Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-29
2285, Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2286 szakszövetkezeti mozgalomnak csak Bács megyei szinten mintegy 40 000 tagja van — az or-, szagos ennek többszöröse —, az ország egyetlen olyan szervezete ez ismereteim szerint, amelynél a társadalombiztosítás és a nyugdíj kérdése nem rendezett. Ez a hiányosság nehezíti munkaerőhelyzetünket, szövetkezetpolitikai vonatkozásban pedig igen komoly feszültséget jelent. Az ő kérésüket tolmácsolva kérem az illetékes jelenlevő miniszter elvtársakat és a Szakszervezetek Országos Tanácsának képviselőjét, hogy a társadalombiztosítás rendszerének a szakszövetkezetek tagságára való kiterjesztésének módját, lehetőségét szíveskedjenek mielőbb kidolgozni. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett állami költségvetés elfogadására az általam elmondottak előrebocsátásával igennel szavazok, azt elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom annak reményében, hogy az abban foglaltak erősítik hazánkban a szocializmust, kifejezik és jól szolgálják dolgozóink érdekeit. {Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Nies János képviselőtársunk. NICS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kelemen képviselőtársam felszólalásában voltak olyan elemek, amelyek az ipar vonatkozásában tettek kritikai megjegyzéseket. Én, ipari munkás lévén, nem kívánok a mezőgazdasági problémákkal foglalkozni, de engedjék meg, hogy őszinte szívvel megköszönjem az ipari munkásság nevében a mezőgazdaságban dolgozó embereknek, vezetőknek azt az áldozatos munkáját, hogy az 1969. évet gazdaságilag, a népgazdaság és a dolgozó nép érdekében ilyen eredményesen zárták. (Taps.) Azt szeretném hozzáfűzni még Kelemen képviselőtársam felszólalásához: igaz az, hogy az ipar és a mezőgazdaság összefogásának eredményeképpen lehet megteremteni azokat a feltételeket, amelyek azon a határon belül vannak, ahogy életszínvonal politikánkat következetesen tudjuk érvényesíteni, azon rétegeknél is, amely rétegek az általános nagy statisztikai számok következtében bizonyos mértékben kicsit homályba kerülnek, amiről itt Képviselőtársaim is szóltak. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy Fejér megyei képviselőtársaim és a magam nevében köszönetemet fejezzem ki a Pénzügyminisztériumnak és a pénzügyminiszter elvtársnak azért a következetes és igen nehéz munkáért, amely megteremtette azokat a feltételeket, hogy a költségvetés végleges számadatainak kialakítása előtt a képviselők kifejthessék véleményüket és elmondhassák kritikai megjegyzéseiket a költségvetéssel kapcsolatban. Ügy érzem, ez is igazolja a kormány azon törekvéseit, amelyeknek célja, hogy a döntések előtt kikérje a szaktárcák, s az állami költségvetés előirányzataival kapcsolatban azok véleményét — itt képviselőkre gondolok —, akiknem nemcsak az a feladatuk, hogy a törvényhozásban vegyenek részt, hanem a törvény végrehajtását is figyelemmel kísérjék területükön. Az 1970.* évi állami költségvetés végrehajtása egybeesik harmadik ötéves tervünk befejező évével, a negyedik ötéves terv megalapozásával, ezért annak jelentősége nagyobb, mint az előbbi esztendőkben. Ez a határkő egyben lehetőséget ad számunkra is, hogy visszatekintsünk a megtett útra és vissza is kell tekintenünk, ha nem akarunk abba a hibába esni, hogy csak a napi problémákat lássuk. Ezt a visszatekintést nemcsak a megye, a város, a község és a falu vonatkozásában kell megtennünk, hanem saját magunk vizsgálatában is és ez utóbbit annál is inkább, mivel a közvélemény egy részénél tapasztalható a mechanizmussal szembeni türelmetlenség, amiről képviselőtársaim már szóltak. Az utóbbi évek töretlen gazdaságpolitikájának eredményeképpen Fejér megye arculata alapvetően megváltozott. A 25 év előtti — nyugodtan mondhatjuk — feudális megyéből ipari, fejlett mezőgazdasággal rendelkező megye lett. Ezt csupán egyetlen számadat tükrében szeretném érzékeltetni: az egy főre eső termelőeszközállomány tekintetében azelőtt utolsó helyen álló Fejér megye 1970-ben a harmadik helyre emelkedik. Így vált lehetővé, hogy a lakosság életkörülményeiben, szociális, kulturális és egészségügyi vonatkozásban is lényeges változás történjék. Bár bizonyos területeken még ma is az utolsó megye vagyunk, de — és itt szeretnék hivatkozni Pap elvtárs kijelentésére, hogy utolsónak mindig kell lennie valakinek — az az érzésem, hogy az utolsónál is kell azért értékelni a szintbeli különbséget és ez azt jelenti, hogy az utolsó megyénél is bizonyos mértékű szintbeli különbség van, tehát ezen a területen is javulás tapasztalható. Gondolatok a kórházi ágyakra. Az, hogy a harmadik ötéves tervben 14 000 lakást építünk és ezzel mintegy 52 000 embernek nyújtunk és adunk új otthont, az az érzésem, enyhíti azokat a gondokat, amelyek országos gondok. Annak ellenére, hogy e nagy törekvések megvalósulnak a harmadik ötéves tervben, mégis megyénkben körülbelül 8000 jogos lakásigénylő van. Éppen ezért a megye negyedik ötéves tervének az a legközvetlenebb feladata, hogy ezen területek elmaradását számolja fel. Ezekhez a változásokhoz, amelyek Fejér megyében bekövetkeztek, államunk igen komoly anyagi segítséget adott és ad a jövőben is. Éppen ezért nagy örömmel hallottuk Nagy Józsefné miniszter elvtárső beszámolójában, hogy a Dunaújvárosi Papíripari Vállalat bővítésére 4,2 milliárd forintot irányoztak elő — feltehetően Nagy elvtársnő azért mondott 5 milliárd forintot, mert ismeri beruházási problémáinkat és feltehetően 5 milliárd forintba fog kerülni. (Derültség.) Az a feladatuk: egyensúlyra törekvő, dinamikus gazdasági fejlődéssel biztosítsuk, hogy minél többet adjunk az elkövetkezendő években a nép vagyonához. Magyarul azt mondhatnánk, hogy fizessük vissza az államnak azt, amit befektetett az adott területen, örömömre szolgál, hogy a tisztelt Országgyűlésnek jelenthetem, olyan vállalatnál dolgozom, a Dunai Vasműnél, amely ezen feladatának eleget tett. A
