Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2319 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2320 nak megvenni. Kifogásolják, hogy az eladók kevés időt fordítanak egy-egy vevő kiszolgálására, nem elég figyelmesen foglalkoznak velük. Bírálják a fogyasztói árak alakulását. Végül, de nem utolsó sorban hiányolják, hogy egyes cikkek olcsóbb választékai hiányoznak, eltűntek az üzletekből. Ezek a megállapítások — tisztelt Országgyűlés — jórészt helytállóak és azt követelik, hogy az áruellátás és a lakosság vásárlási feltételeinek javítására összpontosítsuk erőinket. A kereskedelmi dolgozók szeretnék talán a legjobban, ha időben megoldódnának a hiányosságok, hiszen nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A több ezer termelőt a kereskedelem köti össze a sokmillió fogyasztóval. így érthetően itt ütköznek ki legélesebben nemcsak az értékesítés, de a termelés feszültségei, ha úgy tetszik, gyengeségei is. A fogyasztók kívánságaikat, igényeiket, panaszaikat a velük nap mint nap kapcsolatban álló kereskedelmi dolgozóknak fejezik ki, és ez teljesen természetes, még akkor is, ha azok teljesítése vagy megoldása nemcsak a kereskedelem elhatározásán múlik. Tudjuk, hogy politikai felelősségünk is van, hiszen a jó ellátás, egy jól működő kereskedelemszervezet javítja a társadalmi közérzetet, növeli az emberek megelégedettségét. Dehát a lakosság jobb áruellátásának, ennek a jogos társadalmi követelménynek csak úgy tudunk eleget tenni, ha ezért a belkereskedelem mellett minden ebben illetékes szerv felelősnek érzi magát, ha az ipari, mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi vállalatok, szövetkezetek és az ezek felügyeletét, irányítását ellátó minisztériumok, a lakosság területi ellátásáért felelős tanácsok nagy gondossággal és figyelemmel tanulmányozzák a vásárlók igényeit és velünk együtt többet tesznek annak kielégítésére. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági reform megvalósításának egyik célja olyan gazdasági feltételek létrehozása, amelyekben kialakul és megszilárdul a piaci egyensúly, a keresletnek megfelelő árukínálat és termelésszerkezet bontakozik ki. A két esztendő tapasztalatai etekintetben is kedvezők. De a reform egyúttal az eddigieknél élesebben tárta fel azokat a megoldatlan ellentmondásokat is, amelyek nem ma keletkeztek. Ezek a feszültségek ebben az esztendőben különösen nyilvánvalóvá váltak. Én ezek közül szeretnék egy olyan körülményt kiemelni, ami talán világosabbá teszi az előbb említett ellátási gondjaink objektív hátterét. A harmadik ötéves tervben azzal számoltunk, hogy a tervidőszak alatt a lakosság pénzbevétele 25 százalékkal nő. Ténylegesen 1970 végére a lakosság pénzbevétele, vagy egy kicsit leegyszerűsítve: vásárlóereje 50 százalékkal emelkedik. A harmadik ötéves tervben eredetileg azzal számoltunk, hogy a kiskereskedelmi forgalom 1970-re — változatlan árakon — 20 százalékkal emelkedik. Ténylegesen a forgalomnövekedés 44—46 százalék lesz. Ezek önmagukban nagyon örvendetes és kívánatos jelenségek, az életszínvonalunk gyorsütemű emelkedését jelzik. De folyamatukban mégis ellentmondások hordozóivá is váltak. A nagyon meredeken emelkedő, a tervezettnél kétszeresen gyorsabban növekvő vásárlóerőt nagy erőfeszítésekkel lekötöttük ugyan, de nem ellátási konfliktusok és zökkenők nélkül, mivel az állati termékek termelése, a fogyasztási cikkeket előállító ipari kapacitások bővítése, korszerűsítése még nem követte megfelelő ütemben a roppant dinamikusan fejlődő fogyasztást. Utalok például Horváth István képviselőtársam felszólalására, aki jelezte, hogy nagyon fontos textil és ruházati ágazatokban a termelés ez évben az 1968-as szintet sem éri el. A fogyasztási cikkek importja abszolút mértékben nőtt ugyan, de részaránya viszonylag még mindig alacsony a kiskereskedelmi forgalomban, általában még nem tölti be azt a szerepét, hogy versenyt támasszon a hazai termelésnek, csak hiányokat pótol, itt-ott a választékot szélesíti. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldására, a termelési kapacitások növelésére és korszerűsítésére már történtek és folyamatban vannak gazdaságpolitikai intézkedések, de hatásuk csakfokozatosan enyhíti ellátási nehézségeinket. Ilyen körülmények között, amikor a kereslet gyorsan növekszik, a kínálat ezzel nincs teljesen összhangban, a piac nem tud elég intenzív hatást kifejteni sem a termelésre, sem az árakra. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ebben az évben a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok nagy része minden termékét eladhatta, vagy exportálhatta, nem volt szükségük arra, hogy a vevőkért megküzdjenek. Tisztelt Országgyűlés! Kereskedelmi vállalataink egy részének helytelen üzletpolitikája is rontotta a belső piaci stabilitást és feleslegesen megnehezítette a lakosság áruellátását ez évben. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a népgazdasági tervben számításba vett, várható keresletet figyelmen kívül hagyták, ennél alacsonyabb kereskedelmi forgalomra készültek fel és számos fogyasztási cikkből a szükségesnél kevesebbet kötöttek, rendeltek a termelő vállalatoknál. Ennek következménye egyrészt az volt

r hogy néhány cikkből ellátási hiányok, zavarok keletkeztek, másrészt hogy több kereskedelmi vállalat csak készleteinek kiárusításával, túlzott mértékű csökkentése árán tudta csak vásárlóit kielégíteni. Ennek a vállalati szemléletnek persze sokféle oka van. Ezekre Vályi elvtárs expozéjában nagyon objektívan és korrektül rámutatott. Az a véleményem, hogy bár mindezeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, de ildomos éshelyes, ha mi úgy fogjuk fel, hogy mindez nem jelentheti a kereskedelem felmentését és mi a megfelelő konzekvenciákat levonjuk. Nem helyezkedhetünk olyan álláspontra, hogy más szemében a szálkát is meglátjuk, a magunkéban a "gerendát nem vesszük észre. Tisztelt Országgyűlés! A kereskedelmi vállalatok ez évben várható nyereségéről, illetve többletnyereségéről szeretnék a továbbiakban néhány mondat erejéig szólni, a kérdés helyes értékelése végett, csatlakozva Vályi elvtárs erre vonatkozó megállapításaihoz. A belkereskedelmi ágazat nyeresége, ez évben várhatóan, 10,5 milliárd forint lesz. Ez 22— 23 százalékkal több, ezen belül a fogyasztási ' cikk-kereskedelemben és a nagykereskedelem-