Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2243 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2244 problémák orvoslására. Mi a mezőgazdaság ré­széről ugyanakkor ígérjük, hogy becsületes mun­kával rászolgálunk arra a segítségre, amit ed­dig is kaptunk és amit a jövőben is várunk. Tő­lünk telhetően igyekszünk az új gazdaságirá­nyítási rendszer által biztosított lehetőségeket úgy kihasználni, hogy ez a mezőgazdasági ter­melés továbbfejlesztését, s egyben dolgozóink életfeltételeinek javítását szolgálja. E gondolatok jegyében a költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Bondor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterünk kíván szólni. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A költségvetési vita, a jelent­kező hozzászólók nagy száma meggyőzően bizo­nyítja, hogy a képviselő elvtársak rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak az 1970. évi feladatok alapos megvitatásának és előkészítésének. A fo­kozott figyelem teljesen indokolt és érthető, hi­szen az 1970-es év nemcsak a harmadik ötéves terv befejezésének éve, hanem a negyedik öt­éves terv előkészítésének és megalapozásának esztendeje is. Ezért az 1970-re előirányzott fej­lesztési célok maradéktalan teljesítésének ki­emelkedő fontossága van. Az 1970. évi és a ne­gyedik ötéves tervfeladatok megvalósításában fontos szerepe van az építésügyi ágazatnak. Munkájával jelentősen befolyásolhatja a gazda­sági növekedés ütemét, struktúráját, gazdaság­politikai céljaink megvalósítását. Bár az építőipari termelés növekedése évek óta meghaladja az előirányzatot, s a harmadik ötéves tervben előirányzott 28 százalékos terme­lésfelfutással szemben a növekedés mértéke vár­hatóan 50—52 százalékon felül lesz, mégis a fi­zetőképes kereslet változatlanul felülmúlja az építőipari kapacitást. Az építési piac feszültsé­gét jelzi, hogy a kivitelező vállalatok az elmúlt években és ez évben is jelentős építési igényt utasítottak vissza, aminek következtében a ke­reslet és kínálat közötti ellentmondás a beruhá­zási piacon tovább fokozódott. A népgazdaság dinamikus fejlesztésével a beruházásra szánt összegek a jövőben tovább növekszenek, s ezzel egyidőben a beruházáson belül növekszik az építési hányad. Ilyen körül­mények közt a tartós piaci egyensúly megte­remtése a következő évek legfontosabb feladata. Ennek biztosítása érdekében a kormány már ed­dig is számos intézkedést tett. Ezek kisebb rész­ben a kereslet korlátozására irányultak, többsé­gükben azonban az építőipar és a kapcsolódó iparágak fejlesztésének meggyorsítását célozták. A kereslet és kínálat összhangjának megte­remtése csak az építőipar teljesítőképességének az eddiginél is gyorsabb ütemű fejlesztésével ér­hető el. E célok megvalósítására az 1970. évi ál­lami költségvetésben is jelentős összeg jut az építő- és építőanyagipar fejlesztésének gyorsítá­sára. Mielőtt az 1970. évi főbb fejlesztési tenden­ciákra rátérnék, engedjék meg, hogy röviden összegezzem az 1969. év várható eredményeit. Az ágazat 1969. évi termelése előreláthatóan meghaladja az 53 milliárd forintot. Ez azt je­lenti, hogy az ágazathoz tartozó vállalatok, szö­vetkezetek a tervezett hat százalékos fejlődéssel szemben mintegy 9—10 százalékkal növelik ter­melésüket. Munkánk előterében változatlanul az egyedi nagy beruházások gyors befejezése sze­repel. A nagy beruházásokon elért első három­negyedévi teljesítmény mind az időarányos tel­jesítés, mind pedig a növekedés ütemében meg­haladja az építőipari termelés egészének növe­kedési ütemét. Ez a kedvező, a népgazdaság fej­lődése szempontjából rendkívül fontos tenden­cia évek óta először jellemzője az építőipar te­vékenységének. Ebben az évben többek között a következő nagy jelentőségű létesítményeket fejeztük, vagy fejezzük be. A Dunai Hőerőmű, a Lenin Kohá­szati Művek elektroacél müve, az Ózdi Kohá­szati Művek acélműve, a Szolnoki Épületelem­gyár, a Tiszavidéki Vegyi Kombinát nitrogén­műtrágya üzeme, négy új konzervgyár, a buda­pesti 3. számú házgyár, a dombóvári és kazinc­barcikai kórház, és az év végére befejezzük az Intercontinental Szálló építését. Az 1969. évi lakásépítés volumene megha­ladja a tervezett 62 ezer lakást. Az év végéig vállalataink a múlt évhez viszonyítva a főváros­ban közel 13, vidéken pedig 8 százalékkal több lakást adnak át. Figyelembe véve a harmadik ötéves terv lakásépítésének eddigi teljesítését, az ötéves terv 300 ezer lakásépítési előirányzata várhatóan mintegy 18 ezer—20 ezer lakással túlteljesül. Ez kedvező feltételeket teremt a ne­gyedik ötéves terv 400 ezer lakásban megálla­pított előirányzata teljesítéséhez és biztosítja a lakásfejlesztés 15 éves tervének megvalósítá­sát is. A lakásépítési program túlteljesítésében megalapozó szerepe van annak, hogy ebben az évben a két budapesti házgyáron kívül már ter­melt a miskolci és a győri házgyár, és megkezdte próbaüzemelését az évente négyezer lakás elő­állítására képes budapesti 3. számú házgyár is. Az építőiparban kedvezően alakul a kon­centráció. A munkahelyek száma az előző évek­hez képest 365-tel csökkent, az egy munkahelyre jutó munkáslétszám pedig 38-ról 48-ra emelke­dett. Némileg csökkent az építkezések időtarta­ma is, ennek mértékét azonban korántsem tart­juk kielégítőnek. A termelékenység alakulása az építő- és építőanyagiparban nem kielégítő. Az építőipar­ban a termelés bővülésének mintegy kétharmad része a foglalkoztatottak számának növekedésé­ből származik. A munkaerő hatékony foglalkoz­tatására irányuló szervező munka színvonala és hatásfoka nem megfelelő. A vállalatok létszám­növelési törekvése azt eredményezte, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben nőtt a munka­erőkereslet és káros következményként romlott a munkafegyelem. Az építőipari szervezetek gazdálkodása ez évben is eredményes lesz. Előreláthatólag mint­egy 6^5 milliárd forint nyereség realizálódik, el­sősorban a termelés bővülése, a jövedelmezőbb gazdálkodás, a korszerű technológia fokozottabb alkalmazása és a termelés összetételének váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom