Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1695 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1696 (Szünet: 16.18—16.45. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kíván válaszolni a vitában elhangzott felszólalásokra. KISS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban szeretném megköszönni mindazon támogatást, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat az önök megállapítása szerint rendkívül jónak sikerült és nemzetközi összehasonlítás szempontjából is haladónak minősíthető. Az előkészítő munka egyes részleteiről szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselő elvtársakat. Szeretnék rámutatni arra, hogy milyen alkotó jellegű lehet ilyen előkészítés során azoknak a tudományos területen is dolgozó képviselő elvtársaknak a segítőkészsége, akik a tárgykörben még választóik véleményét is kikérik. A szakmai előkészítő bizottságok a genetikai munka elismerésének, eredményei védelmének területén a növénygenetikai eredmények és találmányok szabadalmi oltalmáig jutottak el mint szükségességig. Ezt követően az összevont bizottsági ülésen, és írásban is kaptunk olyan javaslatokat, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy nem lenne helyes a genetikai tudományos területekről az állatgenetikai munka eredményeinek szabadalmi oltalmát a törvényjavaslatból kihagyni. A munka olyan élénk volt az előkészítés során, hogy a végleges megállapodást ma 10 óra 29 perckor tudtuk mélyreható vitákon előkészíteni és létrehozni. Hogy elég nagy jóságfokkal sikerült ez, az abból is következtethető, hogy a szünetben az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, valamint ipari bizottsága közös ülést tartott, és felhatalmazott, illetve felkért arra, hogy a bizottság határozatát közöljem a tisztelt Országgyűléssel A képviselők javaslata alapján létrejött azon törvényjavaslat-módosítás, amelyet expozémban is előterjesztettem, s írásban kinyomtatva a képviselő elvtársakhoz eljuttatott az iroda, a közös bizottsági ülésen teljes egyetértésre talált. Javasolja a közös bizottság, hogy az Országgyűlés a módosításokat fogadja el. Véleményem szerint ezzel nem csupán a hazánkban egyre nagyobb lendületet és haladást elért genetikai munka és genetikai kutatások művelőinek elismerését és ösztönzését értük el, hanem ezzel a törvényjavaslatot — vagy ha a képviselő elvtársak törvényerőre emelik, a törvényt — világviszonylatban is egyik leghaladottabbnak alkothatjuk meg. A szakértői előkészítő munka során azért foglalkoztunk csupán a növénygenetikai munka eredményeinek szabadalmi oltalmával, mert a Párisi Uniós Egyezmény államai közül már több mint 10 intézkedett törvényében a növényfajták oltalmáról. A Párisi Uniós Egyezmény országai közül tudomásunk szerint csak kettő iktatta törvényei közé az állatgenetikai kutatási tevékenység eredményeinek, a találmányoknak az oltalmát, további két ország, amelynek talán a jogrendszere különbözik a miénktől, bizonyos formákban, elismeri e találmányokat. Most olyan fejlődés várható, hogy a közeljövőben, három-öt éven belül a Párisi Uniós Egyezményben levő országok egyre nagyobb része fogja az állatfajták szabadalmi oltalmára vonatkozó kiegészítéseket törvényeibe felvenni. Ebből eredően utalok arra a következtetésre, hogy az állatgenetikai munkák, mint eredmények oltalmára vonatkozó kiegészítésekkel a mi törvényjavaslatunk világviszonylatban is rendkívül progresszív. Legjobb tudomásom szerint Magyarország lenne a harmadik ország, amely az állatgenetikai munkák, eredmények ilyen védelmét biztosítja. A továbbiakban azért is szeretném megköszönni a képviselő elvtársaknak az előkészítő munka során tanúsított rendkívüli aktivitását, mert ezzel hozzájárultak a magyarországi tudományos műszaki fejlődés meggyorsításához is. Szeretném megvilágítani, hogy miért. A tudományos technikai forradalom azon jellegzetes vonását, hogy a tudomány termelőerővé válik, úgy értelmezzük és a gyakorlatban úgy dolgozunk, hogy az új tudományos eredmények létrehozására fordított anyagi eszközök többszörösen megtérüljenek azáltal, hogy a szükségletek kielégítéséhez tartozó technológiai megvalósítási formák modernizálódjanak, hogy a jövőben a szükségletek kielégítésé kisebb ráfordítási költségekkel is biztosítható legyen. A nemzetközi vizsgálatok és a magyar tapasztalati adatok alapján állítani lehet, sőt nagy valószínűséggel az a törvényszerűség, hogy a termékek előállítási költségeiben minél jobban növekszik a szellemi munkahányad, annál biztosabb, hogy a következő időszakban az ezen szükségletek kielégítéséhez tartozó ráfordítási költségek csökkennek. Miután ez a folyamat törvényszerű, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy mindazon intézkedések, amelyek a magyarországi intézeteket, vállalatokat arra ösztönzik, hogy nyereségükből minél nagyobb hányadot fordítsanak kutatási és fejlesztési tevékenységre, azt eredményezik, hogy Magyarországon a technikai-tudományos fejlődés meggyorsulván, meggyorsíthatjuk hazánkban a szocializmus építésének ütemét is. Márpedig az a javaslat, amelyet remélhetően az Országgyűlés megszavaz, hogy ugyanis a szolgálati találmányok esetében mindenkor biztosítható lesz, hogy egy-egy vállalat tudományos-kutatási tevékenységre fordított költségei a vállalati eredményekben realizálódjanak, minden vállalati igazgatót arra fog ösztönözni, hogy a vállalat nyereségének kialakítását az előtte levő időszakra, a tárgyidőszakban befektetett tudományos kutatással mozdítsa elő. Ha minden vállalatot erre ösztönzünk és az ilyen jellegű tevékenységek integrálódnak, akkor ezzel együtt az ország építésének meggyorsítását is szolgálhatjuk. A másik tényező, amellyel az előkészítési munkában nem csupán a törvény jóságfokának, hanem az ország haladásának ügyét is szolgáltuk, az, hogy amint Ajtai elvtárs említette, az ország nemzeti jövedelmének 2,3 százalékát kutatásra fordítja. Ez a hányad kibírja az összehasonlítást