Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2257 Az Országgyűlés 28. ülése, 1Ö69. december 10-én, szerdán 2258 Véleményem szerint a kérés indokolt. Ké­rem a kormány Gazdasági Bizottságát kedvező intézkedés megtételére. Az 1970. évi állami költségvetést elfoga­dom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Horváth Kálmán képviselőtársunk. HORVÁTH KÁLMÁN: Tisztelt Országgyű­lés! A gyakorlat bizonyította, hogy közgazdá­szaink a gazdasági reformot sok előző évi ta­pasztalatból, nagy gyakorlatból és magából az élet jelenségeiből készítették el. És tudom, hogy a gazdasági reform gazdasági nehézségeinkből keres kiutat. Választókerületem állampolgárai ma már gyakorlatilag is érzik a reform hatását és nem egy esetben véleményüket is kinyilvánít­ják róla. Választókörzetem ez irányú megnyilvánulá­saiból szeretnék néhány gondolatot felvetni és javasolni. A mezőgazdasággal szemben támasztott igé­nyek nagyok, de az igények nem haladják meg a mezőgazdaságban rejlő tartalékokat. Az el­múlt tíz évben a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek évről évre többet termeltek és több ter­melési ágban a korábbinál jóval magasabb ho­zamokat is értek el. Az elért hozamok szépség­hibája, hogy néhány termelési ágban lemara­dás van. A lemaradás okai például az ár, ártá­mogatás, hitel, nem utolsósorban a szervezés, sok esetben a termékek elhelyezése, vagyis ösz­szegezve objektív és szubjektív okokra vezet­hető vissza. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek el­ért eredményéhez kétségtelenül hozzájárult a számukra nyújtott nagy társadalmi támogatás, a politikai, erkölcsi és anyagi támogatás egyaránt. A tíz évvel ezelőtt létrejött mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek nem nélkülözhették a pénz­ügyi támogatást, de a nyújtott hitelek nagy ter­heket is raktak a szövetkezetekre. A hitel egy­ben függőségi viszonyt is létrehozott. Kormá­nyunk ezt a függőségi viszonyt feloldotta a hi­telek egy részének elengedésével és egyben bi­zonyos mértékig saját-erős fejlesztési lehetősé­get is biztosított. A gazdasági reform bevezetése megszüntette a részletes tervutasításos rendszert és ez nagyon elősegítette a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek önállóságát. Az utóbbi három évben a ter­melési eredmények gyors növekedése elsősor­ban ennek is eredménye. Hogy a termelési ered­mények nem minden áruféleségben érték el a népgazdasági szükségletet, azt a már említett objektív és szubjektív okoknak tulajdonítom. A mezőgazdaságban elért több termelést a munka­termelékenység növekedésének, vagyis a terme­lési kedv megnövekedésének és főként a fejlett technikának, technológiának kell tulajdoníta­nunk. Nőtt a gépek száma, ezen belül a terme­lékenyebb gépek száma, több a műtrágya, meg­honosodtak a nagyobb hozamú növényfélesé­gek. Tsz-tagjainkban meghonosodott az új sze­retete, de nőtt a szakemberek nagyüzemi terme­lési gyakorlata is. Megváltozott a falu képe és mégis az itt említett sok jó újabb problémákat vet fel. Az eredményesebb gazdálkodás növelte az életszínvonalat és ezzel együtt jár a szükség­letek további növekedése. Ezért a mezőgazdaság­nak még többet kell termelnie, természetesen el­sősorban olyan szükségletekből, amelyekből hiány van. Gondolok itt elsősorban a hústerme­lésre, de nemcsak erre, hanem egyébre is. Ma már minden gazdasági vezetőnek köz­gazdasági szemlélettel kell irányítania gazdasá­gát. Elmondhatjuk ma már azt is, hogy a ter­melőszövetkezeti tagokban is kialakul a közgaz­dasági szemlélet. Ezért sokszor hosszú órákig hú­zódik, amíg a termelőszövetkezeti vezetők egy­egy beruházásról tárgyalnak, s komoly megfon­tolások tárgya egy-egy nagyobb gazdasági beru­házás. A beruházások sajnos, sok nehézséggel jár­nak, nemcsak pénzügyi, hanem egyéb problé­mákkal is. A beruházások, illetve a célberuhá­zások fokozását az a körülmény is sürgeti, hogy falun aggasztóan csökken a munkaképes lakos­ság száma, vagy pontosabban a mezőgazdaság­ban dolgozó munkaképes lakosok száma. A pá­pai járásban például a tsz-tagok átlagos életkora 61 év. Azt is el kell mondanunk és tudomásul kell vennünk, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megalakulásakor a faluról elment dolgozók, akik az iparban vállaltak munkát, már nem nagyon igyekeznek vissza a mezőgazdaságba. Nem akarom ismételni, amit Valter elvtárs mondott, de meg kívánom jegyezni, hogy a ház­táji gazdaság is állandóan csökken, s ezt is tu­domásul kell vennünk azon oknál fogva, hogy ma már a falun egymás után épülnek a városba beillő gyönyörű házak, de tíz darab ház közül legalább négynél istálló már nem épül. A falu­ról elment, iparban dolgozó fiatal nem akarja már apja örökségét átvenni, hogy három órától hatig az állat rabja legyen és utána megy a me­zőgazdaságba dolgozni, ö már jobban és köny­nyebben kíván élni. További probléma, hogy a beruházások drá­gák, megdrágultak. Ha a beruházás pénzügyi fe­dezete mégis megvan, akkor még sok tényező drágítja a beruházást, például az építési beru­házásoknál a hosszú átfutási idő. Ennek oka a kivitelezési kapacitáshiány, a kivitelezők mono­polhelyzete, a hiányos anyagellátás, stb. Drágítja még nagymértékben a beruházást a magas hi­telkamat. A hosszú átfutási idő felborítja a gaz­daságossági számítást, de egyben késlelteti az árutermelés növekedését is, sőt még előfordul­hat, hogy hitelesedékesség terheli a létesítményt, mielőtt termelésbe lépne. Járásunkban például épül egy nagy kapacitású sertéskombinát. A be­ruházás a múlt évben indult és 1970-ben kellene átadni, sőt még a termelést is beindítani. A ki­vitelezés üteme nem kielégítő, különféle anyag­hiány gátolja és késlelteti az építkezést. Közismerten javítani kellene a hústermelést. Ebből a szempontból az említett sertéskombinát befejezése rendkívül fontos. Valter elvtárs, az előttem felszólaló tsz-el­nök képviselőtárs is mondotta és én is javaslom, szükségesnek tartom, hogy a rendkívül fontos beruházásokat az illetékes szakminisztérium ki­emelt beruházásnak tekintse, s ennek megfele­lően megkülönböztetett hiteltámogatásban is ré­100 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom