Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2227 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán , 2228 viszonyítva neki megéri-e az ára, vagy sem. Mégis joggal vetődik fel az a kérdés számtalan helyen, hogy az 1969. évi körülbelül másfél-két százalékos fogyasztói árszint-emelkedésen belül a ruházati cikkek összes árszintje miért emelkedett átlagban három százalékkal, de egyes cikkeknél 10—20 százalékkal is. Sőt, mint egyedi kiragadott példa, még olyan is található, amiről Prieszol elvtársnő a délelőtt folyamán beszélt is, arról a bizonyos kismama cipőről. Elmondta, hogy ott 52 százalékos az emelkedés. Először szeretnék Prieszol elvtársnő felszólalására válaszolni. Sajnálom, hogy nincs itt. (Közbekiáltások: itt van!) Nem a helyén ül, azt akartam mondani, hogy aki hallja, adja át, de úgy ítélem meg, olyan kérdésről van szó, amely itt a tisztelt Országgyűlés előtt elhangzott és helyes, ha erre itt válaszolok. Ugyanis itt nem vállalati áremelkedésről van szó, hanem kormányzati intézkedésről, a forgalmi adó rendezéséről, tehát belső árarányosításról. A forgalmi adókulcsok arányosítása során a kismamacipők árszintjének ténylegesen megváltozott az egymásközti aránya. A Prieszol elvtársnő által említett, préselt marhaboxból készült kismamacipő ára tényleg 52 százalékkal emelkedett és ma 183 forint. Ugyanis ezelőtt semmilyen adó nem volt rajta, sőt 25 százalék volt az állami dotáció. Ezzel szemben a szintén említett 23 százalékos árcsökkentés a textil felsőrészű kismamacipőknél azért történt, mert ott 25 százalékos forgalmi adó volt, amit a nullára csökkentettünk. A lényeg tehát az, hogy nem kétféle, hanem háromféle kismamacipő van. Az egyiknek az ára 226 forint, amit a Prieszol elvtársnő említett, annak az ára 183 forint és végül van kismamacipő textilféleségből, ezek ára 77 forint. Tisztelt Országgyűlés! Beszélnem kell azokról az áremelkedésekről is, ahol nemcsak forgalmiadó-rendezés miatt volt árszintnövekedés, vagy más cikkeknél hasonló méretű árleszállítás. Számos gazdasági tényező közül most kettőt szeretnék kissé közelebbről is érinteni. Az egyik az, hogy éppen az életszínvonal jelentős emelkedése következtében érezhetően eltolódott a kereslet az értékesebb anyagokból, vagy több munkaráfordítással készült termékek irányába. Legnagyobb a kereslet növekedése finom kötöttáruban, szintetikus termékekben, a kiváló minőségű fésűsszövetekben és az értékesebb női cipőféleségekben. Az életszínvonal-emelkedésnek emellett van egy másik tényezője is, ez pedig — legszívesebben csupa nagybetűvel mondanám — maga a divat érvényesülése. Most például minden formában, minden alkalomra divatos lett a szőrme. Egyre többen viselnek szövet helyett bőrkabátot, vagy éppen bőrkosztümöt, vagy szoknyát. Egészségi szempontból is előnyösebb, ha a téli viseletben most már tömeges a hosszú szárú csizma. így sorolhatnám tovább, de azt hiszem, a megértéshez ennyi is elég. Mit lehet ilyenkor tenni? A legnagyobb hiba véleményem szerint az volna, ha a vállalatok nem haladnának a divat által kívánt irányokban, még ha drágábbak lesznek is egyes áruk, vagy ezen keresztül magasabb az összesített árszint is. Ez indokolatlan volna belföldön is, nem beszélve arról, hogy mivel nagymértékű exportot bonyolítunk, súlyosan ráfizetnénk az ilyen „figyelmetlenségre" a világpiacon. Nyilvánvaló, hogy az ellenkezőjét kell elvárni a vállalatoktól. A divattal való együtthaladás, a szürkülés helyett a választékok bővítése követeli azt a tervnél és költségvetésnél 1970-re is elfogadásra ajánlott irányelvet, hogy a ruházati cikkeknél szabadabb ármozgás szükséges és engedhető meg a jövőben is, mint más termékeknél. Természetesen nem szabad és nem is engedünk menlevelet adni a költségek vagy a piaci helyzet változásával nem indokolható áremelési szándékoknak. Sokan felvethetik persze már most is és joggal, hogy nem mindenki jár szőrmés kabátban, csizmában, vagy éppen hosszú szárú nadrágban, hogy nem mindenki hódol a divatnak és hogy van áremelkedés a hétköznapibb termékekben is. Ezt elismerem és nem akarok egyetlen egy közgazdaságilag • indokolatlan áremelést sem mentegetni. De természetesen a nem divatcikkek áremelkedésénél is van gazdasági indokoltság. Ezek közül csak egyet emelnék ki az előbb említett központi intézkedésektől eltérően, amennyiben az értékarányos árak megközelítéséről, van szó. 1969-ben például a világpiacon jelentősen drágultak egyes, ma már hétköznapinak számító nyersanyagok is, így például a finomabb minőségű gyapotok, a műselyemből, szintetikus szálakból készült fonalak és más cikkek árai is. Az, hogy a belföldi árak mégis mérsékeltebben emelkedtek, mint az exportárak, annak is tulajdonítható, hogy a tömeges fogyasztásra készülő ruházati cikkek egy részénél maximált ár van. Az áremelkedés fékezése érdekében kormányzatunk például a pamutipari vállalatoknál továbbra is maximálta az egyes fonalárakat. így például még a nyersanyagárak emelkedését sem engedjük hullámoztatni a fogyasztói árakra. Felvetheti bárki azt is, hogy ebben az áremelkedésben természetesen szerepe van a spekulációnak, az áremelési szándéknak is. Kétségtelen, hogy ez így van. Ugyanis mindig adottság marad — bármilyen ellenőrzés és éberség mellett is —, hogy a dolgozók, legyenek egyszerű munkások vagy vezetők, dolgozzanak az ipar, a kereskedelem, vagy a népgazdaság bármely más vállalatánál, szeretnének mindig minél magasabb nyereségrészesedést hazavinni és minél nagyobb béreket elérni. Ezzel ugyan mindjárt ütközik ugyanezeknek a munkásoknak, vezetőknek az az érdeke, hogy a kapott jövedelemért a mások termékeiből, sőt még a sajátjukból is minél kedvezőbb fogyasztói árszinten szeretnének vásárolni. Hogy a két szándék közül végül is melyik mikor és milyen arányban győzhet, az cikkenként és időszakonként változhat ugyan, de a kérdést mindenképpen az objektív okok döntik el, elsősorban a piaci helyzet, és nem a szándék. Abban, hogy éppen 1969-ben a forgalmiadórendezésnél vagy azóta is spekulációs áremelési szándékok is tudtak érvényesülni, szerepet játszott a ruházati cikkekben jelentkező igen gyors, közel 10 százalékos vásárlásfelfutás, ugyanakkor a már korábban említett okok következte-