Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2281 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2282 faljuk valahol ezeket a pénzeket és nem valósítjuk meg a célokat. A megye lakossága pedig felveti felénk, és talán a gyanúperrel élnek is, hogy talán a megye lakosságától vonunk el összegeket és mert a mi gondunk az idegenforgalom, a pénzt beépítjük a Balatonba. Tisztábbá kellene tenni, tisztábban kell megmutatni, mi jár az idegenforgalomnak, milyen költségvetési összeget tudunk beruházni? Tudom, hogy ez nagyon nehéz feladat és nem vállalkoznék arra, hogy most erre pontos receptet mondjak Vályi elvtársnak. de tisztábban kell letenni a közvélemény asztalára talán az elvárások és óhajok oldaláról is az illetékeseknek, a sajtó képviselőinek. Talán az elvárások oldaláról is jobban számba kell venni, hogy az idegenforgalmi beruházások is a nemzeti jövedelem elosztásának részét képezik, oda is csak annyit tudunk letenni, amennyire anyagi lehetőségünk van, amit meg tudunk valósítani, és még talán azt, hogy az ott kitermelt minden egyes forint, minden egyes devizaforint, vagy dollár vagy márka szintén befektetett munka eredménye. Annak a kapcsán jött létre, nem pedig valami csodálatos aranybányából folyik minden munka nélkül és csak a zsákot kell alája tenni. Munkát kell befektetni, és néha kicsit azokról is meg kell emlékezni — nem a megyei vezetőkre gondolok, hanem a munkásokra, a belkereskedelem dolgozóira —, akik ezt kitermelik, akik ezért nagyon nehezen és keményen dolgoznak, sokszor nagyon rossz munkakörülmények között. Elvtársak! Csak egy megjegyzést fűznék a cipőár-kérdéshez, amelyet felírtam magamnak. Én is Biszku elvtárs véleményével értek egyet, hogy az áraknak nem szabad úgy megjelenni — most ebben a konkrét esetben —, mint valami természeti csapásnak. Megmondom őszintén, hogyha egy speciális báli cipőről van szó, amelyre 50 vagy 100 százalékos forgalmi adó kerül rá, rendben van. Ha eddig dotáltuk, szüntessük meg a dotációt. Eddig 25 százalék volt ezen az említett kismama cipőn. Nem vagyok szakértő, amikor az én gyermekeim születtek, akkor még nem volt még sem ilyen, sem olyan! De — tisztelt elvtársak — itt a dotációt — helyesen — védeni, támogatni tudjuk. Van még nagyon sok cikk, amellyel kapcsolatban ki kell állnia majd minden képviselőnek, és ki is tudunk állni a dotációk megszüntetése, a reális árszint elérése mellett. De hogy a kismama cipőre ugyanakkor rá kelljen még 25 százalék forgalmi adót is tenni, ez kicsit nehezen magyarázható! Elnézést kérek, nem Nagyné elvtársnőnek címezem észrevételemet, mert ez nem Nagy elvtársnő problémája, hanem valamennyiünk problémája! A tények ismerete nélkül, kapásból annyit mondanék: talán a feszültségeket egynéhány esetben kicsit jó tervezéssel, kicsit jobban a közhangulat figyelembevételével is reálisabbá kellene tenni, jobban kellene igazodni ahhoz, hogy az ár is, a tervezés is szolgálja a mi politikai céljainkat, szolgálja azt a célt, hogy a következő évi feladatainkat, a negyedik ötéves tervünket olyan politikai közhangulatban tudjuk megvalósítani, amely biztosítéka lehet annak, hogy terveinket túlteljesítjük, hogy előbbre jutunk még annál is, mint amit terveztünk. Ezeknek figyelembevételével még egyszer azt tudom mondani: egyetértek a költségvetéssel és támogatom a költségvetés megszavazását. (Taps.) ELNÖK: Kelemen Sándor képviselőtársunk következik szólásra: KELEMEN SÁNDOR: Tisztelt Országgyű- lés! Kedves képviselőtársak! Az állami költségvetés 1970-es évre vonatkozó törvényjavaslatát magam is figyelmesen átolvastam, de úgy érzem, hogy hozzáértésem túlbecsülése lenne, ha azt állítanám, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott népgazdasági összefüggések érdembeni elemzéséig is eljutottam. Különösen azért, mert csak részben ismertek előttem azok a tényezők, variációk, amelyek közrehatottak az előterjesztett javaslatnak ebben a tartalmában és formájában történő közreadásában. Éppen ezért a mezőgazdasághoz, mint szűkebb munkaterületemhez, illetve az ahhoz szervesen kapcsolódó ágazat költségvetési részéhez kívánok hozzászólni. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy az 1969. évi költségvetési előirányzattal szemben 1970-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állami támogatása emelkedett. Azonban az örömömbe egy kis üröm is vegyült, mert az 1969-es év időarányos teljesítéséhez viszonyítva az előirányzat alacsonyabb maradt. Szerény véleményem szerint az 1969. évi tényleges állami támogatással szemben az 1970. évi előirányzat csökkenése indokolatlannak látszik a következők miatt. A mezőgazdasági ágazat felhalmozási üteme a népgazdaság összes lekötött álló- és forgóeszközeihez viszonyítva a törvényjavaslat indoklása szerint elmarad a népgazdaság átlagos felhalmozási ütemétől. Ugyanis, amíg a lekötött eszközökhöz viszonyított felhalmozási ütem népgazdasági szinten 2,9 százalékos — itt megjegyezném, hdgy egyes ágazatokban: gépipar, kereskedelem stb. —, még ennél magasabb, addig a mezőgazdaságban és még néhány más ágazatban nem éri el a két százalékot sem. Fentiekre a költségvetés indokolási része azt % magyarázatot adja, hogy a mezőgazdaságban javul a gazdálkodás szervezettsége, növekszik az ipari eredetű termelőeszközök, anyagok felhasználása, s ennek következtében növekedik a növénytermelésnek az előző évi átlaghoz viszonyított eredménye. Ez biztosítaná többek között a mezőgazdaságban a fejlesztési felhalmozási alap fokozottabb növelését. Tisztelt Országgyűlés! Igaz, hogy a mezőgazdasági termelés szervezettsége, az ipari eredetű anyagok, termelőeszközök felhasználása a mezőgazdaságban várhatóan növekedni fog. Ennek ellenére az a meglátásom, hogy a javaslatban előirányzott két százalék körüli felhalmozási ütem sem tud majd megvalósulni, éppen az említett ipari eredetű termelőeszközök felhasználásának növekedése miatt. Véleményemet az alábbiakkal indokolom: Ismereteim szerint ugyanis a mezőgazdaság bruttó termelési értéke lassabban emelkedett,