Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2459 Az Országgyűlés 31. ülése, 197Ö. március 4-én, szerdán 2460 Űgy vélem, erkölcsileg is megalapozott a tagok­nak az a kérése, hogy a termelőszövetkezeti ta­gokkal egyenlő elbírálásban részesüljenek és a tagokkal azonos társadalombiztosítási szolgálta­tások legyenek részükre biztosítva. Ez a kérés azért is jogos, mert társadalmunk minden szint­je teljes egészében megoldotta már ezt a kér­dést, még a bedolgozó háziipari szövetkezeti ta­goknál is és a kisiparosoknál is. Több termelő­szövetkezetben már a háztájiban előállított hízó­állatok után is munkanapokat írnak jóvá és az beszámít a kötelező munkanap teljesítésébe, ami esetleg alapja lehet a társadalombiztosítási szol­gáltatásoknak. Ügy vélem, hogy a szakszövetke­zetek közös területein dolgozó tagok társada­lombiztosítási és nyugdíjbiztosítási igénye min­denféleképpen indokolt és ezt a kérdést a tsz­tâgokkal egyenlő módon kellene megoldani. Azt hiszem, hogy az egyéni földterületeken dolgozó szakszövetkezeti tagok önkéntes társadalombiz­tosítási és nyugdíjbiztosítási problémája megol­dásának sem lehet semmi akadálya. A jelzett szociális problémák rendezésével megoldódnék a szakszövetkezetek családtagjai­nak a szövetkezetbe való belépése és ezzel bizto­sítva lenne a szakszövetkezetekben a munkaerő és nem utolsó sorban a szövetkezetek fejlődése. Komoly problémát jelent a szakszövetkezetekbe átirányított szakemberek társadalombiztosítása is. Ez a kérdés a mai napig rendezést nem nyert. 1970 első felében több szakembernél letelik az öt évi kihelyezési időszak, és mivel a nyug­díjjogosultság ezen időszakra nincs elismerve, fennáll az a helyzet, hogy az öt év lejárta előtt elhagyják a szövetkezeteket, hogy korábbi nyug­díj éveiket el ne veszítsék. Ezen szakemberek létszáma Csongrád megyében igen magas, és a szakszövetkezetek pótlásukat alkalmazottakkal megoldani nem tudják, mivel köztudomású, hogy a szövetkezeti alkalmazottak után a közteher igen magas. Engedjék meg, hogy e problémákhoz kap­csolódva a háziipari szövetkezetekkel kapcsolato­san is felvessem a munkaerő-hiány okát. Köz­tudomású, hogy a háziipari szövetkezetek falun működnek és a népgazdaságilag igen fontos ter­melést a bedolgozókkal oldják meg. A bedolgo­zók egy része nyugdíjas mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tag. A nyugdíjas tsz-tag munkavég­zése a háziipari szövetkezetnél behatárolt, mert a 260 forint munkabéren felül munkát nem vé­gezhetnék. Ez a jogszabály-rendelkezés érthetetlen és nem indokolt, hiszen a tsz-tagok fizikai munká­ja a mezőgazdasági termelőszövetkezetben kor­látlan. Azt hiszem, helyes lenne a jogszabály olyan módosítása, hogy ugyanazon tsz-tagnak a háziipari szövetkezetben végzett munkája is azo­nos elbírálás alá essék. Tisztelt Országgyűlés! Az említett problé­mák rendezése igen kedvező hangulatot terem­tene a termelőszövetkezeti és a szakszövetkezeti tagok körében, ami termelési és társadalompoli­tikai szempontból figyelemreméltó. A második probléma: Csongrád megye víz­gazdálkodása. A megye mezőgazdaságának ter­melési színvonala sok éven keresztül az országos átlagot képviselte, de az utóbbi években az orszá­gos átlag fölé emelkedett. Ugyanakkor megálla­pítható, hogy a termelés növelésében legfőbb korlátozó tényező a csapadék hiánya, illetve az év bizonyos időszakában, a fölös vízmennyiség keletkezése. Mivel a mezőgazdasági üzemek több­sége kimerítette a szárazgazdálkodás által elér­hető lehetőségeket, a vízkészlet növelése első­rendű fontosságú. A Kiskörénél jelenleg építés alatt álló Tj.sza II. vízlépcső várhatóan 1973-ban belépő kedvező vízkészlet növelő hatása csak átmeneti megoldást jelenthet területünkön. A további fejlődéshez szükséges, hogy a Csongrád térségében tervezett Tisza III. vízlépcső és tárolótér mielubb meg­valósuljon. Ugyancsak szorgalmazni kell az arad—csanádi öntözőrendszer megvalósítását, amelynek megépítésével a makói körzetben mintegy 23 000 katasztrális hold terület öntözése válna lehetővé. Miközben jelentősen növelni akarjuk a ren­delkezésre álló vízkészletünket, a megyében igen súlyos gondot okoz a felgyülemlő fölös vízmeny­nyiség. A belvizek által közvetlenül veszélyezte­tett terület kiterjedése 390 000 katasztrális hold, s ebből 1969. év végéig mintegy 190 000 kataszt­rális hold terület mentesítésére került sor. A megye termelőszövetkezeteiben — a felmérések szerint — 1966. évben 34,5 ezer, 1967. évben 56 ezer katasztrális hold területet sújtott belvíz, s a keletkezett kár összesen 49 millió forint volt. Ebből 1967-ben 26 000 katasztrális holdat be sem tudtak művelni, tehát parlagon maradt. 1969. év nyarán több mint 6000 katasztrális holdon pusztította ki a belvíz a meglévő növény­zetet. Jelenleg is súlyos belvíz gondjaink van­nak, több mint 55 000 katasztrális hold terület van víz alatt. Ezzel egyidőben belvíz pusztít a községekben, sőt városokban is. Emberek százai válnak hajléktalanná és évente — mint most is — több száz holdat kitevő házikerti gyümölcsö­sök mennek tönkre. A meglevő csatornahálózat egyrészt kevés, másrészt korszerűtlen. A belvizek elvezetése 3— 4 hetet, de helyenkint még több időt vesz igény­be. Legtöbb problémát az üzemen belüli belvíz­csatornáknak a hiánya és korszerűtlensége okoz­za. A megyében 15 vízgyűjtő terület van, amely­ből 12 öblözeténél az állami főművek és az üzemközi csatornák kiépítésre kerültek. Az új­szegedi belvíz öblözet kiépítése a negyedik öt­éves tervben, míg a hiányzó két öblözet megépí­tése későbbi időpontban tprténik. A megyében jelenleg kiépített állami főmű­vek, befogadók tehát lehetővé tennék az üzemen belüli vízrendezés ütemének fokozását. A vízren­dezés hatékonysága azonban csak úgy érvénye­sülhet, ha a kivitelezési munkákat komplexen végezzük el, vagyis összhangban a főművekkel, táblásítás, vízelvezetés és az öntözés kerüljön megoldásra. A megye rendelkezésére bocsátott ártámo­gatási keretből az utóbbi években 12 millió fo­rintot, az összeg 80 százalékát vízrendezésre használtuk fel. A MÉM értesítése szerint az ez évi megyei keret 14,5 millió forint, amelyből 11 —Í2 milliót vízrendezésre használunk fel. Ez a lehetőség azonban kevés ahhoz, hogy komolyan előbbre tudjunk lépni, mert az igények ennél

Next

/
Oldalképek
Tartalom