Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-29
2333 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2334 maximális mozgósításával sürgősen meg kell változtatni. Mert az állampolgárok féltik fejlődésünket, féltik a már elért életszínvonalat. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy gazdasági feltételeink nem teszik lehetővé az életszínvonal emelkedésének minden egyes embernél azonos módon és miértekben' való jelentkezését. Erre nálunk jóval fejlettebb országokban sem vállalkoznak. Még szükségszerű, hogy egyes rétegeket, társadalmi csoportokat illetően életszínvonal-politikánk hatásai lökésszerűen jelentkeznek. Véleményem szerint tehát kettős feladatunk van: egyrészt mindent el kell követni annak érdekében, hogy az életszínvonal növelése a lehetőségek szerint a társadalom minden egyes rétegénél folyamatos legyen, másrészt törekednünk kell arra, hogy gazdasági eredményeink megítélésében helyes arányok alakuljanak ki. Engedjék meg, hogy az új gazdaságirányítási rendszer pozitív hatásai közül röviden foglalkozzam a tanácsok gazdasági önállóságának gazdálkodásunkban betöltött, megváltozott szerepével. Tenni kell ezt annál is inkább, mert ezen a területen a gazdálkodás és a politika összefüggése nyilvánvaló. Űgy vélem, nem kíván részletesebb igazolást, hogy a tanácsok gazdasági szerepének fokozódása mennyire befolyásolja szocialista demokratizmusunk fejlődését, annak érdemibbé válását. Mint képviselő meggyőződtem arról, hogy a tanácsok gazdasági önállóságának növelése nem csupán jelentős feltétele gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításának, hanem alapvető kritériuma szocialista demokratizmusunk fejlődésének is. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy alaptalanok voltak azok az aggályok — és ezt az expozé is kifejezte —, amelyek a központi célkitűzések megvalósítását féltették a tanácsok nagyobb önállóságától. Példa erre — amint a bizottságok vitája is mutatta —, hogy a kultúra és az egészségügy terén jelentős lépéseket tettünk előre. Már az első két év is bizonyította, a tanácsi szervek döntő többsége helyes gazdasági és politikai érzékkel élt megnövekedett hatáskörével, megfelelően hangolta össze az ágazati és a területi igényeket. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk az 1970-es költségvetésnek a tanácsokra vonatkozó elképzeléseit, amely szerint tovább növekszik a tanácsok költségvetésének volumene, rugalmasabbá válik gazdálkodásuk. A tanácsok fejlődésének azonban — úgy látom — vannak korlátai. Elsősorban az úgynevezett első fok, a város és a község. E két területen, úgy látszik, kisebb létszámú, jobban felkészült és jobban megfizetett alkalmazottakra van szükség, hogy az önállóság kibontakozása még egyértelműbb és világosabb legyen. Tisztelt Országgyűlés ! Fejlődésünk egyik döntő kritériuma, hogy a gazdasági irányítási rendszerünk elveit megvalósítani hivatottak rendelkezzenek azzal a szellemi kapacitással, amely ma már az élet minden területén maximumot igényel. A korszerűsítés egyaránt megköveteli az államigazgatási folyamatok felülvizsgálatát, és ahol szükséges, a döntési szintek megváltoztatását, valamint a modern technikai eszközök nagyszámú és gazdaságosabb alkalmazását. Az államigazgatási tevékenység modernizálásánál alapvetően két célkitűzés követhető: a minőségre és a költségcsökkentésekre irányított szervezési célkitűzés, mindezt természetesen alárendelve politikai célkitűzéseinknek. A modernizálást, általában az ügyvitel-gépesítést és t a korszerű államigazgatási munkát tekintve, hazánk elmaradt egyes szocialista és tőkésországoktól. Nagy gondot kell ezért fordítanunk a jövőben az irányítási munka tökéletesítésére, hiszen attól jelentős mértékben függ az ország összes erőforrásainak helyes felhasználása, a dolgozók kulturális ellátásával, élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdések időbeni megoldása. Ennek rendezése azonban nem mehet egycsapásra, ezért egyszerűsíteni kell a bonyolult államigazgatási eljárási típusokat. Meg kell szüntetni a még mindig megmaradt soklépcsős irányítási munkát, ami sok esetben párhuzamosan is működik, mert ez meghosszabbítja az irányítás és a vállalatok közötti utat, így akadályozva a vállalatok szempontjából fontos kérdések időben való pontos megoldását. Az 1970. évi költségvetés is tovább segíti gazdasági rendszerünk erősödését, ami nem öncél, hanem a magyar nép alapvető érdeke, hogy az immár 25 éve szabad hazájában szebben, boldogabban éljen és dolgozzék. Az előterjesztett költségvetést elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.53—17.02. Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Szólásra következik Csapó Jánosné képviselőtársunk. CSAPÓ JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Vályi Péter pénzügyminiszter elvtárs beszámolójából, valamint az előzőleg megkapott tájékoztatóból, amelyből az 1970. évi népgazdasági tervet és népgazdasági fejlődési célkitűzéseinket megismerhettük, különösen az ipari vállalatokra váró feladatok azok, amelyekről én szólni akarok. Az 1969-es évben lecsökkent készletek, valamint a kereslet és a piac jobb kielégítése érdekében olyan helyzet alakult ki, hogy az ipari vállalatok ezt a teljesítést már nehezen tudják megvalósítani. Az is nyilvánvaló, hogy minden vállalatnak meg kell tennie annak érdekében mindent, hogy az 1970-es évben rá váró feladatokat teljesíteni tudja. Azonban nem célszerű — véleményem szerint — és nem is szabad olyan áron biztosítani a készlet feltöltését, valamint a kereslet kielégítését, hogy a vállalatok kapkodó ütemben dolgozzanak és a meglevő berendezések erősen romoljanak. Olyan termelést kell biztosítani, amely a termelékenység növelésével, a dolgozók munkakörülményeinek javításával jó
