Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-28
2258 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2254 rendszerű külterületi iskolákban tanul. Az általános iskolai tanulók szakrendszerű oktatását csak általános iskolai diákotthonban való elhelyezéssel tudnánk biztosítani. A jövő év végéig a megye társadalmának széles körű összefogásával több mint 1000 általános iskolai tanulót helyezünk el diákotthonban, de mintegy 6000 tanuló helyzete még mindig megoldatlan marad. A megye óvodáiban az óvodáskorú gyermekek mintegy 50 százalékát tudjuk csak elhelyezni és ez komoly veszélyeket rejt magában az általános iskolai beiskolázás alapképzettsége tekintetében. Az egy lakosra jutó óvodai kiadások az országos átlagnak csak 78 százalékát érik el a megyében. A fentieken túl úgy véljük, hogy jogosnak minősíthető a csaknem 20 000 külterületi választóinknak azon igénye, hogy az egészségügyi, kulturális ellátás terén életkörülményeik javuljanak, hiszen termelő munkájukkal igen jelentős mértékben járulnak hozzá megyénk mezőgazdasági termelési, felvásárlási eredményeihez. Éppen ezért szükséges lenne előbbre lépni a tanyai lakosság kulturáltabb életkörülményeinek megteremtése érdekében. A tudomány, a technika fejlődése ma már minden területen — mezőgazdaságban és iparban — egyre inkább magasabb képzettségű dolgozókat igényel. Ezért a népgazdaság szempontjából is különös fontossággal bír az ilyen körülmények között élő lakosság és fiatalok segítése, támogatása. Tisztelettel kérjük a kormányt, hogy a negyedik ötéves terv előkészítése során ezen problémánk megoldásában nyújtson segítséget. A területi gazdálkodás eredményessége az új körülmények között egyre nagyobb mértékben függ a helyi források kidolgozásától és azok realizálásától, az adott terület viszonyaitól. Megyénk gazdasági környezete adott. Ez részben megszabja a rendelkezésünkre álló forrásokat, másfelől mint termelő és fogyasztó terület igényeket támaszt a megyei költségvetéssel szemben. Tanácsaink ennek szellemében az 1970. évi megyei költségvetés saját forrású bevételeit 5,9 százalékkal magasabban irányozták elő, mint az 1969-es évben. Ezzel is jelezni kívánom, hogy megyénkben nagy erőfeszítések történnek a helyzet megváltoztatása érdekében és a rendelkezésre álló forrásainkat maximálisan kívánjuk kimunkálni és igénybe venni. A helyzet megváltoztatása azonban igényli a központi szervek támogatását, és engedjék meg, hogy az eddig nyújtott segítségért is itt mondjunk köszönetet, s bízva abban, hogy a jövőben is élvezni fogjuk ezt a segítséget és támogatást. Ezért tisztelettel kérjük az illetékes főhatóságokat, hogy a negyedik ötéves terv költségvetési szabályozói és a fejlesztési alap állami támogatásának kialakításánál tegyék vizsgálat tárgyává Bács-Kiskun megye ellátási helyzetét és nyújtsanak segítséget, hogy megyénk a fő ellátási mutatókban megközelítse az országos átlagot. Az 1970. évi állami költségvetésre vonatkozó törvényjavaslatot a Bács-Kiskun megyei képviselők és a magam nevében elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. (Taps.) ELNÖK: Kurucz Márton képviselőtársunknak adok szót. KURUCZ MÁRTON: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban két kérdéssel kívánok foglalkozni. Az egyik a magánerőből történő lakásépítés nehézségei és gondjai, a másik az olajbányászat és a gyűjtőrendszer kiépítése során okozott mezőgazdasági károk helyzete. örvendetes, hogy az utóbbi években az éves tervekben előirányzott lakásépítési tervet valamelyest túlteljesítjük, állami erőbcl és magánerőből is. Az 1970. évi terv állami erőből az előző évinél 10 százalékkal több lakás építését irányozza elő. Remélhetőleg ilyen arányban növekszik az állami kölcsönnel, illetve a magán^ erőből épülő lakások száma is. Erőfeszítéseink ellenére lakásgondjaink számottevően nem csökkennek. Nem számolhatunk belátható időn belül azzal, hogy a jelenlegi ütemet mindenekelőtt állami erőből jelentősen tudjuk fokozni. Ha áttekintjük az utóbbi évek lakásépítési statisztikáját, azt látjuk, hogy a korábbi években tervezett megosztási arány: állami és magánerő, fordított arányban realizálódik. A harmadik ötéves terv első két évében épült lakások országosan 35,4 százaléka állami, 64,6 százaléka állami kölcsönnel, illetve magánerőből épült. Egyes megyékben ez az arány lényegesen eltér az országos átlagtól. Például Csongrád megyében — azonos időszaknak megfelelően — a lakások 19,5 százaléka állami és 80,5 százaléka állami kölcsönnel, illetve magánerőből épült. Hajdú-Biharban ez az arány 8,5, illetve 91,5. Az arányok alakulását nem azért teszem szóvá, mintha a kialakult helyzetet nem tartanám e tekintetben elfogadhatónak, még akkor is, ha az arányokban aránytalanságok is vannak. Azért szólok erről, mert a jelenlegi körülmények között a lakásépítés arányaiban kialakult tendencia arra mutat, hogy a lakáskérdés, mint nagy jelentőségű társadalmi probléma megoldása, vagy legalábbis enyhítése érdekében a magánerőt az eddiginél is jobban, ésszerűbben lehetne felhasználni. Ezért kormányzati szinten megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a jövőt illetően miként lehetne elhárítani azokat az akadályokat, amelyek fékezőleg hatnak és hogyan lehetne az eddiginél hatékonyabban segíteni a magánerőből történő lakásépítkezéseket. A gondok felvetését nem a magánlakás iránt érzett illúziók táplálják, hanem a valóságos helyzet, amelyben nemigen van más választási lehetőségünk, mint a kialakult körülmény, de végül is a magánerőből épülő lakások is nemzeti vagyonunkat gyarapítják. Milyen, akadályok hatnak fékezőleg? A fokozatosan javuló körülmények között is építőanyag-ellátási gondok vannak — erről szólt Bondor elvtárs —, miközben az építőanyagipar kapacitásának kihasználása nem megfelelő. Remélhetőleg az építőanyag-ellátás terén változás várható: a jövő évben a hazai termelés és az import folytán ez a helyzet valamit javul. A jövő szempontjából azonban szükséges még nagyobb erőfeszítéseket tenni az építőanyag-ellátás javítása érdekében, 99*
