Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2443 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2444 Két vonatkozásban kívánom ennek okait érinteni, támaszkodva a választókerületembén kialakult véleményekre. A reform hatékonyságát feltétlenül gyengítette, hogy a pedagógusok felkészítése nem történt meg időben. A megújult tantervek, tankönyvek átvétele, beépítése a tanári munkába átgondoltságot, időt kíván. Mivel a tanár a tanterv tankönyvi megvalósulását a négy év távlatában nem láthatta, sőt egy-egy évfolyam tankönyvét a tanulóval egyszerre kapta kézhez, szemléletét, módszereit csak lassan tudta a reform helyes követelményeihez igazítani. Gyengítette hatékonyságát az is, hogy noha a reform időigényesebb, színvonalasabb munkát, nagyobb szellemi energia ráfordítását igényelte, ezzel párhuzamosan nem javultak, sőt az óraszámot és az osztálylétszámot tekintve rosszabbodtak a nevelő munka feltételei. Természetesen ez bizonyos fokig érthető, hiszen mindaz, amit az ifjúság érdekében a reform meg kíván valósítani, sokkal költségesebb, mint a régi, hagyományos iskola. Megköveteli például az iskola tárgyi, technikai, a nevelő testületek, valamint az iskolavezetés szerkezeti átalakítását, új pedagógiai munkatársak részvételét a nevelésben. Szükség van, illetve lesz iskolapszichológusra, az iskola kulturális életét irányító népnevelőre, laboránsra, technikusra, vagyis a reform szelleméhez, igényéhez jobban igazodó munkamegosztásra egy testületen belül. Ugyanakkor az iskolavezetés szerkezetének is jobban kell alkalmazkodnia az eddiginél ahhoz az igényhez, hogy az igazgató pedagógiai irányító legyen és feladatának megfelelő hatáskörrel rendelkezzék. A nevelő munka eredményességét e szükséges feltételek hiánya befolyásolta. De főleg az zavarta, hogy a sajtó, a rádió, a televízió inkább csak a reform lehetőségeit hangoztatta és szinte alig szólt a megvalósítással kapcsolatos iskolai nehézségekről. Így a szülők, a diákok úgy látták, van egy jó reform — ez helyes és igaz is —, de az iskola mégsem éri el a kívánt eredményt — még ez is helyes és igaz —, de levonták sokan azt a következtetést, hogy ez kizárólagosan az iskolán, annak konzervatív voltán múlik és ez már így semmiképpen sem igaz. Mindez hátrányosan hatott az iskola és a társadalom közötti kapcsolatra, gyengítette a pedagógusok erkölcsi megbecsülését. A jövőben jobban kell a közvéleményt felvilágosítani arról, hogy a nevelés terén elindított helyes gondolatok, elgondolások egyik napról a másikra nem hozhatnak döntő fordulatot, hogy csak a feltételek fokozatos felzárkózásával érvényesíthetik erőteljesen jótékony hatásukat és e feltételek között a pedagógusok munkakörülményei különös hangsúlyt kapnak, hiszen a megvalósítás központi alakja a nevelő. A reform a nevelő munkája iránt mennyiségileg is és minőségileg is növekvő igényt támasztott. Ugyanis csak nagyon színvonalasan, jól előkészített tanóra biztosíthatja a gyermekhez igazodó differenciált foglalkozást, a tudás reális, folyamatos, ösztönző mérését, a tanár—tanuló közösség együttes alkotómunkáját. Csak így bontakozik ki a tanításban az a kölcsönös kapcsolat, amelyet Riedl Frigyes, a nagy tudós, nagy tanárelőd fogalmazott meg, aki szerint az igazi tanítás egy különös, magas rendű formája a barátságnak, amely a tanár és a tanuló között alakul ki. Mindez állandó önképzést, lépéstartást igényel a növekvő tudományos eredmények, információk megszerzéséért, a szaktárgyra vonatkozóan, de ezen túlmenően is, hiszen a tanár helyesen nemcsak a tanórán nevel. Mindez teszi sajátos jellegűvé az oktató-nevelő munkát. A jövőben ezért — ha a nevelés hatékonyságát erősíteni kívánjuk — ezt a sajátos jelleget a körülmények kialakításánál feltétlenül jobban figyelembe kell majd venni. Az igényektől a tanár jelenlegi helyzete, anyagi-erkölcsi megbecsülése, munkafeltétele elmarad. Gondoljunk csak a már említett nagyszámú túlórára és az anyagi okok miatt egészségtelenül hajszolt különórákra. Az anyagi körülményeket jelzi, hogy egy középiskolai tanár 35 éves korára jut el — ha fokozatosan megy előre — a 2000 forint havi fizetéshez, és ugyanakkor ugyanennyi szolgálati idő után az általános iskolai tanár fizetése 1860 forint. Itt szeretném elmondani, hogy a budapesti pártbizottságnak, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának a pedagógusok helyzetével foglalkozó ülése, észrevétele, határozata igen kedvező, széles visszhangot keltett a pedagógusok között és nagy elismeréssel szóltak erről. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a pedagógusok zöme gyermekszerető, hivatástudattól áthatott, ezért elsősorban ők érzik a követelmények és a megvalósulás közötti feszültséget. Szeretne jól nevelni, többet adni, de érzi, hogy a követelményeknek a munka sokrétűsége miatt, sokszor idejének felesleges elaprózása miatt egyre kevésbé tud megfelelni. Állandóan csökkenő sikerélménnyel dolgozik, pedig erre minden felnőttnek is szüksége van. Nem akarom az anyagi kérdéseket lebecsülni, de úgy érzem, hogy ez a kitapintható közérzeti elégtelenség, az állandósult túlterhelés, a kívülről és a saját lelkiismerete által belülről jelentkező türelmetlenség egyenlő mértékben járul hozzá a pedagógus pálya iránti vonzódás csökkenéséhez. Erre egy-két adatot szeretnék felsorolni. Ma Budapesten is — tehát nem vidéken, nem falun, nem távoli helyeken — közel 30 matematika-fizika szakos állás betöltetlen. Budapesten az általános iskolai tanárok több mint 80 százaléka, a középiskolai tanároknak pedig 55 százaléka nő. A pályára egyre kevesebb férfi megy. Még az V. kerületben meghirdetett matematika-fizika szakos állásra sem jelentkezett tavaly egyetlen pedagógus sem. Vidéken a szakosan ellátott órák aránya 74—75 százalékos, ami szintén erre utal. Mindez nem teszi lehetővé, hogy az igényeknek megfelelően egy testület összetétele javuljon. Ezért arra kérem kormányunkat, az illetékes elvtársakat és képviselőtársaimat, hogy a felnövő ifjú nemzedék jó felkészítése érdekében a negyedik ötéves terv arányainak kialakításánál mindezt vegyék, illetve vegyük figyelembe. Külön szeretnék szólni az iskolareform új hajtásáról, a szakközépiskoláról. Ezek feltétlenül jók, társadalmi igényt kielégítő formák."Ugyan-