 33 százalék volt a kilépő. Ezzel egyenes öszszefüggésben szerény fejlődés tapasztalható a termelési és termelékenységi mutatókban: például a megye iparában az egy foglalkoztatottra jutó termelés 1968 hasonló időszakához viszonyítva 7 százalékkal, a termelékenység 5,1 százalékkal növekedett. Űgy értékeljük, hogy ez még. akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy általában az év végén a legjobb a munkával, anyaggal való ellátottság, a kereseti lehetőség és ennek következtében a legkisebb a mun- , kahelyváltoztatás. Továbbra is hasonló módon kívánunk foglalkozni e nagyon fontos területtel, hogy az elért eredményeket tovább növeljük, a dolgozók mind jobban megértsék: az intézkedések a személyes érdekeiket és a társadalom érdekét szolgálják. A kormánybeszámolóval egyetértek és megszavazom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csűrös János képviselőtársunk. CSÜRÖS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnökének, Fock Jenő elvtársnak a kormány tevékenységéről szóló beszámolóját nemcsak helyeslem és elfogadom, de az abban felvetett problémák, feladatok megoldásában tevékenyen részt kívánok venni és választókerületem polgárai körében is így vélekednek, akik egyébként egyetértenek és támogatják a párt és a kormány politikáját. Ilyen, a problémák hatékony megoldását célzó munkát kívánok kifejteni. Mondanivalómat a beszámolónak a termelékenységről szóló részéhez fűzöm. Ismeretes, hogy népgazdaságunk fejlesztésének sarkalatos kérdése a termelékenység növelése, ami elsősorban a termelésben közvetlenül ható termelőeszközöknek, vagyis a gépesítésnek a fokozásával, illetve az elhasználódott gépek időben való pótlásával oldható meg. Különös jelentősége van a gépesítésnek a mezőgazdaságban, mivel a munkafolyamatok optimális időben való elvégzését biológiai, és időjárási tényezők határozzák meg. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság feladata, a lakosság élelmiszerellátása is kiemelkedő szerepet tölt be a tőkés fizetési mérleg alakulásában, az AGROKER vállalatok az alapvető gépigényeket sem tudják kielégíteni: traktor, vetőgép és más különböző munkagépek. A Szabolcs megyei AGROKER vállalat tájékoztatása szerint 1970-re a termelőszövetkezetek 600 erőgép vásárlására jelentettek be igényt, ami várhatóan tovább növekszik, de csak 427 szállítását tudja vállalni, s azokat is késedelmesen. Megyénk termelőszövetkezeteinek üzemnagysága nem teszi lehetővé e nagyteljesítményű erőgépek alkalmazását, ezért feltétlenül szükséges, hogy a megye legalább további 40 darab UE—28 és 120 darab MTZ erőgépet kapjon. Az erőgépek hiányán túl szinte katasztrofálisnak tekinthető a vetőgépellátás, amelyekre legkésőbb két-három 109 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ