Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

I 2411 Az Országgyűlés 31. ülése, rendszere egészében jól szolgálja gazdaságpolitikai céljaink végrehajtását és a fejlődés tervszerűségét, még korántsem sikerült minden elgondolásunkat megvalósítani. Ebben szerepet játszottak a szabályozó rendszer egyes fogyatékosságai, valamint az, hogy az irányító szervek nem mindig helyesen értelmezték elveinket, egyes káros jelenségeket későn észleltek, illetve nem léptek fel határozottan a visszásságokkal szemben. Tisztelt Országgyűlés! ' . Képviselő Elvtársak! Politikai, államvezetési gyakorlatunkban már bevált munkamódszernek megfelelően hoszszú idő óta széles körű, alapos előkészítő munkával folyik a negyedik ötéves tervünk kidolgozása. A közelmúltban a kormány is határozatot hozott a készülő negyedik ötéves terv irányelveiről. Nagy vonásokban ezekről szeretném a továbbiakban tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. A tervező munka alapjául elfogadott irányelvek kifejezésre juttatják gazdaságpolitikai céljainkat. Ezek általában az eddigi gazdaságpolitikánk folytatását jelentik, de néhány lényeges kérdésben olyan változásokkal számolnak, olyan követelményeket is felállítanak, amelyek növekvő feladatokat jelentenek a politikai és a gazdasági munka minden pontján, a vezetés minden szintjén. A negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott fejlődés felvázolásához minden eddiginél alaposabban és kritikusabban vizsgáltuk a múltat, a hosszabb időszak tapasztalatait. A hosszútávú tervező munka során pedig vizsgáltuk a távolabbi jövőt, a hosszabb távra érvényes és a korszerű gazdaságot jellemző fejlődés útjait és lehetőségeit is. Mindezeket figyelembe véve, negyedik ötéves tervünk kidolgozásának irányelvei arra hívják fel a figyelmet, hogy a népgazdaság egyensúlyi viszonyaiban, különösen a külkereskedelmi forgalomban kialakult kedvező helyzetet tartsuk fenn és terjesszük ki a beruházási és a fogyasztói terület egészére. Ez hozzásegítene a gazdaság gyorsabb ütemű, dinamikusabb fejlesztéséhez. Az irányelvek arra ösztönöznek, hogy — a termelés bővítése, szerkezetének átalakítása, a műszak fejlesztés ütemének gyorsítása, a hatékonyság gyors fokozása, továbbá rugalmasabb külkereskedelmi tevékenység útján — javítsuk a gazdaság alkalmazkodó képességét a változó és mind igényesebb hazai és külföldi kereslethez. Továbbra is biztosítani kívánjuk a magas szintű foglalkoztatottságot. De változást kell elérnünk egyfelől a termelőágazatokban a termelékenység gyorsabb ütemű növekedésében, másfelől a szolgáltató ágazatokban az ellátás és a kiszolgálás javításában. Egyik fő feladatnak tekintjük azt is, hogy a reálbérek emelkedése váljék a > reáljövedelmek növekedésének meghatározó tényezőjévé. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervben jelenleg a nemzeti jövedelem évi 5,5—6 százalékos növekedésével számolunk. Közgazdász körökben ez az elképzelés a népgazdaság fejlődésének tervezett ütemével és sok más kérdéssel egyetemben még erősen vitatott. Ebben nincs is semmi kivetni 2970. március 4-én, szerdán 2412 való, hiszen a negyedik ötéves terv ma még a kidolgozás, a vita stádiumában van. A növekedési ütem — amellyel most számolunk — valamivel magasabb az utóbbi tíz év átlagánál. A fő különbség nem az ütem növekedésében van, hanem a nemzeti jövedelem termelésében, valamint a nemzeti jövedelem, azon belül különösen a felhalmozás felhasználásában. A lakosság életkörülményeinek javításában közismerten megkülönböztetett jelentősége van a lakásépítésnek. Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszában előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás felépítését irányozzuk elő, mint a megelőző öt évben. Ez annyit jelent, hogy öt év alatt 400 000 lakás épülne fel. A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevékenységét mintegy megkétszerezzük. A lakásellátás javítása érdekében az új lakások nagyobb részét továbbra is a városokban kívánjuk felépíteni. A lakásépítési program a magánerőből történő építkezés eddigi mértékének fenntartásával is számol, s az állam hitelekkel továbbra is támogatja. A tervezés jelenlegi stádiumában úgy látjuk, hogy a szocialista szektor összes beruházása mintegy 30—32 százalékkal- emelhető. Nyilvánvaló, hogy a lakásépítés és általában a nem termelő szektor beruházási részarányának növelése egyben azt jelenti, hogy a termelő ágazatokra, elsősorban az iparra a beruházások eddiginél kisebb hányada jut. Látnunk kell, nem vagyunk képesek arra, de nem is lenne helyes, hogy minden ipari ágazatot, minden üzemet, minden gyártmányt egyszerre fejlesszünk. Ez a népgazdasági hatékonyság szempontjából helytelen lenne. Erőnk szétforgácsolását jelentené, versenyképességünket a világpiacon csökkentené. Eszerint kell terveinket kialakítani, az anyagi ösztönzés rendszerét továbbfejleszteni és tudatos állami irányító feladatainkat végezni. Ebből a szempontból kétirányú tevékenységet kell kifejtenünk. Egyrészt gazdaságpolitikánknak megfelelően, de az eddiginél sokkal következetesebben fejlesztenünk kell az adottságainknak jobban megfelelő ipari ágazatokat, másrészt lassabban kell fejlesztenünk, esetleg éppen vissza kell fejlesztenünk azokat az ágazatokat, melyekre az ellenkező megállapítás a jellemző. Ugyanez a gyártmánystruktúrára vonatkoztatva: adjunk meg minden támogatást ahhoz, hogy a keresett és gazdaságosan gyártott termékekre a kapacitás fejlődjön, és fokozatosan, de ne túl lassan fejlődjön vissza, végső soron álljon le az itthon gazdaságtalanul előállított, korszerűtlen termékek termelése, olyan ütemben, ahogy más forrásokból történő beszerzésükről gondoskodni tudunk. Miben mutatkozik meg a következő években a népgazdaság termelési szerkezetének, gazdasági hatékonyságának változása, javulása? — az energiarendszer korszerűsítésének évek óta folytatott és most továbbfejlesztett programjában, amit az ötéves tervidőszakon túlmenően is érvényesíteni kívánunk; — az ipari és mezőgazdasági fejlesztés jobb összehangolásában, ami egyfelől nagyobb mér1 r