Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2195 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2196 nél magasabb, a növekedés különösen gyors, évi 3—4 százalék volt a legutóbbi két évben. A foglalkoztatottság bővülése önmagában a létbiztonság és a kedvező politikai közérzet fontos tényezője, de azt már nem lehet előnyösnek minősíteni, hogy mindez az ipari termelés mérséklődő üteme, a nem kielégítő szervezettség és laza munkafegyelem mellett következett be, emellett egyes felfutó iparágakban nem tudjuk a munkaerő-ellátást biztosítani. összefügg ezzel a munkaidő-csökkentés is. A rövidített munkaidőre való áttérést a dolgozók életszínvonalának javulásaként értékeljük, különösen azért, mert egyidejűleg a reálbér számottevően emelkedett. Az áttérés előkészítése azonban nem járt mindenhol együtt a munkaidő-kihasználás kellő fokozásával, ahogy ezt a kormány által kiadott irányelvek kötelezővé tették. Sok helyütt a vállalati vezetők nem tartották meg adott szavukat az erőteljes racionalizálás és a technológiai fejlesztés tekintetében. ' Emellett az áttérést a tervezettnél gyorsabb ütemben hajtották végre. A termelékenység javítását úgy kívánjuk ösztönözni, hogy a létszámnövelés és az átlagbérenlelés vállalati terheit közelítjük egymáshoz. A jövő évtől a bérszínvonal-növekedés kisebb részét kell a részesedési alapból fedezni, ugyanakkor a létszámnövelés terhei nagyobbak lesznek. Egyidejűleg érdekeltséget biztosítunk a nem kellő hatékonysággal foglalkoztatott létszám csökkentésében. Ezen túlmenően a termelékenység fokozására széles körű vállalati és társadalmi kezdeményezéseket várunk, hiszen a közös érdekek érvényesítésének nem a szabályozók az egyetlen eszközei. A munkaügyi szabályozók 1970. évi módosításának eredményeként várható, hogy javulás indul meg a munkaerő-gazdálkodásban. Ezt figyelembe véve, 1970-ben a termelés gyorsabb növekedése mellett azzal számolunk, hogy az iparban foglalkoztatott létszám az előző évinél kisebb mértékben, 2 százalékkal emelkedik, és az egy foglalkoztatottra jutó termelés 3—4 százalékkal nő. A vállalati nyereségképződésre még mindig jelentős a támogatások befolyása, bár a jövedelmek fajlagos támogatástartalma 1988-tól fokozatos javulást mutat. Pénzügyi politikánkban a támogatási rendszer további korszerűsítésére törekszünk, és ezt úgy valósítjuk meg, hogy az árpolitikai és a szociális célokat szolgáló támogatásokat fenntartva csökkentjük a termelési és a külkereskedelmi támogatásokat. A gazdálkodó egységek egy része türelmi időt kapott ahhoz, hogy kedvezőtlen termelési struktúráját a piaci igényekhez igazítsa. A támogatásoknak ezt a fajtáját előbb-utóbb meg fogjuk szüntetni. Erre leginkább a gyengébb vállalatok figyelmét kell felhívni, hogy gyártmánystruktúrájukat, munkaszervezetüket időben racionalizálják. A mezőgazdasági üzemekben a kedvező tényezők találkozása ez évben jelentősen növelte a termelési eredményeket. A paraszti népesség egy főre jutó reáljövedelme megközelítette a bérből és fizetésből élőkét. A mezőgazdasági termelés egészében kedvező fejlődésén belül azonban aránytalanságok jelentkeztek a növénytermelés és az állattenyésztés fejlődési üteme között. A belföldi ellátási, valamint az exportérdekek az állattenyésztés fokozott fejlesztését és a mezőgazdaság két fő ágazatának fejlődési üteme közötti aránytalanság felszámolását teszik szükségessé. Ezért a kormány a múlt héten az állattenyésztés, ezen belül is elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését célzó intézkedéseket hozott. Az intézkedések az eddiginél erőteljesebb ösztönzőkkel segítik elő a szarvasmarhaállomány növelését. A felvásárlási árak emelése révén fokozódik a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége. Az új állatférőhelyek létesítését továbbra is (beruházási ártámogatás) és kedvezményes bankhitel szolgálja. Az új gépek beszerzésének ösztönzése érdekében megszűnt a gépjavítással kapcsolatos állami támogatás. Az import fehérjetakarmányok beszerzésének külön támogatását is megszüntetjük. A fejlesztés döntő részét a nagyüzemekben kell megvalósítani, de ösztönözni kell a háztáji gazdaságok állattartó tevékenységének bővítését is. A feladatok megoldásában a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok aktív tevékenységére, együttműködésére számítunk. Ezt egyik leglényegesebb gazdaságpolitikai feladatunknak tekintjük. 1970-re tovább csökkentjük a termékforgalmazás adminisztratív költöttségeit. A jövő évi változtatások elsősorban a behozatali és termelői beszerzési kontingensek csökkentését szolgálják, megszűnnek egyes fontos nyersanyagok, mint a nyersbőr, a műanyagok, az olajos magvak kötött értékesítési pályái. Az 1969. évben tovább nőtt a hitel szerepe a vállalatok gazdálkodásának befolyásolásában. A kormány hitelpolitikai irányelvei, amelyek szigorú, de szelektív hitelezési tevékenységet írnak elő, és ezzel helyes álló- és forgóeszköz-gazdálkodásra ösztönöznek, továbbra is érvényben maradnak. Ugyanakkor nagyobb figyelmet fordít majd a bankszervezet a szolgáltatások és a belkereskedelem megfelelő pénzellátására és fenntartja azokat a hitelkedvezményeket is, amelyek a gyorsabb műszaki fejlődést, az exportképes gyártmányok fejlesztését szolgálják. A vállalatok fizetési morálja kielégítő volt. Előfordultak azonban hiányosságok is. A pénzügyi revízió 1969-ben eddig mintegy 670 millió forint adóhiányt és jogtalanul igénybe vett támogatást tárt fel. Ennek következtében közel 128 millió forint bírságot vetettek ki. A tapasztalatok szerint a hiányosságok jelentős részénél rosszhiszeműség nem volt kimutatható, de akadtak a vállalati érdekeket önzőén szem előtt tartó törekvések miatti súlyosabb mulasztások is. Ezek leggyakoribb formája a nyereség úgynevezett átmentése a következő évekre, vagy az alapok kímélése érdekében a költségvetés terhére történő beruházások. Előfordulnak még a számviteli fegyelmet, a -mérlegvalódiság elvét sértő manipulációk is. A hatékonyság növelésére vagy a pénzügyi szabályok betartására irányuló törekvések, így például a dotáció csökkentése, a hitelbírálat vagy az adórevízió, gyakran keltenek ellenérzést a vállalatok részéről. Ez gyakran úgy tűnik, mint a hatóságok, a pénzügyi apparátus és a vállalatok érdekellentéte. Valójában azonban legtöbbször a népgazdasági érdekek és a részérdekek ütközéséről van szó. Éppen ezért a pénzügyi szerveknek jó felkészültséggel, rugal-