Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2199 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2200 A bérből és fizetésből élők jövedelmeiben az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését köve­tően jelentős tényezővé vált az év végi nyere­ségrészesedés. Az 1968. évi nyereségből képzett részesedési alapból történő 1969. évi kifizetések összege 4,6 milliárd forint volt. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó nyereségrészesedése 1969-ben meghaladta az 1500 forintot, az előző évi 1100 forinttal szemben. A részesedési alap vállalaton belüli felosztása azonban széles körű vitát váltott ki, annak ellenére, hogy a bérek és a részesedés együttes összege valamennyi kate­góriában a korábbi arányokhoz képest nem vál­tozott. A személyi érdekeltség rendszerének to­vábbfejlesztésében most megszüntettük a része­sedési kategóriák központi előírását és növeltük a részesedés felosztásában a vállalatok önálló­ságát. A kormány csak a részesedési alap ter­hére kifizethető személyi jövedelmek bérhez vi­szonyított mértékét és a vállalatok magasabb vezető állású dolgozói érdekeltségének feltéte­leit rögzítette. Változatlanul szükségesnek tart­juk, hogy a személyi jövedelmek a tényleges teljesítmények alapján differenciálódjanak. Továbbra is legfontosabb feladatunk a la­kosság életkörülményeinek javítása. Ennek ér­dekében a párt Központi Bizottsága közelmúlt­ban hozott döntése alapján a kormány — figye­lembe véve a SZOT véleményét — 1970-re élet­színvonal-politikai intézkedések megvalósítását határozta el. 1970. március 1-től 700—800 millió forint éves kihatással központi béremelést biztosítunk mintegy 275 ezer dolgozónak. Béremelést kap­nak az egészségügy területén a háromműsza­kos intézményekben dolgozó ápolónők, takarító­nők és kisegítő munkások, a felsőoktatási intéz­mények oktatói és technikai személyzete, a hon­védség néhány területén a tisztek, tiszthelyette­sek, valamint a rendőrök, a vasútnál a külön­leges és kedvezőtlen munkaterületen dolgozók (például a mozdonyvezetők, kocsirendezők stb.), a budapesti és vidéki néhány tömegközlekedési vállalat, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal gép­kocsivezetői és karbantartói. A nyugdíjasok helyzetének javítása érdeké­ben 1970. március 1-ével évi 900 millió forinttal kiegészítjük az 1968. december 31-ig nyugállo­mányba helyezettek havi 1600 forint alatti el­látási összegét. Ez az intézkedés mintegy 1 300 000 nyugdíjas és járadékos számára bizto­sít kiegészítést. A saját jogú nyugdíjasok leg­alább havi 60 forint, a származékos — özve­gyek, árvák — nyugdíjat élvezők és járadéko­sok legalább havi 40 forint kiegészítésben része­sülnek. A kormány úgy kíván dönteni a végre­hajtás részleteiről, hogy az a nyugdíjrendszer egységesítése irányában hasson. Emellett bizto­sítani kívánjuk, hogy a nyugdíjasok életszínvo­nala ne szakadjon el a fix keresetűekétől. Ezért 1971-től a nyugdíjakat évente 2 százalékkal to­vább emeljük, a költségvetési szerveknél dolgo­zók béréhez hasonlóan. Mivel a nyugdíjasok száma, a nyugdíj átlagos összege önmagától is évről évre nő, a 2 százalékos automatikus éven­kénti emelést is beszámítva, a nyugdíjra fordí­tott költségvetési kiadások évente 1200—1250 millió forinttal emelkednek. Tisztelt Országgyűlés! A gyorsabb növeke­dés, a gazdaság szerkezetének módosulása a tu­domány, a kultúra és a társadalmi gondosko­dás magasabb színvonalát is igényli. Hiszen megváltozik a munkahelyek összetétele, változ­nak a jövedelmi "arányok és a fogyasztói szoká­sok, nő a művelődési igény. Az átalakulási fo­lyamat meggyorsítása az emberi tényezők olda­láról legalább olyan fontos, mint a technika fej­lesztése vagy a termelés növelése. A beterjesz­tett költségvetési törvényjavaslat kultúrpoliti­kai és tudománypolitikai célkitűzéseink megva­lósítására 12,6 milliárd forintot irányoz elő. Az oktatási reform fokozatos végrehajtása, a tudo­mány-politikai irányelvek megvalósítása érdeké­ben a harmadik ötéves terv időszakában a költ­ségvetés kiadásait egyharmaddal növeltük. Tet­tük ezt azért, hogy a tudomány és a technika gyorsütemű fejlődése mellett az anyagi és szel­lemi erőforrások összhangja megvalósuljon. Az 1970. évi költségvetés jelentős összeget fordít az oktatási intézmények műszerrel, gép­pel, szemléltető eszközzel való ellátásának javí­tására. Fontos feladatunknak tekintjük a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának és továbbtanu­lásának elősegítését, bár jól tudjuk, hogy e prob­léma megoldása csak hosszabb idő alatt, körül­tekintő munkával lehetséges. Oktatási politic kánknak arra kell irányulnia, hogy emelkedjék a munkáskerületi és a falusi iskolák színvonala, növekedjék a szakrendszerű iskolai oktatásban részesülők száma. A körzeti iskolák, a napközi otthonok, a diákotthonok hálózatának bővítése kedvezőbb feltételeket teremthet ehhez. A vál­lalatok és szövetkezetek a társadalmi ösztöndíj­szerződések körének kiterjesztésével támogat­hatják a fizikai dolgozók gyermekeinek tovább­tanulását. Közművelődési szempontból kiemelkedő je­lentőségűnek tartjuk a rádió és a televízió mű­soridejének növelését, a televíziónál a színes adás feltételeinek megteremtését. A tanácsi művelődésügyi szervek is az el­múlt években számos hatékony intézkedést tet­tek az oktatás fejlesztésére és a korábbi hiá­nyosságok felszámolására. Ennek ellenére olyan kiadásokat is teljesítettek, amelyeket átgondol­tabb szervezés mellett el lehetett volna kerülni, mint a fölösleges túlórák és órakedvezmények engedélyezése, párhuzamos képzés a szakközép­iskolákban. Az oktatás és a társadalmi-gazdasági fejlő­dés közötti összhang biztosítása közvetlenül érinti a termelő szférát is. Ezért az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a vállalatok és oktatási intézmények közti közvetlen kapcsola­tokra és a terhek arányosabb elosztására. Az állami pénzforrások mellett számottevő összeget képviselnek a vállalatok és a termelő­szövetkezetek kulturális alapjai. Ezek rendelte­tésszerű felhasználása azonban még nem kielé­gítő, mert az eszközök egy részét nem művelő­dési célokra, hanem turistautazásokra és repre­zentációra fordítják. Több vállalat és termelő­szövetkezet jó példája nyomán ismételten java­soljuk, hogy a vállalatok és a termelőszövetke­zetek nagyobb mértékben vegyenek részt a mű­velődési otthonok és a közművelődési könyvtá­rak közös fenntartásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom