Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2189 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2190 42 százalékkal emelkedik. A társadalmi termék növekedése 6—7 százalékponttal, a nemzeti jöve­delem pedig 16—18 százalékponttal magasabb a tervezettnél. Az ipari termelés növekedése öt év alatt 33—35 százalék, s ez megfelel az előirány­zottnak. Az építés 50—53 százalékkal, a számí­tottnak kétszeresével nő. A mezőgazdasági ter­melés is meghaladja a várakozásokat. A nemzeti jövedelem felhasználását az jel­lemzi, hogy a fogyasztás 31—33 százalékkal, a felhalmozás pedig 62—64 százalékkal emelkedik. A belföldi felhasználásból az időszak egészében a fogyasztás részaránya 11—1% százalék, a fel­halmozásé pedig 22—23 százalék. A gazdaság növekedése csaknem minden te­rületen gyorsabb, mint a második ötéves terv­ben volt. Az ipari termelés és a nemzeti jövede­lem növekedésének üteme különösen gyors volt a harmadik ötéves terv első két évében. A gaz­dasági egyensúly fokozatos javulása viszont csak a reform tényleges bevezetése után következett be. Az 1968. évtől kezdődően a termelés, a forga­lom és a felhasználás egymásra ható átalakulása következtében valamelyest mérséklődött az ipa­ri és az építőipari termelés növekedése. A mező­gazdaság viszont képes volt arra, hogy tovább fokozza az elért kedvező terméseredményeket. A nemzeti jövedelem felhasználásában élén­kült a fogyasztás, és mérséklődött a felhalmozás bővülése. Dinamikusabbá vált az export-forga­lom, ugyanakkor némileg lassult az import emel­kedése. Az ötéves időszakban az export 48—50 százalékkal, az import pedig 42—44 százalékkal növekszik. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy az egész gazdaság stabilitása és arányos továbbfejlődésre való képessége megerősödött. Bebizonyosodott ezzel, hogy a reform körülmé­nyei között az állam centrális gazdasági irányító szerepe a korábbinál jobban érvényesül. Örven­detes, hogy ezek a gazdasági eredmények együtt­járnak az ország népe életkörülményeinek a ter­veket meghaladó javulásával. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme öt év alatt a tervezett 14—16 százalék helyett 30— 32 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pe­dig a számított 9—10 százalékkal szemben 15— 16 százalékkal emelkedik. A foglalkoztatottság — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül számítva — 8 százalék helyett közel 12 százalék­kal nőtt. A lakosság áruvásárlásai 45—47 százalékkal, az előirányzott kétszeresével emelkednek. Külön figyelemre méltó tény, hogy a lakosság jövedel­mei a tervidőszak egyes éveiben egyenletesebb ütemben nőttek, mialatt más gazdasági muta­tókban évente jelentős ingadozásokat is tapasz­talhattunk. Az egy főre jutó reáljövedelem évi átlagban 5,6 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 3 százalékkal nőtt. Mindez megfe­lel társadalmi és gazdaságpolitikai céljainknak. Az életkörülménvek alakulásához szorosan hozzátatozik, hogy ebben az időszakban összesen 320 000 lakás épül, 38 000-rel több, mint a máso­dik ötéves terv periódusában. Az új lakásokból 108 000 állami, 212 000 pedig magánerőből épül. Az életszínvonal javulása a lakosság szem­pontjából nézve jelentős, akár a tervezetthez, akár gazdasági fejlődésünkhöz viszonvítjuk. A jövedelmek, emelkedése mögött azonban termé­szetesen eltérések mutatkoznak, azaz vannak- ré­tegek és családok, amelyeknél az átlagnál na­gyobb, és vannak, ahol az átlagnál kisebb a nö­vekedés. A kialakult helyzethez hozzátartozik az is, hogy 1968-tól kezdve lehetőséget adtunk a fogyasztói árak korábbinál szabadabb mozgásá­ra, megteremtve a kereslet-kínálat, a termelési szükséglet vátozásának rugalmasabb áralakító hatását. Az árváltozások kétirányúak. Egyes termé­; kek ára emelkedik, másoké csökken. Együttes hatásuk növelte a fogyasztói árszínvonalat. No­ha a fogyasztói árszínvonal mozgása átlagosan a tervezett évi 1—2 százalékos kereten belül ma­radt, kétségtelen, hogy a lakosság egyes rétegeit az együttesen ugyan nem jelentős, de egyes áru- , cikkeknél komolyan érezhető áremelkedés elég­gé eltérően érintette. Azoknál a rétegeknél, ame­lyeknél a munkabérek is emelkedtek, a jövedel­mek növekedése általában meghaladta az ár­emelkedéseket, s így a reáljövedelem is emelke­dett. Más a helyzet azoknál, ahol a jövedelmek változatlanok maradtak. Jogos például az egye­dül élő nyugdíjasok panasza, mert a nyugdíjak reálértéke az árváltozások miatt lassan csökken. Ezen a gondon egyébként már a jövő évben eny­hítünk. Miközben a legfontosabb közszükségleti cik­kek államilag megállapított árait fenntartjuk a fogyasztók érdekében, az áruk jelentős részénél a korábbinál szabadabb ármozgást sem volna helyes kiiktatni a gazdasági életből, mert az a gazdasági valóság kifejezője, és egyúttal fontos eszköze a korszerűsítésnek, a választék szerinti egyensúlynak, a jobb ellátásnak és a reális ter­vezésnek is. i Mi tehát a helyes politika az életszínvonal emelésénél ? Alapvetően két megoldás között vá­laszthatunk: a viszonylag lassú ütemű tartós nö­vekedés vagy időnként ugrásszerű változtatás. Ez utóbbi természetesen jobban érzékelhető len­ne a változások időpontjában minden családban. Az ilyen út azonban csak a fejlődés egyenletes­ségének rovására valósítható meg, mert ciklikus hatást gyakorolna a termelésre és a forgalomra. Ezért a magunk részéről az állandó, következe­tes, kiegyensúlyozott és folyamatos életszínvo­nalnövelés mellett vagyunk. Valójában ez a gazdaságirányító munka szá­mára kettős követelményt jelent: egyfelől, hogy a lakosság jövedelmei, a termelésben közvetle­nül dolgozók, az alkalmazotti és a nyugdíjas rétegeké is, a társadalmi munka termelékenysé­gének javulásával harmóniában emelkedjenek, másfelől pedig, hogy a fogyasztói árak és a lét­fenntartási költségek alakulása ne semlegesítse életszínvonal-politikai terveink megvalósulását. Szabályozási rendszerünkben megvannak az esz­közök ahhoz, hogy ezeket a követelményeket -teljesítsük. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság fejlődésének néhány idősze­rű kérdéséről szeretnék valamivel részleteseb­ben szólni. A harmadik ötéves tervben elért eredmé­nyek közül igen nagy jelentőségű a mezőgazda­sági termelés számottevő bővülése. Ezt elősegí­tette az 1966 elején a reform előkészítéseként végrehajtott jelentős felvásárlási áremelés is. Si­97*

Next

/
Oldalképek
Tartalom