Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2265 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2266 részesüljenek, viszont a fegyelmezetlenek, a vándormadarak kifejezetten ráfizessenek. Nem arról van szó, hogy ne vegyék fel őket, hanem ne kerüljenek előnyösebb helyzetbe s dolgoztassák meg őket. A kedvezőtlen jelenségek egy másik csoportja újabb keletű. A beszámolóból is hallottuk, hogy az iparban lényegében nem növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Az ok kézenfekvő: az iparban a tervezettnél gyorsabb ütemben csökkentették a munkaidőt. Ennek következtében 1968—1969-ben a teljes munkaidőnek mintegy 7—8 százaléka kiesett. Az előírt követelményeket figyelmen kívül hagyva sok üzemben nem pótolták a kieső munkaidőt a termelés korszerűsítésével, műszaki fejlesztéssel, a technológia tökéletesítésével, a termelékenység emelésével. A rövidített munkaidő bevezetése helyes döntés nyomán született nagy vívmány, amely dolgozó népünk munkájának gyümölcse. Bizonyos tanulságokat azonban le kell szögeznünk. A kongresszusi állásfoglalás, majd az állami rendelkezés világos volt. A rövidített, 44 órás munkahétre való áttérés nem járhat — szólt ez az állásfoglalás — a termelés, a termelékenység és a munkások bérének csökkenésével. És mi történt? A döntések első részét nem teljesítettük, a másodikat igen. Kereken meg kell mondani: a kettő együttes teljesítése munkásérdek, össztársadalmi érdek. Az e téren tett engedmények ártottak és az életszínvonal növelése ellen hatnak. Hibásan jártak el ott, ahol a feltételek biztosítása és megkövetelése nélkül csökkentették a munkaidőt. Ezt a politikai, vezetési tapasztalat hasznosítása céljából mondom. 1968—1969ben — társadalompolitikai meggondolásból — állami vonalon szabályozókat vezettünk be, hogy biztosítsuk a foglalkoztatottságot, s ne legyen munkanélküliség. 1970-re a munkaerő-gazdálkodásban a kormány szigorításokat léptet életbe, hogy ösztönözze a termelést, a termelékenység alakulását, a jobb munkaerő-gazdálkodást. Remény van arra, hogy így lesz, de ezért mind a vezetőknek, mind a munkásoknak közösen dolgozniuk kell. A problémák harmadik csoportjába azokat a jelenségeket sorolhatjuk, amelyeknek keletkezését, illetve hatását nehéz lett volna előre látni, kiszállítani. Ezek felismeréséhez bizonyos tapasztalatra, a gyakorlat próbájára volt szükség. Ilyen például az a tapasztalat, hogy az ipar struktúrája csak fokozatosan, a vártnál • nehezebben tud a bel- és a külföldi szükséglethez idomulni. A gyakorlati tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy ezt felismerjük, majd megfelelő intézkedéseket dolgozhassunk ki. Ilyen előre nem látható hibák és negatívumok keletkezése ellen minden bizonnyal a jövőben sem leszünk teljesen biztosítva. Viszont a tények, a tapasztalatok alaposabb és rendszeresebb tanulmányozásával, elemzésével a jövőben a minimumra lehet csökkenteni az ilyen típusú hibákat. Fontos tapasztalat az is, hogy a gazdasági munkában mégis mutatkozó hibák, káros jelenségek felismerését követően gyorsabban lehet és kell az ezek megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket megtenni az irányító szervek, illetve az üzemi vezetés részéről. Kedves Elvtársak! A kormánybeszámoló tájékoztatott arról, hogy a harmadik ötéves terv reálbér és reáljövedelem előirányzatát általában már túlteljesítjük, foglalkozott az életszínvonal emelésének jövő évi feladataival is. A jövő évben a Központi Bizottság kezdeményezésére a kormány intézkedéseket tervez a dolgozók egyes kategóriái életszínvonalának emelése céljából. Vályi elvtárs erről részletesen szólt. A tervezett intézkedésekkel — lehetőségeinkhez mérten — segítséget kívántunk nyújtani néhány különösen nehezen élő rétegnek, köztük az alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak, másrészt csökkenteni bizonyos aránytalanságokat egy-két olyan területen is, ahol feltűnő ellentmondás van a végzett munka kvalifikáltsága és a fizetés viszonylagos alacsonysága között. Ezeket az intézkedéseket megfelelően kell értékelni. Hiba volna ugyanakkor figyelmen kívül hagyni néhány egyéb problémát is, amelyek a dolgozók jelenlegi életviszonyaival és életszínvonalával kapcsolatosak. Ma már lakosságunk nagy többsége megérti, hogy az életszínvonal emelése nem szubjektív jóindulat függvénye, nem puszta elhatározás dolga, hogy a párt vagy a kormány milyen döntéseket hoz erről. Elosztani csak azt és annyit lehet, amit megtermelnek, aminek megtermeléséhez biztosítottak a feltételek. Ezért az életszínvonal emelésének legfontosabb biztosítéka a jó munka, a termelés és termelékenység emelkedése. Ezért helytelen az a jelenség, hogy az életviszonyok alakulásáról gyakran a termeléstől, a termelékenységtől. elszakítva, azoktól függetlenül és elvonatkoztatva esik szó. Régi igazság, hogy ez a felfogás egyoldalúsághoz, az össztársadalmi érdek és benne az életszínvonal hibás megítéléséhez vezet. Akkor képviseljük a munkások, a dolgozók igazi érdekeit, ha csak olyan lépéseket határozunk el, amelyekhez megvan a gazdasági, a pénzügyi fedezet. A most javasolt intézkedések szerények, de mindenképpen reálisak és igazságosak. Engedjék meg, hogy az életszínvonal alakulásával kapcsolatban néhány egyéb észrevételt is tegyek. A beszámoló megemlítette, hogy az egy főre jutó reáljövedelem évi átlagban több mint 5 százalékkal, az egy főre jutó reálbér több mint 3 százalékkal növekedett. De ezek átlagszámítások. Nem kis számban vannak dolgozók, akiknek nem, vagy ennél kisebb arányban nőtt a jövedelmük. A dolgozók más csoportjánál viszont — s erről nem szoktak szólni — érezhetőbb a javulás. Igaza van a beszámolónak abban is, hogy az egyes családok különféleképpen érzékelik az életszínvonal alakulását. Azok a családok, amelyek jövedelme 3 százalékkal növekedett, gyakran úgy vélik, hogy az életszínvonaluk stagnál: Más a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknek jövedelme nem emelkedett. Egész elosztási rendszerünket fejleszteni kell, ez az új gazdasági irányítás egyik fontos célja, hogy a jövedelem, a fizetés jobban függjön a munka társadalmi hasznosságától, értékétől. Szó volt itt a fogyasztói árakról, arról, hogy ebben az évben 1,5 százalékkal növekedtek, vagyis a tervezetthez képest kisebb volt az emeli í*